Hi Guys!:D
Ez a fejezet hosszabbra sikerül,mint gondoltam volna.. De remélem azért, hogy tetszik mindenkinek! Azért az megkérdezném, hogy ti Louis vagy Harry pártiak vagytok? :DD
Ölel: Kleer
15.fejezet
Otthon gyorsan bekapcsoltam a laptopomat, és felmentem facebookra.
Szerencsémre Jane éppen bennt volt. Lekapcsoltam a chatemet, de nem voltam túl gyors, mert barátnőm észrevett, és rámírt.
*Szia Kleer! Mizujs??*
Hogy mizujs? Na , most írhatnék egy regényt , de nem akarom ezzel fárasztani szegényt. Van neki elég gondja. Amikor Niallel beszéltem, annyira megsajnáltam. De egyszerűen nem tudok rá úgy nézni, mint egy férfire. Ő számomra egy nagyon jó barát... Louissal jól megvagyunk. Harry meg... Nem értem őt .... Amikor megtudtam hogy a két srác miattam verekedett össze, na akkor és ott eldöntöttem , hogy azt választom, amelyik elöbb lép. És Louis lépett elöbb... Tudom , ez a viselkedés egyáltalán nem vall rám, de nem tudtam dönteni. Mert szeretem Harryt. Ahogy Louis is.... De döntöttem... És ezt senki és semmi nem változtathatja meg.... Persze eme gondolataim helyett inkább csak a szokásosat írtam.
*Semmi kül. Ott?*
*WOW, képzeld, hogy járok azzal a helyes sráccal, akiről beszéltem. Jakenek hívják! :)*
Noss, barátnőm boldog. Ez mindenféleképpen jó hír!
*:DD Az nagyon jó! Na most mennem kell! Szia!*
Pötyögtem be az utolsó sorokat, és lehajtottam a laptopom fedelét. Tekintetemet az órámra szegeztem. 5 óra.. Sötétedik. Bár így karácsonytájt ez nem meglepő. Úgy döntöttem, hogy ma korán lefekszek. Zuhanyzás után fáradtan dőltem az ágyamba.....
**********************************
Még álmomban is a One Direction üldözött...
Korán reggel kelltem fel. Oké, 3 óra nekem korán reggel... Bár nem világosodott, de mégis egy erős fény szűrődött be az ablakomon. Biztos a szomszédtól jött.Eleinte csak megvontam a vállamat, és hátat fordítotttam a fénynek annak reményében, hogy elalszok. Hát , ez az ötletem kudarcba fulladt. Hirtelen valami nagyot csattant az ablakomon. Én ilyedten felugrottam az ágyamból.
Lassú, megfontolt léptekkel csoszogtam az ablakomhoz. Először csak belülről szemléltem meg az ablakomat, de aztán kinyitottam. Hát, nem sokat láttam, de annyit kiszúrtam, hogy a világítás a kertből jön. Gyorsan előkaptam az elemlámpámat a fiókomból. Visszaszaladtam az ablakhoz, és körbevilágítottam a kertet. Ilyedtemben hátrahőköltem, amikor megláttam a fény tulajdonosát.
-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry. Na jó, de most komolyan mit keres itt?
-Nem mehetek!- ráztam meg a fejemet.
-Hát jó! Akkor majd én felmegyek hozzád!- vonta meg a vállát, és belekapaszkodott a falba. Próbálkozásai megmosolyogtattak, de nem akartam , hogy baja essen. Gyorsan felkaptam egy pulóvert. Zakatoló szívvel kezdtem el lemászni a létráról. Az adrenalinszintem ak egekbe szökött, amikor az utolsó létrafokon megcsúsztanm, dde Harry elkapott. Egy ideig még karjaiban tartott, s engem nézett. Úgy szorított magához, mintha pihesúlyom lenne. Olyan könnyedén tartott.... Én meg elbambulva néztem abba a csodaszép zöld szempárba..... De egy kis idő után észheztértem, és követeltem, hogy rakjon le. Lábaim a földet súrolták.
-Noss ?- néztem a srácra.
-Beszélnünk kell!- jelentette ki.
-Oké!- vontam meg a vállamat, mint akit egy cseppet sem izgat. Pedig nagyon is izgatott!
-Oké! Gyere!- ragadta meg a karomat, és a kertvégi hintaágyhoz vezetett. Levágtam magam a vadonatúj példányra. Harry is így tett.
-Figyelj Kleer!- nyúlt a kezével az állam alá, és arcomat magafelé fordította. Tekintetünk összeragadt.- Először is... Szeretlek! Amikor megláttalak először az árvaházban.... Olyan gyönyörű voltál, és szerény... Én azonnal belédszerettem!- simogatta meg az arcom élét. Oh, ha tudná az érzéseimet .....-Harry.... -suttogtam elgyengülten.
- Elkéstél.... Én ... Én annyira sajnálom....-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Kérlek, adj egy esélyt!..-fogta könyörgőre.-Nem lehet... Nem tehetem meg Louissal... Szeretem őt..... -mondtam sírva.
