Sziasztok!:)
Új blogot indítottam 3 társíróval, remélem, hogy továbbra is követni fogtok engem/minket.:)
A blogot megtekintheted ITT (eddig 3 fejezet van fennt:D) Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel,és kommentelljetek:D Indítottam egy másik blogot, amit egyedül írok (KATT) és fennt van az 1.fejezet:) Remélem, hogy azért benéztek:D
Puszi!
2013. június 25., kedd
2013. június 17., hétfő
Kedves Olvasóim!
Megkaptam életem első díját:D
Megkaptam életem első díját:D
Nagyon sok köszönetem a díjért.: Bou*-*
Szabályok
1, Írj magadról 11 dolgot
2, Válaszolj 11 kérdésre
3, Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek
11 dolog magamról;)
1. 13 éves vagyok.
2. Van egy húgom és egy nővérem.
3. Csámpás vagyokxdd
4. Szőke a hajam, kék a szemem
5. Úgy futok, mint egy beteg kacsa xd
6. Szemüveges vagyok://
7. Laura vagyok, de a barátnőmnek Lor:)
8. Nem szeretem a kólát.
9. Nem szeretem a virslit.
10.Szeretem a föcit!
11.Szeptemberben lettem Directioner:)
1. Mi a legnagyobb álmod?
Szeretnék eljutni Ausztráliába:)
2. Mióta írsz blogot?
2. Mióta írsz blogot?
Tavaly május óta:D
3. Mi a kedvenc könyved?
3. Mi a kedvenc könyved?
Szent Johanna gimi
4. Hányadik blogodat írod?
4. Hányadik blogodat írod?
Most ezen a blogon kívül 2 van
5. Tudsz táncolni?
5. Tudsz táncolni?
Nemxd6. Szeretsz énekelni?
Igen, nagyon:D
7. Van ismertető jegyed? Ha van, mi az.
7. Van ismertető jegyed? Ha van, mi az.
A szőke hajamxd
8. Milyen koncertre mennél el legszívesebben?
8. Milyen koncertre mennél el legszívesebben?
One Direction:)
9. Kedvenc színész/színésznő?
9. Kedvenc színész/színésznő?
Selena Gomez
10. Kedvenc együttes?
10. Kedvenc együttes?
One Direction:D
11. Támogat valaki az írásban?
11. Támogat valaki az írásban?
Legjobb barátnőm, Anita:D
1.Mi a kedvenc számod?:)
2.Milyen témáju könyveket szeretsz olvasni?
3.Kedvenc szín?
4.Kedvenc blog?
5.Milyen színű a hajad?
6.Mit szeretsz a legjobban a nyárban?:D
7.Milyen tanuló vagy?
8.Mikor lettél Directioner?
9.Hobbid?
10.Ismertető jegyed?
11.Kedvenc tantárgyad?
Küldöm:
3.*K
5.N.Fanny
Csak nekik tudom küldeni:(
2013. június 8., szombat
Társírókat keresek!:)
Megin én.:)
ahogy az előző bejegyzésben írtam, szeretnék új blogot nyitni. De arra gondoltam, hogy ezt nem egyedül írnám, hanem 2-3 társíróval:) Ha valakinek van kedve hozzá, írjon nekem erre az e-mail címre: vidupancsi1293@gmail.com
Ha jelentkezel, kérlek küld el (ha van) a blogod linkjét.
Várom az e-maileket 2013.06.14-ig:)
Puszi!
ahogy az előző bejegyzésben írtam, szeretnék új blogot nyitni. De arra gondoltam, hogy ezt nem egyedül írnám, hanem 2-3 társíróval:) Ha valakinek van kedve hozzá, írjon nekem erre az e-mail címre: vidupancsi1293@gmail.com
Ha jelentkezel, kérlek küld el (ha van) a blogod linkjét.
Várom az e-maileket 2013.06.14-ig:)
Puszi!
Bejelentés.
Kedves Olvasóim!
Nem is tudom hogy kezdjem.. Befejezem a blogot. Hogy miért? Nem tesz boldoggá a történet írása.
Egy ideig nagyon élveztem ezt az egészet, de ez elmúlt.És talán tulságosan is azt akartam, hogy mindenkinek megfeleljem az irományom, és hogy sokan szeressék. De egy blognak nem is ez a lényege. Nem látok fantáziát a történetben. Nem is sokan olvassák. Ez már mondjuk nem is érdekel, felőlem mindenki azt gondol, amit akar. Nem is tudom, hogy miért kértem kritikát, hülyeség volt, csak elrontotta a kedvemet.
Új blogokat szeretnék indítani,mert rengeteg ötletem van! Mi lesz ezzel a bloggal? Nem hozok több fejezetet, de továbbra is olvashatja akárki. Sajnálom:(
Köszönöm a kedves szavakat, és a feliratkozókat is. Mindenkinek jó nyáriszünetet kívánok!
Örök hála mindenért!:) Puszi!
Laura
Nem is tudom hogy kezdjem.. Befejezem a blogot. Hogy miért? Nem tesz boldoggá a történet írása.
Egy ideig nagyon élveztem ezt az egészet, de ez elmúlt.És talán tulságosan is azt akartam, hogy mindenkinek megfeleljem az irományom, és hogy sokan szeressék. De egy blognak nem is ez a lényege. Nem látok fantáziát a történetben. Nem is sokan olvassák. Ez már mondjuk nem is érdekel, felőlem mindenki azt gondol, amit akar. Nem is tudom, hogy miért kértem kritikát, hülyeség volt, csak elrontotta a kedvemet.
Új blogokat szeretnék indítani,mert rengeteg ötletem van! Mi lesz ezzel a bloggal? Nem hozok több fejezetet, de továbbra is olvashatja akárki. Sajnálom:(
Köszönöm a kedves szavakat, és a feliratkozókat is. Mindenkinek jó nyáriszünetet kívánok!
Örök hála mindenért!:) Puszi!
Laura
2013. május 28., kedd
.::2.évad 7.fejezet:22.fejezet::.
Sziasztok!:)
Kisebb-nagyobb késéssel meghoztam ezt a fejezetet is.:) Hihetetlen, hogy máris a 2.évad
7. fejezeténél tartunk. Nem hittem volna, hogy szülinapomra összejön az 5 feliratkozó:D
Pusszba kaptam még 2-t is,úgyhogy heten lettünk, én meg május 24.-én betöltöttem a 13
életévemet:D kb. egy éve kezdtem el blogolni:) Köszönök mindent, a több mint 2000 oldalmegjelenítést,
a kommenteket, a feliratkozókat...Nagyon jól esik!:) (tudom, másnak már az 5. fejinél mewgvan a 10 feliratkozó)
Bocsánat a késésért, csak tényleg nagyon el voltam havazva, egész héten dogákat írtunk (küzdök a 4,9-es átlagértxd), év végi hajtás, segítenem kell a barátnőmnek, szenvedek a matekkal szóval ez a hét katasztrófa volt. Hátra van még egy föci és németdoga, úgyhogy szurkoljatok:D
Igyekszek a fejezetekkel, bár nem hiszem, hogy kétnaponta jelentkezni tudok majd:/
Max másfél hétig fogom húzni a dolgokat.
Komment határ nincs, csak a szokásos (ha összegyülik 3-4 komi, akkor 4-5 nap múlva kövi feji) Ez a fejezet nagyon
fontos a számomra,mert két szemszögből írtam. ÉS! Szeretném felhívni a figyelmet az iskolai bántalmazásokra (testi, lelki). Mielött valakit
csúfolnál, gondold át, hogy neked hogy esne!
Ha valaki szekál az iskolában, szólj a szüleidnek, ne
titkold el előlük, mert komoly bajok alakulhatnak ki!
Sosem vagy egyedül! Köszönöm a figyelmet.
Na nem húzom tovább, jó olvasást minden kedves Olvasómnak!
Pusszancs:D ~*Lor
(Ezt a zenét halgattam közbenxd)
Hétfő... Amióta megtudtam, hogy ettől a naptól fogva állami iskolába fogok járni, rettegtem tőle. És most eljött.
3 éve még nem is gondoltam volna. Akkor még volt egy csöppnyi egyéniség, csakhogy azóta sok minden változott.
Na mindegy. Szóval hétfő reggel.
Hisztérikusan keltem ki az ágyból azzal a gondolattal, hogy "Nem akarom". De hát ugyebár ez nem így működök.
Sajnos. A fürdőbe azzal a szándékkal mentem, hogy lezuhanyozzak, csakhogy a tükör maga elé vonzott.
Elborzadva néztem bele. Iszonyú látvány voltam. Fakó bőr, töredezett haj, karikák a szemeim alatt...Pff..ű
Az,hogy Louissal szakítottunk, nem tett jót a lelki állapotomnak. Úgy látszik, ez kihat a külsőmre is. De mind
tudjuk, hogy így jó nekünk...
Gyorsan lezuhanyoztam. Egy törcsit fogtam magam , aztán a hajam köré. Fogmosás után megálltam a szekrény elött.
Azért mégse nézhetek úgy ki az első nap, mint egy parasztlány. Szóval egy szűkebb farmer, és egy mintás fehér
póló mellett döntöttem. És természetesen Converse.
Miközben beszáltam a liftbe, a régi iskolás éveim jutottak az eszembe.Rengeteg kétszínű barát és szürke napok.
Kirázott a hideg.A földszinten Vida fogadott. Gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a feje le volt hajta.
Egy könyvet tartott a kezében, és azt fürkészte. Végignéztem rajta. Farmerszoknyát viselt egy bővebb, fekete
felsővel, és barna csizmával. Nagyon csinos volt.
-Heló!-villantottam rá egy mosolyt.
korábban kellett mennie.-húzta el a száját.
-Köszi!-vettem el tőle a dobozt hálásan, és elraktam a táskámba.
-A taxi jön értünk!-indult el a kijárat felé mosolyogva.
Értetlenül pillantottam rá. Mi az, hogy értünk?! Végülis elindultam utána. Az ő vállán is táska lógott.
Leültem a lépcsőre.
Igyekeztem az útra koncentrálni, mert ugyebár 18 évesen nem akarunk taxival járni suliba.
Vida némán ült mellettem. Nem értem Őt, bár még nem is ismerem annyira. Ha Megan ülne itt, biztos be
nem állna a szája.
-Félsz?-pillantottam rá halkan. Aprót bólintott, de nem nézett rám.
Sóhajtottam. Így eléggé nehéz beszélgetni.
Tekintetemet újra az útra szegeztem. Gondolataimba merűlve figyeltem a reggeli tájat.
Vagy 1 éve nem voltam normális suliban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik! Viszont a régi
életem annál inkább... Bármit megadnék azért, hogy megint minden úgy legyen. Hiányzik a régi szobám,
az íróasztalom, az ágyam, a laptopom, a macim... Hiányzik anyu, apu.
Abba a suliba sosem volt igazi barátnőm. Senkim se volt ott.
-Megérkeztünk!-jelentette ki a sofőr, én pedig kipattantam a kocsiból.
A bőghetnék persze megint ott bújkált bennem. De erősek vagyunk! Vagy mégsem.Vida helyettem is megköszönte a fuvart, és megáltt mellettem. Ő is
végignézett az iskolán. Óriási épület hatalmas és gyönyörű kerttel. Virágok mindenütt, és ha jól
számoltam, 5 pad. Vidával megdöbbenten figyeltük a padokon összegyült társaságokat.
Deszkások, emósok,
könyvmolyok (asszem ide tartozok én), a "rohadtmenő vagyok" egyesület, és a cicababák.
-Öh.. Asszem menjünk a mosdóba!-húzta el a száját Vida,és elindult az említett
helység felé.
-Na nem!-rántottam vissza a kézénél fogva.- Hova tartoznál?-néztem rá kérdőn.
-Én sehova!- vonta meg a vállát. Aztán egy pillanatra elgondolkozott.-A deszkások
közé.-pillantott rám.
-Okés!- bólintottam, és elindultam a kiszemelt pad felé.
Vida félve követett. Nem értem,hogy mitől ilyedt be ennyire. Bár én sem repkedem az
örömtől, de mégse menekülnék a mosdóba. Kifújtam a levegőt, próbáltam a legjobb
énemet mutatni.
-Sziasztok!-mosolyogtam, és megálltam a társaság elött. Vida csak intett.
Így tettek ők is.
-Kleer vagyok, ő pedig Vida.Újjak vagyunk.-folytattam a monológomat.
-Szia!-állt fel mosolyogva egy lány, és kezet fogott velem.- Lizie vagyok! Ő Logan, ő Sierra,
ő Anne.-mutatta be barátait.
Lizienek a stílusa hippis volt (mintha lehányta volna egy egyszarvú:D). Hosszú,barna haja a derekáig ért.
Helyes lány. Logan roppant
helyes, szőke fiú laza öltözékkel. Sierra barna bőrű,fekete hajú csajszi szintén laza öltözettel, Anne pedig
szemüveges, vörös hajú.
-Üljetek le!-mosolygott kedvesen Liz.
Helyet foglaltam Sierra mellett. Igyekeztem szóba enyeledni mindenkivel,közös témát keríteni.. Vida
egy szót se szólt. Mintha eddig beszélt is volna valamit.
-Honnan jöttetek?-vonta fel a szemöldökét Sierra, miközben a haját igazgatta.
-Én Londonból, ő meg...-haraptam bele a számba.
Tényleg, Vida honnan került ide?:D
-New Yorkból...-szólalt meg halkan Vida.
-Úú! New York?-csillant fel Anne szeme.-Oda mindíg el akartam jutni!
-Nem valami nagy szám..-legyintett Vida, és tekintetét a földre szegezte.
-Dehogynem! Majd egyszer elviszel oda?- ujjongott Anne.
Aranyos:D
-Pesze!-mosolyodott el Vida.
A csengő éles hangja belehasított a fülembe (AÚ!).
Felálltam a padról, és intettem Vidának, hogy kövessen.
-Öm.. Ti is végzősök vagytok?-kérdezte Logan, akivel még egy szót sem váltottam.
Bólintottam.
-Na akkor gyertek velünk!-mosolygott Lizie.
Az épület belül még nagyobb volt, mint képzeltem. Vidával mosolyogva összenéztünk.
Annyira régen voltam iskolában, hogy muszály volt minden felé figyelnem. Persze csak a termünket nem
néztem meg.
-1 végzős osztály van az iskolában, úgyhogy biztos hozzánk jártok.-jelentette ki Sisi, és levágta magát
egy padba.
Körbenéztem a teremben. Ahogy sejtettem. A cicababák nagy része hozzán jár. Hát persze, ezt nem tudjuk megúszni. Leültem egy hátsó padba, és igyekeztem meghúzni magam.
-Új?-állt meg elöttem egy rózsaszíngatyás plasztik.
Az arcomra eröltettem egy mosolyt, és felpillantottam rá.
-Igen!-mondtam.