-De mik is az érzéseid?- tekintetemet gyorsan elkaptam.-Miért Louist választottad?
-Mert nem tudtam dönteni.... De Louis lépett elöbb....- Ránéztem Harryre, de zöld szempárjaiból csak csalódást tudtam kiolvasni. Megbántottam.-Nem tudtam dönteni, mert mindkettőtök iránt ugyanazt érzek.. Harry felkapta a fejét. Én szemeimmel a földet pásztáztam. Hirtelem, magához huzott, és megölelt. Arcomat a vállába fúrtam , és úgy sírtam. Sirattam Harryt, a szabadságot, a szerelmünket....-Én annyira sajnálom!.- szipogtam a nyakába. Ő nem szólt semmi, csak mégjobban magához szorított.. Olyan jó volt a közelsége... Úgy éreztem , hogyha a karjaiban vagyok , nem eshet bajom..... Miért nem lehet az időt megállítani? Örökre Harry karjaiban maradnék.... Bárcsak így lehetne.. De az élet megy tovább. Veled, vagy nélküled.....
De a napfelkelte elragadott tőle.
-Mennem kell.... -suttogta a fülembe. Lassan bólintottam, és felálltam. Keserűen rámosolyogtam, és elindultam a létra felé. -Kleer! Te jobbat érdemelsz nálam... - hallottam meg a rekedtes hangját.
-De ha nekem nem kell jobb?- suttogtam magamnak... Dehogy kell jobb.... Mikor felértem a szobámba, 5 óra lehetett. Levágtam magam az ágyamra. Legszívesebben széttépném a világot... Én hülye hagytam őt elmenni... Telljesen el akarom cseszni az életemet? Áh, az már úgyis el van cseszve! Miért?.. Miért kaptam ezt a sorsot? Nem lehetek egyszer boldog?? Egyszer..... Valahogy sikerült visszaaludnom, mert az órám csörgésére kelltem.
-8 óra? Hogy elment az idő!- csaptam le a kedvesen zenélő órám tetejét. Odabotorkáltam a fürdőhöz, lezuhanyoztam, aztán felöltöztem. Szép is az élet, ha az ember szomorú... Noss, mi is legyen a mai program. Kiülni a teraszra , és meredni a semmibe? Vagy esetleg egy szerelmes törtétet bámulni, mikozben csokit zabálunk, és bőgünk? Nem rossz gondolat, de ez a viselkedés nem rám vallana... Inkább főzök! Felkaptam egy pulcsi, és hívtam a liftet. Nem igazán figyeltem, így nekimentem a liftből kilépő Louisnak. Persze szokásomhoz híven én egy óriásit zakóztam, de a srác meg sem rezdült.
-Uh, jól vagy ??-guggolt le gyorsan hozzám.
-Persze.....-motyogtam, kezemet a fejemre tapasztottam , mert a zakózásban sikerült bevernem.. Louis megragadta a karomat, és felrántott, de iszonyúan nyilalt a fejem.-Olyan szerencsétlen vagyok... -morogtam idegesen. Mos komolyan... Velem mindíg történik valami.
-Nem vagy olyan béna.... Vigyázz, oszlop!- rántott vissza, ugyanis a lábaim már szinte maguktól mozogtak.
-Oh....- ráztam meg a fejem.
-Miss Veszély....- vigyorodott el a srác. Szemei kajánul csillogtak, látványával nem tudok betelni. Gyönyörű....
-Öhm .... Nemiis!- ráztam meg a fejemet gyorsan.
-Hidd el , hogy de! Amúgy hova akartál menni?- foglalt helyet az ágyamon.
-Főzni!-vontam neg a vállamat.
-Főzni?? Te??? -mosolyodott el.-Oké, akkor menjünk főzni!-jelentette ki Lou.
Belementem, úgyhogy beszállunk a liftbe, és mentünk főzni. :). A délelött ezzel szállt tova. Sütöttünk egy tortàát! :)
-Ez jó volt!- karolta át a srác a derekamat, és egy csókot nyomott a homlokomra. Kicsit feszélyezve éreztem magam a reggeli történtek miatt... Lou nem tudhatja meg.
-Aha!- próbáltam laza maradni. De nekem nem pálya a hazudozás.. Oh, de muszáj!
-Minden rendben?- komorodott el , gyönyörű szemével engem fürkészett.
-Persze!- kaptam el a tekintetemet gyorsan.
-Hátt.... Oké! -vonta meg a vállát.-Mehetünk?
-Hova is?- értetlenkedtem.
-Hát korizni! Tudoood.....-vigyorodott el Louis.
Ó, telljesen kiment a fejemből! Tegnap megbeszéltük..
-Oké, menjünk! Csak szerintem ahoz fel is kéne öltözni...- néztem végig magamon. Talán egy pulóvernél több cuccot kéne viselnem..
-Kint várlak!- simította meg az arcomat Loui.
-Szeretlek!-suttogtam.
A srác elmosolyodott, közelebb húzott magához, és.....