A csaj nagyképüen végignézett rajtam.
-Kleer Robinson?-kérdezte vigyorogva.
Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevemet?..
-Nem kell ennyire meglepődni.-vihogott fel a csaj.
Ilyenkor jön el az a pillanat,amikor az öklöm önálló életet él, és szívesen
pacsizna valaki arcával (:D)
-Oké!-emeltem fel a kezeimet.- Mit akarsz?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pff..Csak azért, mert Louis barátnője vagy, nem kell ennyire nagyképűnek lenni..
Ohóó, szóval innen fúj a szél.
-És én kinek örvendek?-mondtam. Igyekeztem nem reagálni
az előző megjegyzéséhez.
-Angel Diamonds!-emelte fel az orrát. Beképzelt, akárcsak a neve.
-Remek!-bólintottam.-Örülök a beszélgetésnek!-biccentettem.
Angel idegesen átdobda a haját a válla fölött, és visszament a "barátnőihez".
Megvontam a vállamés elővettem a matekcuccomat. Pff.. Mindig utálam.
Vida leült mellém. Látszott rajta, hogy kérdezni akar valamit, ezért felé fordultam.
-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Öm..-kezdte.- Miről beszélgettél azzal a lánnyal?- biccentett a plasztik felé.
Csak legyintettem. Nem kell róla tudnia.
-Mindig is utáltam az ilyen lányokat.-mondta halkan.- Az én sulimba roppant gonoszak voltak.-sóhajtott.
Érdeklődve pillantottam rá. Ez az egy téma volt eddig, amiben megnyílt nekem.
Túléltük ezt a napot is. Természetesen rengeteg házi feladat, tanulnivaló, úgyhogy délután nem
unatkoztam. Kb. 11-ig tanultam. Hajnali 3 körül még mindig nem sikerült elaludnom. A
suliban történteken gondolkoztam. Az órákon kívülieken. Kleerrel sokat beszélgettem, és
szomorúan vettem tudomásul, hogy az ő felfogása a világról telljesen más, mint az enyém. Ő
nem futamodik meg, velem ellentétben. Ezért irigyelem is. Nem avattam be telljesen arról, amiért
iskolát és lakhelyet változtattam. Nem szívesen emlékezek vissza arra az időkre. Utáltam azt az
életemet. Nem tudtam a tanulásra koncentrállni, csak azon gondolkodtam, hogy vajon Amber
mikor fogja rámküldeni a haverjait. Nagyon féltem. Talán ezért is vagyok ilyen.. nyuszi.
És az a rossz az egészben, hogy 20 felé még mindig nem tudom megvédeni magam.
4 körül, amikor végre sikerült lehúnynom a szemem, természetesen dörögni kezdett az ég..
Imádom az esőt, csak ne hajnalban kezdene el zuhogni.Az egyik álmom az esőben táncolás
volt, csak sajnos még nem sikerült valóra váltanom.
Felmerült az az ötlet az én drága agyacskámban (aki nem hagy aludni!), hogy ez a pillanat most
tökéletes lenne ahoz, hogy kipróbáljam.
Kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz lépkedtem. Kihalásztam belőle egy pulcsit és az
esőkabátomat, aztán a terasz felé siettem. Igyekeztem halkan kinyitni a teraszajtót.Természetesen az
nyikorogva tárult ki (!!). Beszívtam a friss levegőt, és behúnytam a szemem. Ez az illat kiskoromra emlékeztet,amikor a nagymamámnál nyaraltam. Dánia azon részén gyakran esett az eső.
Rááltam a létra legfelső fokára. Igyekeztem épségben földet érni, ami szerencsére sikerült is.
Egyedül a sötétben, amikor zuhog az eső. Idilli.
Leültem a nedves fűre, és lehúnytam a szemem.
Futottam.. Nem is tudtam azt, hogy merre tartok, de nem érdekelt. Csak el innen!
Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, és Amber meg fog találni. Talán paranoiás
lettem az elmúlt időben... Egy sötét sikátorban találtam magam. A szíréna villogni kezdett
bennem. Nem vagyok jó helyen.
Valaki követett. Lépteim egyre gyorsabbak lettek. Megcsúsztam egy tócsában.
A sötét ruhába öltözött alak egyre közeledett. Utolér. Nem bírtam felállni, lábaim
nem engedelmeskedtek. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Az alak
megragadta a kezemet, és felrántott a földről. Megtalált. Amber mindenhol ott van.
Iszonyúan féltem. Egy hatalmas pofont kaptam az arcomra.
-Engedj el!-könyörögtem.
A férfi ismét felhúzott a földről, és egy kést rántott elő. Azal a lendülettel a lábamba szúrta.
Felsikítottam a fájdalomtól. Foltokat láttam. Többen vannak
Tudtam, hogy eljött számomra a vég...
Xx.Lor
Kisebb-nagyobb késéssel meghoztam ezt a fejezetet is.:) Hihetetlen, hogy máris a 2.évad
7. fejezeténél tartunk. Nem hittem volna, hogy szülinapomra összejön az 5 feliratkozó:D
Pusszba kaptam még 2-t is,úgyhogy heten lettünk, én meg május 24.-én betöltöttem a 13
életévemet:D kb. egy éve kezdtem el blogolni:) Köszönök mindent, a több mint 2000 oldalmegjelenítést,
a kommenteket, a feliratkozókat...Nagyon jól esik!:) (tudom, másnak már az 5. fejinél mewgvan a 10 feliratkozó)
Bocsánat a késésért, csak tényleg nagyon el voltam havazva, egész héten dogákat írtunk (küzdök a 4,9-es átlagértxd), év végi hajtás, segítenem kell a barátnőmnek, szenvedek a matekkal szóval ez a hét katasztrófa volt. Hátra van még egy föci és németdoga, úgyhogy szurkoljatok:D
Igyekszek a fejezetekkel, bár nem hiszem, hogy kétnaponta jelentkezni tudok majd:/
Max másfél hétig fogom húzni a dolgokat.
Komment határ nincs, csak a szokásos (ha összegyülik 3-4 komi, akkor 4-5 nap múlva kövi feji) Ez a fejezet nagyon
fontos a számomra,mert két szemszögből írtam. ÉS! Szeretném felhívni a figyelmet az iskolai bántalmazásokra (testi, lelki). Mielött valakit
csúfolnál, gondold át, hogy neked hogy esne!
Ha valaki szekál az iskolában, szólj a szüleidnek, ne
titkold el előlük, mert komoly bajok alakulhatnak ki!
Sosem vagy egyedül! Köszönöm a figyelmet.
Na nem húzom tovább, jó olvasást minden kedves Olvasómnak!
Pusszancs:D ~*Lor
(Ezt a zenét halgattam közbenxd)
22.fejezet
.::Kleer Robinson::.
Hétfő... Amióta megtudtam, hogy ettől a naptól fogva állami iskolába fogok járni, rettegtem tőle. És most eljött.
3 éve még nem is gondoltam volna. Akkor még volt egy csöppnyi egyéniség, csakhogy azóta sok minden változott.
Na mindegy. Szóval hétfő reggel.
Hisztérikusan keltem ki az ágyból azzal a gondolattal, hogy "Nem akarom". De hát ugyebár ez nem így működök.
Sajnos. A fürdőbe azzal a szándékkal mentem, hogy lezuhanyozzak, csakhogy a tükör maga elé vonzott.
Elborzadva néztem bele. Iszonyú látvány voltam. Fakó bőr, töredezett haj, karikák a szemeim alatt...Pff..ű
Az,hogy Louissal szakítottunk, nem tett jót a lelki állapotomnak. Úgy látszik, ez kihat a külsőmre is. De mind
tudjuk, hogy így jó nekünk...
Gyorsan lezuhanyoztam. Egy törcsit fogtam magam , aztán a hajam köré. Fogmosás után megálltam a szekrény elött.
Azért mégse nézhetek úgy ki az első nap, mint egy parasztlány. Szóval egy szűkebb farmer, és egy mintás fehér
póló mellett döntöttem. És természetesen Converse.
Miközben beszáltam a liftbe, a régi iskolás éveim jutottak az eszembe.Rengeteg kétszínű barát és szürke napok.
Kirázott a hideg.A földszinten Vida fogadott. Gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a feje le volt hajta.
Egy könyvet tartott a kezében, és azt fürkészte. Végignéztem rajta. Farmerszoknyát viselt egy bővebb, fekete
felsővel, és barna csizmával. Nagyon csinos volt.
-Heló!-villantottam rá egy mosolyt.
Először megilyedt, és rámkapta a tekintetét. Haját kitűrte a szeméből.
-Szia Kleer!-biccentett, és felállt a fotelből. Egy uzsisdobozt nyújtott felém.-Georg bácsi küldte. Nem tudott ide jönni,mertkorábban kellett mennie.-húzta el a száját.
-Köszi!-vettem el tőle a dobozt hálásan, és elraktam a táskámba.
-A taxi jön értünk!-indult el a kijárat felé mosolyogva.
Értetlenül pillantottam rá. Mi az, hogy értünk?! Végülis elindultam utána. Az ő vállán is táska lógott.
-Öm.. Te is jössz?-kérdeztem, amikor kiléptünk az épületből.
Leültem a lépcsőre.
-Igen.Georg bácsi megengedte, hogy ideköltözzek, mert...-itt elakadt, és az utat kezdte el pásztázni.
Nem is mondhatott volna többet, mert a taxi leparkolt elöttünk. A sofőr intett, hogy szálljunk be.
Feszengve ültem be a járgányba. Vida kicsit megilyesztett. Na mindegy.Igyekeztem az útra koncentrálni, mert ugyebár 18 évesen nem akarunk taxival járni suliba.
Vida némán ült mellettem. Nem értem Őt, bár még nem is ismerem annyira. Ha Megan ülne itt, biztos be
nem állna a szája.
-Félsz?-pillantottam rá halkan. Aprót bólintott, de nem nézett rám.
Sóhajtottam. Így eléggé nehéz beszélgetni.
Tekintetemet újra az útra szegeztem. Gondolataimba merűlve figyeltem a reggeli tájat.
Vagy 1 éve nem voltam normális suliban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik! Viszont a régi
életem annál inkább... Bármit megadnék azért, hogy megint minden úgy legyen. Hiányzik a régi szobám,
az íróasztalom, az ágyam, a laptopom, a macim... Hiányzik anyu, apu.
Abba a suliba sosem volt igazi barátnőm. Senkim se volt ott.
-Megérkeztünk!-jelentette ki a sofőr, én pedig kipattantam a kocsiból.
A bőghetnék persze megint ott bújkált bennem. De erősek vagyunk! Vagy mégsem.Vida helyettem is megköszönte a fuvart, és megáltt mellettem. Ő is
végignézett az iskolán. Óriási épület hatalmas és gyönyörű kerttel. Virágok mindenütt, és ha jól
számoltam, 5 pad. Vidával megdöbbenten figyeltük a padokon összegyült társaságokat.
Deszkások, emósok,
könyvmolyok (asszem ide tartozok én), a "rohadtmenő vagyok" egyesület, és a cicababák.
-Öh.. Asszem menjünk a mosdóba!-húzta el a száját Vida,és elindult az említett
helység felé.
-Na nem!-rántottam vissza a kézénél fogva.- Hova tartoznál?-néztem rá kérdőn.
-Én sehova!- vonta meg a vállát. Aztán egy pillanatra elgondolkozott.-A deszkások
közé.-pillantott rám.
-Okés!- bólintottam, és elindultam a kiszemelt pad felé.
Vida félve követett. Nem értem,hogy mitől ilyedt be ennyire. Bár én sem repkedem az
örömtől, de mégse menekülnék a mosdóba. Kifújtam a levegőt, próbáltam a legjobb
énemet mutatni.
-Sziasztok!-mosolyogtam, és megálltam a társaság elött. Vida csak intett.
Így tettek ők is.
-Kleer vagyok, ő pedig Vida.Újjak vagyunk.-folytattam a monológomat.
-Szia!-állt fel mosolyogva egy lány, és kezet fogott velem.- Lizie vagyok! Ő Logan, ő Sierra,
ő Anne.-mutatta be barátait.
Lizienek a stílusa hippis volt (mintha lehányta volna egy egyszarvú:D). Hosszú,barna haja a derekáig ért.
Helyes lány. Logan roppant
helyes, szőke fiú laza öltözékkel. Sierra barna bőrű,fekete hajú csajszi szintén laza öltözettel, Anne pedig
szemüveges, vörös hajú.
-Üljetek le!-mosolygott kedvesen Liz.
Helyet foglaltam Sierra mellett. Igyekeztem szóba enyeledni mindenkivel,közös témát keríteni.. Vida
egy szót se szólt. Mintha eddig beszélt is volna valamit.
-Honnan jöttetek?-vonta fel a szemöldökét Sierra, miközben a haját igazgatta.
-Én Londonból, ő meg...-haraptam bele a számba.
Tényleg, Vida honnan került ide?:D
-New Yorkból...-szólalt meg halkan Vida.
-Úú! New York?-csillant fel Anne szeme.-Oda mindíg el akartam jutni!
-Nem valami nagy szám..-legyintett Vida, és tekintetét a földre szegezte.
-Dehogynem! Majd egyszer elviszel oda?- ujjongott Anne.
Aranyos:D
-Pesze!-mosolyodott el Vida.
A csengő éles hangja belehasított a fülembe (AÚ!).
Felálltam a padról, és intettem Vidának, hogy kövessen.
-Öm.. Ti is végzősök vagytok?-kérdezte Logan, akivel még egy szót sem váltottam.
Bólintottam.
-Na akkor gyertek velünk!-mosolygott Lizie.
Az épület belül még nagyobb volt, mint képzeltem. Vidával mosolyogva összenéztünk.
Annyira régen voltam iskolában, hogy muszály volt minden felé figyelnem. Persze csak a termünket nem
néztem meg.
-1 végzős osztály van az iskolában, úgyhogy biztos hozzánk jártok.-jelentette ki Sisi, és levágta magát
egy padba.
Körbenéztem a teremben. Ahogy sejtettem. A cicababák nagy része hozzán jár. Hát persze, ezt nem tudjuk megúszni. Leültem egy hátsó padba, és igyekeztem meghúzni magam.
-Új?-állt meg elöttem egy rózsaszíngatyás plasztik.
Az arcomra eröltettem egy mosolyt, és felpillantottam rá.
-Igen!-mondtam.
A csaj nagyképüen végignézett rajtam.
-Kleer Robinson?-kérdezte vigyorogva.
Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevemet?..
-Nem kell ennyire meglepődni.-vihogott fel a csaj.
Ilyenkor jön el az a pillanat,amikor az öklöm önálló életet él, és szívesen
pacsizna valaki arcával (:D)
-Oké!-emeltem fel a kezeimet.- Mit akarsz?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pff..Csak azért, mert Louis barátnője vagy, nem kell ennyire nagyképűnek lenni..