-Gyerekek, ezt itt ne- hallottam meg a hátam mögül a nagybátyám érdes hangját.
Nagy sóhajtás közepedte megperdültem a tengelyem körül.
-Szia!- mosolyogtam Georgra.
-Szia kicsim! Felmennél a szobádba? Beszédem lenne a fiatalemberrel!- nézett szúrósan Louisra.
A srác megrökönyödve állt egy helyben.
-Öhm... Oké, úgyis fel kell öltöznöm!- bólintottam. -Kinnt találkozunk!-suttogtam, mikor elmentem Lou mellett. Bíztatóan rámosolyodtam, aztán beszálltam a liftbe. Őszintén, egy kicsit féltettem Louist.. Fennt a szobámban gyorsan magamra kaptam valamilyen meleg cuccot, aztán vártam. Úgy negyed óra múlva újra a liftbe pattantam, de mikor kiléptem a szabadba, Lou sehol sem volt.
-Ahj...- sóhajtottam fel. Végülis leültem a lépcsőre, és vártam. Ismét negyedóra várakozási idő múlva megláttam Louis meggyötört fejét.
-Mi tartott ilyen sokáig?- ràztam meg a fejemet értetlenül.
-Nagybátyádtól először is megkaptam azt , hogy én egy felelőtlen alak vagyok, aztán hogy nagyon vigyázzak rád, és ha mégegyszer meghallja azt, hogy nálam alszol , akkor többet nem láthatlak..... Irtóciki volt...- panaszolta szegény.
-Szóval nem aludhatok nálad! -mosolyodtam el.- Ez vicces. Hát, felelőtlen vagy!- vontam meg a vállamat.
-Ahj, most miért? Ja, és a legjobb hátra van! .....
-Nem foghatom meg a kezedet , és nem is érhetek hozzád! Nem is tudom, hogy ezt hogyan gondolta, hiszen azt nem birnám ki!- nézett rám Louis, és megsimította arcélemet.-Szeretlek!
-Énis!- leheltem egy csókot ajkaira. Karjaival szorosan átölelt, és magához szorított. Szemeimet lehunytam, és mindent beleadtam a csókunkba...
A szerelmet, amit iránta érzek, a sajnálatot, mert amit reggel a kertben tettem, az rossz.... Az rossz dolog!
-Mehetünk?- vigyorodott el. Ajkunk még mindíg nem válltak el telljesen egymástól, de a levegőhiány győzött végül.
-Persze! -mosolyogtam a srácra.
Kézenfogva szálltunk be Lou kocsijába.
Ahj, ez mind szép és jó, csakhogy Harry ........ Nem tehetem ezt velük! Talán szakítanom kéne Louissal, és eltűnni az életükből... Mindkét srác jobbat érdemel nálam. Talán beszélnem kéne valakivel, mert egy rosszabb pillanatomban kijönnek ezek a dolgok a számból, és akkor nincs visszaút.. Mindenkit megbántok... Nem tehetem! Jobb lenne, ha új életet kezdenék .... És így senkit sem bántanék meg. Rossz gondolatok..... Ezt már végig kell csinálni! Idők közben Loui leállította a motort, és felém fordult.
-Megérkeztünk!- mosolygott rám.
-Oké!- kinyitottam a kocsi ajtaját, és beleszippantottam a levegőbe.
-Gyere!- fogta meg a kezemet a sràc , és egy korcsolyakölcsönzőhöz vezetett.
Kikértük a méretünket, és a jégpálya elött fel is húztuk.
-Félek!- vallottam be. Lois felnevetett.
-Ugyan! Én megyek!- lépett a jégre, és száguldott egy kört.-Jössz?- vigyorgott rám.
Na majd én megmutatom! De persze abban a pillanatban, ahogy a jégre léptem, egy hatalmasat zakóztam. Nah, szerencsecsomag... Pff...
-Jól vagy?- segített fel Loui.
-Igen, de elengedhetsz!- mondtam felszegett orral.
-Dehogy! A végén bajod esik! Majd én megtanítalak korcsolyázni!
-Na, már csak ez kellett...- sóhalytottam..
Ezen a délutánon sok eséssel gazdagodtam. Louis mindíg próbált egy helyben tartani, de sajnos ez z ötlete kudarcba fulladt. Párszor rámesett. Párszor én estem rá. Mindenki nevetett rajtunk, de nem tudott érdekelni, mert Louis közelében voltam! És csodálatos volt.
Mire hazaértünk, a sok nevetéstől már fájt a hasam.
-Köszi Louis!-mosolyogtam a srácra.
-Én köszönöm!-húzott magához, és egy puszit nyomott a fejemmre.- Holnap találkozunk!
-Oké! Szia!- léptem be az ajtón. Azonnal elkapott a hiányérzet...
Felejthetetlen nap volt ez a számomra. Viszont azt meg kell tanulnom, hogy nem csak a saját érdekeimet kell néznem! Itt van Harry és Louis. Én Lout választottam, és nem bánthatom meg! Az iszonyúan igazságtalan lenne!
Oh, Harry.... Úgy szeretlek....