Ohóó, szóval innen fúj a szél.
-És én kinek örvendek?-mondtam. Igyekeztem nem reagálni
az előző megjegyzéséhez.
-Angel Diamonds!-emelte fel az orrát. Beképzelt, akárcsak a neve.
-Remek!-bólintottam.-Örülök a beszélgetésnek!-biccentettem.
Angel idegesen átdobda a haját a válla fölött, és visszament a "barátnőihez".
Megvontam a vállamés elővettem a matekcuccomat. Pff.. Mindig utálam.
Vida leült mellém. Látszott rajta, hogy kérdezni akar valamit, ezért felé fordultam.
-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Öm..-kezdte.- Miről beszélgettél azzal a lánnyal?- biccentett a plasztik felé.
Csak legyintettem. Nem kell róla tudnia.
-Mindig is utáltam az ilyen lányokat.-mondta halkan.- Az én sulimba roppant gonoszak voltak.-sóhajtott.
Érdeklődve pillantottam rá. Ez az egy téma volt eddig, amiben megnyílt nekem.
.::Vida Robinson::.
.jpg)
unatkoztam. Kb. 11-ig tanultam. Hajnali 3 körül még mindig nem sikerült elaludnom. A
suliban történteken gondolkoztam. Az órákon kívülieken. Kleerrel sokat beszélgettem, és
szomorúan vettem tudomásul, hogy az ő felfogása a világról telljesen más, mint az enyém. Ő
nem futamodik meg, velem ellentétben. Ezért irigyelem is. Nem avattam be telljesen arról, amiért
iskolát és lakhelyet változtattam. Nem szívesen emlékezek vissza arra az időkre. Utáltam azt az
életemet. Nem tudtam a tanulásra koncentrállni, csak azon gondolkodtam, hogy vajon Amber
mikor fogja rámküldeni a haverjait. Nagyon féltem. Talán ezért is vagyok ilyen.. nyuszi.
És az a rossz az egészben, hogy 20 felé még mindig nem tudom megvédeni magam.
4 körül, amikor végre sikerült lehúnynom a szemem, természetesen dörögni kezdett az ég..
Imádom az esőt, csak ne hajnalban kezdene el zuhogni.Az egyik álmom az esőben táncolás
volt, csak sajnos még nem sikerült valóra váltanom.
Felmerült az az ötlet az én drága agyacskámban (aki nem hagy aludni!), hogy ez a pillanat most
tökéletes lenne ahoz, hogy kipróbáljam.
Kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz lépkedtem. Kihalásztam belőle egy pulcsit és az
esőkabátomat, aztán a terasz felé siettem. Igyekeztem halkan kinyitni a teraszajtót.Természetesen az
nyikorogva tárult ki (!!). Beszívtam a friss levegőt, és behúnytam a szemem. Ez az illat kiskoromra emlékeztet,amikor a nagymamámnál nyaraltam. Dánia azon részén gyakran esett az eső.
Rááltam a létra legfelső fokára. Igyekeztem épségben földet érni, ami szerencsére sikerült is.
Egyedül a sötétben, amikor zuhog az eső. Idilli.
Leültem a nedves fűre, és lehúnytam a szemem.
Futottam.. Nem is tudtam azt, hogy merre tartok, de nem érdekelt. Csak el innen!
Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, és Amber meg fog találni. Talán paranoiás
lettem az elmúlt időben... Egy sötét sikátorban találtam magam. A szíréna villogni kezdett
bennem. Nem vagyok jó helyen.
Valaki követett. Lépteim egyre gyorsabbak lettek. Megcsúsztam egy tócsában.
A sötét ruhába öltözött alak egyre közeledett. Utolér. Nem bírtam felállni, lábaim
nem engedelmeskedtek. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Az alak
megragadta a kezemet, és felrántott a földről. Megtalált. Amber mindenhol ott van.
Iszonyúan féltem. Egy hatalmas pofont kaptam az arcomra.
-Engedj el!-könyörögtem.
A férfi ismét felhúzott a földről, és egy kést rántott elő. Azal a lendülettel a lábamba szúrta.
Felsikítottam a fájdalomtól. Foltokat láttam. Többen vannak
Tudtam, hogy eljött számomra a vég...
Xx.Lor
2013. május 16., csütörtök
.::2.évad 6.fejezet: 21.fejezet::.
Sziasztok!:DD
Először is: Wííííííí köszönöm a 3 kommentet ez olyan wááááá:DDD
Szóval, meghoztam a 21.fejezetet. Nem érzem a legjobbnak, szerintem egy kicsit
lapos lett://
Szerintem vasárnapra össze tudnám hozni a kövi fejezetet.:) Igyekszek.
Lebetegedtem (ismét pff...), szóval lesz időm írni. Kérlek iratkozzatok fel, és komizzatok:DD
Jó olvasást (ha komit nem írsz, legalább oldalt a chatbe írj pár sort).
Ui: a visszaemlékezést dőlt betűkkel jelölöm.
Puszi!
Lor
21.fejezet
.::Vida Robinson::.
-Mikor érkezünk meg?-kérdeztem a sofőrt.
Megpróbáltam érdeklődő hangnemben, de inkább unottra sikeredett.
-15 perc kisasszony!-valasszolta illedelmesen Martin, az inasunk (és a sofőrünk egyben), ahogy mindíg.
Kiskoromban próbálkoztam az idegesítésével, de nem használt, mindíg ugyanolyan nyugodt volt.
Szóval 15 perc... Nem szándékoztam elhagyni a birtokot, de az elmúlt időben történtek után muszáj
volt így döntenem. Kikapcsolódásra van szükségem.. Nem hiszem el.. Az állítolagos barátnőm
mindenféle ostobaságot terjesztett rólam a közösségi oldalakon, és kitárgyalt azzal a lánnyal, akit nem
igazán kedvelek.. Anyám kiborult, nem díjjazta a "szükségemvanegykistávollétre" tervemnet, de végülis apám
rávette, hogy elengedjen. A nagybátyám, Georg felettébb örült a hírnek, hogy meglátogatom.
Állítólag van egy másik unokahúga, aki a szülei halála miatt nála él. Szomorú.. Remélem, hogy megtalálom
vele a közös hangot.
-Kisasszony, megérkeztünk!-nyitotta ki nekem a limuzint Martin.
-Köszönöm!-pattantam ki izgatottan.
Martin értelenül pillantott rám. Igen, nem vall rám ez a viselkedés.Mindig az a jókislány voltam, aki engedelmeskedik a
szüleinek,jól tanul... Talán ezért volt csak egy barátnőm a suliban. Apám ragaszkodott hozzá, hogy normális iskolába
végezzem a tanulmányaimat. Mindegy. Szeretném, ha engem is kedvelnének az emberek, és nem csak úgy gondolnának rám,hogy "gazdag apuci lánya, aki a szülein él". Szeretnék megállni a saját lábamon, munkát és barátokat szerezni, normálisan
élni. Csak egy normális lány szeretnék lenni, nem stréber vagy ilyesmi..
A hatalmas ház felé indultam. A sofőr követett.
-Öhh... Martin, szerintem egyedül is el tudok jutni oda!-torpantam meg, és a ház felé mutattam.
-Vigyázzon magára!-mosolygott rám halványan. Viszonoztam a gesztusát.
Lassan kifújtam a levegőt, és becsöngettem. Nagyon régen láttam utoljára a nagybátyámat.
-Ha nem érzi jól magát itt, csak hívjon!-kiabált vissza Martin.Mosolyogva bólintottam.
-Vide Robinson?- egy inas (gondolom) nyitott ajtót. Egy lap volt a kezében, gondolom onnan
olvasta a nevemet. Így is hibásan.
-Öö... Vida.-motyogtam. Kíínos.
-Ó, elnézést.-húzta el a száját,de arcán ott bújkált a moskoly. Na igen, a nevem ezt váltja ki az emberekből.
Vida... Pff.. Olasz név, őrült giccses..
Az inas beinvitált a házba. Intett hogy menjek a lift felé,aztán mondta, hogy az ötödik emelet.
Beszálltam a szűk helységbe. Természetesen egyedül utaztam az 5. emeletig, ami nem kicsit forgatta meg a hasamat.(klausztrofóbia)
Az "útnak" hamar vége szakadt, és egy hatalmas ajtó elött találtam magam. Mit tehettem, bekopogtam.
-Szabad!-kiáltotta egy vékony hang.
Kinyitottam az ajtót.
Egy viszonylag lányos szobába kerültem. Pószterek a falon, íróasztal, ruhásszekrény... A szoba jobb oldalán az ágy,
amin egy lány ült. Amikor megpillantott, elmosolyodott.
-Szia!-köszöntött.
-Szia!-bólintottam.-Vida vagyok.
-Kleer!-pattant fel az ágyról, és a kezét nyújtotta. Helyes lány. Szőke haj, gyönyörű,nagy,kék szemek,
csinos öltözködés.- Georg unokahúga vagyok.
-Szép szobád van!- néztem körbe ismét. Megakadt a szemem egy pószteren.-Ezek kik?-fordultam Kleer felé.
Az arca elkomorodott. A tekintetét elkapta rólam,és a pószterhez sétált. Végigsimította rajta a kezét.
Egy ideig hallgatott.
-Hogy-hogy idejöttél?-próbálta meg terelni a témát egy idő után.
-Egy kis kikapcsolódásra volt szükségem... -vontam meg a vállam. Nem tervezem kitárgyalni vele az
egész életem. Fura lány. Egy pósztert (!) fogdosott.
-Hát okés...öm.. Elkisérjelek Georghoz?-vonta fel a szemöldökét.
Bólintottam. Kleer intett, hogy kövessem. Először is beszálltunk a liftbe (brrr..).
A földszinten megpillantottam Georg bácsit. 5 éves koromtól majdnem minden nyarat vele töltöttem.
Az "útnak" hamar vége szakadt, és egy hatalmas ajtó elött találtam magam. Mit tehettem, bekopogtam.
-Szabad!-kiáltotta egy vékony hang.
Kinyitottam az ajtót.
Egy viszonylag lányos szobába kerültem. Pószterek a falon, íróasztal, ruhásszekrény... A szoba jobb oldalán az ágy,
amin egy lány ült. Amikor megpillantott, elmosolyodott.
-Szia!-köszöntött.
-Szia!-bólintottam.-Vida vagyok.
-Kleer!-pattant fel az ágyról, és a kezét nyújtotta. Helyes lány. Szőke haj, gyönyörű,nagy,kék szemek,
csinos öltözködés.- Georg unokahúga vagyok.
-Szép szobád van!- néztem körbe ismét. Megakadt a szemem egy pószteren.-Ezek kik?-fordultam Kleer felé.
Az arca elkomorodott. A tekintetét elkapta rólam,és a pószterhez sétált. Végigsimította rajta a kezét.
Egy ideig hallgatott.
-Hogy-hogy idejöttél?-próbálta meg terelni a témát egy idő után.
-Egy kis kikapcsolódásra volt szükségem... -vontam meg a vállam. Nem tervezem kitárgyalni vele az
egész életem. Fura lány. Egy pósztert (!) fogdosott.
-Hát okés...öm.. Elkisérjelek Georghoz?-vonta fel a szemöldökét.
Bólintottam. Kleer intett, hogy kövessem. Először is beszálltunk a liftbe (brrr..).
A földszinten megpillantottam Georg bácsit. 5 éves koromtól majdnem minden nyarat vele töltöttem.
3 éve nem láttam.
Hihetetlen, semmit se változott. Indultam is volna felé, de akkor vettem észre, hogy egy fiúval beszélt.
Kleerrel pillantottam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Az arca lángba borult.
-Igen,persze!-hajtotta le a fejét.
Továbbra sem tudtam, hogy mit tegyek.Kleer látszólag nem akart mozdulni, Georg nem vett észre..
-Az ki?-biccentettem a fiú felé.
Kleer zavarodottan pillantott rám.
-Öö.. a volt barátom... Dee szerintem én most megyek! Majd még ütközünk!-hadarta, és már el is
tűnt a liftben.
Remek-gondoltam magamban idegesen. Álltam, mint egy szerencsétlen, akit ottfelejtettek.Végülis nagy nehezen odatántorogtam.
-Szia Georg!-mosolyogtam.
-Vida!-ölelt meg Georg bácsi , félbehagyva a mondókáját, amit a fiúnak intézett..
Hihetetlen, semmit se változott. Indultam is volna felé, de akkor vettem észre, hogy egy fiúval beszélt.
Kleerrel pillantottam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Az arca lángba borult.
-Igen,persze!-hajtotta le a fejét.
Továbbra sem tudtam, hogy mit tegyek.Kleer látszólag nem akart mozdulni, Georg nem vett észre..
-Az ki?-biccentettem a fiú felé.
Kleer zavarodottan pillantott rám.
-Öö.. a volt barátom... Dee szerintem én most megyek! Majd még ütközünk!-hadarta, és már el is
tűnt a liftben.
Remek-gondoltam magamban idegesen. Álltam, mint egy szerencsétlen, akit ottfelejtettek.Végülis nagy nehezen odatántorogtam.
-Szia Georg!-mosolyogtam.
-Vida!-ölelt meg Georg bácsi , félbehagyva a mondókáját, amit a fiúnak intézett..
-Hogy telt az utazás?-kérdezte.
-Hátt.. Őszintén, unalmas volt.-vontam meg a vállam.
-Értem. Egy pillanat, és megmutatom a szobádat, csak még van egy kis dolgom.-biccentett a fiúra.
Bólintottam, és leültem a fotelbe...
-Hátt.. Őszintén, unalmas volt.-vontam meg a vállam.
-Értem. Egy pillanat, és megmutatom a szobádat, csak még van egy kis dolgom.-biccentett a fiúra.
Bólintottam, és leültem a fotelbe...
Sírva rogytam le a mosdóban..
Nem hiszem el! Egy hónapja ez egy.. Kerek egy hónapja hallgatom a szőke libás beszólásokat,
hogy milyen idióta vagyok, hogy én a szüleim nyakán élek, és nem érek semmit...
Elegem van! Miért nem lehet békén hagyni?.. Mit ártottam? Nem elég, hogy engem ócsárolnak, a szüleimet is belekeverték, szóval az egész iskola rajtunk röhög.
Kerek egy hónapja a wc-ben "élem" a mindennapjaimat. Mint egy patkány. Brr..
Soha nem voltam az a beszédes fajta, nem is igazán tudtam reagálni ezekre a beszólásokra.
Fura, hogy az embernek 20 év körül is vannak gondjai a suliban a tanuláson kívül.
A barátaim ellenem fordultak.
Tegnap óta a közösségin én vagyok a "sztár". Remek.
Megszólalt a csengő...
Ez azt jelenti, hogy megint szembe kell nézzek Amberrel és a kutyáival.
Kinyitottam a mosdó ajtaját, és elindultam a termünk felé. A tanárral egyszerre érkeztünk meg.
Előreengedtem, ahogy illik.
-Jajj, drága szőke osztálytársunknak akkorák a nyelvcsapásai, hogy még az Amazonasz tenger is kiszárdna tőle!-nevetett fel harsányan.
-És én vagyok a szőke!-morogtam.
Levágtam magam az utolsó padba. Természetesen "cicababa" Amber hátrafordult, és engem páztázott. Próbáltam összehúzni magam.
-Óóó Vida... Hogy vagy? Könnyes a szemed? Óh sajnálom, hogy terrorizállak, és tönkreteszem az életed...-tette a szívére a kezét.
-Amber nem unod már??-sóhajtottam.
-Nem. Ellenkezőleg, élvezem!-vigyorodott el,és visszafordult a követőihez.
Az óra viszonylag csendben tellt.
Szünetre kaptam egy "rúgj meg" cetlit a hátamra (természetesen rózsaszín csilivili toll), úgyhogy jópár lila folttal lette gazdagabb.
Megint elindultam a törzshelyemmé vált mosdó felé. Nem voltam
túl gyors. Aislynn, Amber egyik nagyszájú kutyája elállta az utamat.
-Helló!-pislogott rám vigyorogva a műszempillái közül.
Csak biccentettem, és ki akartam kerülni, de nem engedte.
-Ejjnye Vida.. Barátkozni akartam veled, és te így itthagynál?- szomorodott el látszólag.
-Aislynn...-sóhajtottam, és beletörődve lekidőltem a falnak.-Mit óhajtasz?
-Én semmit, csak élvezem a pillanatot.-fonta karba a kezeit.
Jó neki, mert ez az érzés kicsit sem kölcsönös.
-Remek!-vontam meg a vállam. Ebbe a lányba nem sok ész szorult az évek során....
Jó szórakozás. Ez az ostoba csaj nem tudott nekem mit mondani,és én se neki. Aztán megjelent Sophie, a "volt" legjobb barátnőm. Végignéztem rajta. Cöhh.. A régi, aranyos, kedves és laza lány helyett most egy .... kihívóan öltözködő kis...kis az! Igen, arra gondolok!
-Szióka!-intett. Undorító.
-Hellóka!-forgattam meg a szemeimet unottan.-Ha most megbocsájtotok....- kerültem ki őket. Lépteimet megszaporáztam,remélve, hogy Ambert nem találom a mosdóban.Sajnos beövetkezett az, amitől féltem.
Próbáltam észrevétlenül bejutni egy fülkébe, de sikertelenül.
-Vidaaa!-visított fel idegesítően.-Monnd csak, te bújkálsz elöttem?
Na, már csak ez kellett.
-A hagyjál békénből mit nem értesz? A hagyjál-t, vagy esetleg a békén-t?-vontam fel a szemöldökömet.
-Óhh, Vida, de vicces vagy...-vigyorgott egyfojtában.
Néha kedvem lenne letörölni azt a nagy vigyort a pofájáról...
-Dejó..- léptem volna be egy fülkébe.
-Szánalmas vagy.. Csak menekülni tudsz te kis..- kezde Amber.
Nekem betelt a pohár. Az elmúlt hónapok feszültsége jött ki rajtam abban a pillanatban.
-Hülye r*banc!-kiáltottam fel, és a kezem az arcán csattant. Lekevertem neki egy
irtónagy pofont. Amber a földre rogyott, és felvisított.
Ilyedten néztem körbe. Egyedül voltunk a mosdóban.
-Én sssh...shajnálom..-motyoogtam, és hátrálni kezdtem.
-Ez még megbánod te szemét féreg!!!!!!!-visongta.
Sírva rohantam ki a mosdóból. Aki a folyosón volt, mind döbbenten
nézett rám. Nem maradhattam tovább itt... Amber ki fog nyírni,és akkor nekem lőttek...
Elindultam a porta felé. Könnyeim patakokban folytak. Kicsaptam a vasajtót, és szaladtam. Féltem, hogy elkapnak. Amber bármire képes...
-Aislynn...-sóhajtottam, és beletörődve lekidőltem a falnak.-Mit óhajtasz?
-Én semmit, csak élvezem a pillanatot.-fonta karba a kezeit.
Jó neki, mert ez az érzés kicsit sem kölcsönös.
-Remek!-vontam meg a vállam. Ebbe a lányba nem sok ész szorult az évek során....
Jó szórakozás. Ez az ostoba csaj nem tudott nekem mit mondani,és én se neki. Aztán megjelent Sophie, a "volt" legjobb barátnőm. Végignéztem rajta. Cöhh.. A régi, aranyos, kedves és laza lány helyett most egy .... kihívóan öltözködő kis...kis az! Igen, arra gondolok!
-Szióka!-intett. Undorító.
-Hellóka!-forgattam meg a szemeimet unottan.-Ha most megbocsájtotok....- kerültem ki őket. Lépteimet megszaporáztam,remélve, hogy Ambert nem találom a mosdóban.Sajnos beövetkezett az, amitől féltem.
Próbáltam észrevétlenül bejutni egy fülkébe, de sikertelenül.
-Vidaaa!-visított fel idegesítően.-Monnd csak, te bújkálsz elöttem?
Na, már csak ez kellett.
-A hagyjál békénből mit nem értesz? A hagyjál-t, vagy esetleg a békén-t?-vontam fel a szemöldökömet.
-Óhh, Vida, de vicces vagy...-vigyorgott egyfojtában.
Néha kedvem lenne letörölni azt a nagy vigyort a pofájáról...
-Dejó..- léptem volna be egy fülkébe.
-Szánalmas vagy.. Csak menekülni tudsz te kis..- kezde Amber.
Nekem betelt a pohár. Az elmúlt hónapok feszültsége jött ki rajtam abban a pillanatban.
-Hülye r*banc!-kiáltottam fel, és a kezem az arcán csattant. Lekevertem neki egy
irtónagy pofont. Amber a földre rogyott, és felvisított.
Ilyedten néztem körbe. Egyedül voltunk a mosdóban.
-Én sssh...shajnálom..-motyoogtam, és hátrálni kezdtem.
-Ez még megbánod te szemét féreg!!!!!!!-visongta.
Sírva rohantam ki a mosdóból. Aki a folyosón volt, mind döbbenten
nézett rám. Nem maradhattam tovább itt... Amber ki fog nyírni,és akkor nekem lőttek...
Elindultam a porta felé. Könnyeim patakokban folytak. Kicsaptam a vasajtót, és szaladtam. Féltem, hogy elkapnak. Amber bármire képes...
2013. május 12., vasárnap
.::2.évad 5.fejezet: 20. fejezet::.
Kedves Olvasóim!:) <3
Megérkezett a várva várt 20.fejezet:D Sok munkám volt vele, de megérte, mert
maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Pontosan 1 hete raktam fel a 19.fejezetet, úgyhogy
büszke vagyok magamra, mert nem késtem xd.. Pedig eléggé szar hetem volt, és még így is szépen fogalmaztam..:(.. Csalódtam rohadtul..
Kérem minden kedves Olvasómat, hogy ajándékozzon meg egy komival:)
Sok benne a visszaemlékezés (így találtam kereknek ezt a fejezetet:D)
Holnap egész nap szabad vagyok (betegség pff...), szóval igyekszek a 21.fejivel:)
Puszi!
*L
(Zenével olvasd:D Katt ide)
Ott álltam szerencsétlenül az ajtó elött.. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak.
Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon.
-Kleer, menjünk együtt!-mosolygott rám Megan.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza erőtlenül.
Talán Meg az a személy, akire mindig szükségem volt. Itt áll mellettem, és nem hagyja, hogy
egyedül maradjak.
Tudom, sok butaságot csináltam, és megérdemelném.
Meg az ajtó felé intett. Hát okés. Elindultam.
A legrosszabbra készültem fel. Harry a vagy Louis a földön, vagy valami ilyesmi..
De ehelyett csak egy kanapén ülő Harry és Zayn fogadott.
Nem vettek észre minket.
-Helló!-intettem félénken.
Harry felkapta a fejét. Amint megpillantott, elmosolyodott.
-Megjött a felmentősereg?-vigyorgott Zayn.
Csak megforgattam a szemeimet.
-Louis hol van?- tért a lényegre Megan.
-Mit tudom én. Úgy 10 perce még ittvolt, aztán eltűnt.- vonta meg a vállát Harry
-Hát ezzel sokat segítettél.-dünnyögtem unottan.-Na akkor mi mennénk is.
Indultam vissza az ajtó felé.
-Oké!-pattant fel Harry. Intett Zaynnek, hogy maradjon a helyén.-Öhm..Megan, itt maradnál egy kicsit,
hogy beszélni tudjak Kleerrel?- vonta fel a szemöldökét.
-Na még csak az kéne.-morogta Meg.
Egy szúrós pillantással jutalmaztam meg, és elindultam a kinti kapu felé.Harry követett.
-Mit mondott Louis?- dőltem neki a kapunak.
-Úgy kezdte, hogy kinyír, aztán nekem ugrott. Kb. ennyi.-vonta meg a vállát.
Ilyedten pillantottam rá.
-Ó.. - próbáltam felfogni, amit mondtott.- Én s...Sajnálom, ez az egész az én hibám!-küszködtem
a könnyeimmel.
Harry értetlenül mért végig.
-Nem.-mosolyodott el.
-D..De, nagyon sajnálom!-szipogtam és megöleltem.-Szeretlek..-suttogtam alig hallhatóan.
Gondolom ő sem hallotta.
-Meg!-kiáltottam. Az említett személy megjelent elöttem.-Mehetünk.
Bólintott és elindult az autó felé. Én még egy pillanatra visszafordultam Harryhez.
-Sajnálom!-tátogtam, és követtem Meget a kocsi felé.
~.~
... Az élet nagyon hamar megváltozhat. Ma még minden hepi, szuper és klassz, holnap meg azon kapod magad, hogy
sírva feküdsz az ágyadon...
...Először nem értettem, hogy mit kerese ezen a helyen, de amikor rájöttem,
elkapott ismét az a szorítő bőghetnék érzés. Persze én befogadtam...
...Végignéztem Harryn. Úgylátszott, hogy nagyon élvezi az éneklést. Végignézett mindenkit.
Amikor hozzám érkezett a tekintete, valami melegség fogott
el. Fejemet gyorsan lehajtottam. Szerintem az egész fejem vörös lett...
...-Olyan szépek a szemeid..- mosolygott rám. Azzal a szexys mosolyával.Irtó helyes volt.
-Oh.. nem is....- nevettem el magam...
...-Szóval játszod az elérhetetlent?- állt meg Harry, és belenézett a szemembe.
-Igen. Inkább leszek elérhetetlen, mint egy olyan csaj, akit bárki bármikor megkaphat!- mondtam a szemébe
nézve. Kb. három percig farkasszemet néztünk, aztán valami olyan történt, amit még mindíg nem tudok felfogni.
Harry ajka az enyémre tapadt, és.. csókoloztunk az utca közepén. Olyan jó volt.. De nem szabad. Nyelvünk édes táncot járt.
Egyre vadabbul és akkor .. én hátrálni kezdtem...
...-Nem érted, hogy szeretem őt?- mondta Louis most már kiabálva. Mégis kit??......
Akkor Harry nekiment...
...-Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett
rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam...
...-Te jössz , Kleer!! - kiabálta Meg.
-Ne... Nem merem! -sziszegtem. De végülis valahogyan mászni kezdtem. De szerencscsomag létemre az első emeletnél
megcsúsztam, és lezuhantam.
Na , és innen minden kiesett...
...-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vált
el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben...
...-Járok Louissal.- vontam meg a vállamat.
-Mi??- kapta fel a fejét.-Ez hogyan történt??
-... Tegnap a városban sétáltam. Aztán találkoztam vele, beszélgettünk, és megcsókolt.
Felmentünk hozzá, aztán.. -itt megakadtam.
-Aztán???
-Hátt.... Megtörtént..-motyogtam...
...-Elkéstél... -suttogtam.
-Mi?- nevette el magát idegesen.
-Harry! Sajnálom, de elkéstél! Szeretem Louist! -néztem bele a szemébe, aztán otthagytam...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
...-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry...
...Egy velem egykorú lány sétált el elöttem. A szeme tele volt könnyekkel, arcáról csak fájdalmat
lehetett leolvasni. Megállt egy sír elött. Megsimította a sírkövön álló nevet.
A szívem összeszorult, és én is zokogásba törtem ki.
Szomorú dolog az, ha valakinek meghalnak a szerettei. Én már csak tudom...
...-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
~.~
-Kleeeeer!- pillantott rám Megan idegesen.
-Öö... Bocsi, csak elkalandoztam..-vontam meg a vállamat.
-Mit mondott Harry?- tért rá azonnal a lényegre.
Tekintetemet az útra szegeztem. Az, hogy Louis bántotta Harryt, nagyon fájt.
Tudom, hogy az egészről én tehetek, senki más, de azért Lounak nem kellett volna ezt tennie.
-Semmi különöset!-legyintettem. Megnek erről nem kell tudnia.
-Oké..
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett.
-Beszélnem kell Louissal..-sóhajtottam.
-Akarsz róla beszélni?- biccentett barátnőm.
Elmosolyodtam. Az, hogy Megan ennyire törődiki velem, és úgy vigyáz rám, mintha a húga lennék,
nagyon jól esik.
-Inkább nem.-ráztam meg a fejem. Meg bólintott. Ahoz az utcához értünk, ahol Louval először
találkoztam.-Meg, én itt kiszállok, okés?
Barátnőm értetlenül nézett rám, de végül bólintott, és leparkolt.
-Aztán vigyázz magadra!-mosolygott rám, és elhajtott.
Sóhajta indultam el.
Éreztem, hogy Ő ittlesz. Ez a hely nagyon fontos a kettőnk számára.
Egy pékség elött sétáltam el. Magamba szívtam a friss árú illatát.
Megpillantottam azt a padot.. Tudtam, hogy ott lesz Ő.Lehajtott fejjel sétáltam mellé.
-Szabad?-kérdeztem félénken. Louis fel sem nézett, csak bólintott.
Helyet foglaltam mellette.-Tudtam, hogy itt leszel.
-Tudtam, hogy eljössz.-mondta egy kis idő után.-Gondolom tudod, hogy voltam Harrynél.
-Igen..-bólintottam feszengve.
-Éss.... Tudod, hogy mit mondott?- vonta fel a szemöldökét, és felém fordult.
Megvontam a vállam.-...Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét,
még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem...
Mintha egy kést forgattak volna meg a hasamban. Lehunytam a szememet.
Tekintetemet elkaptam. Harry ezt... rám mondta?..
-Kleer, én nagyon szeretlek, de... kérlek válasszolj egy kérdésre..-szólalt meg hírtelen,és.. tudtam hogy most mi fog
következni. Sokáig sikerült eltitkolnom az érzéseimet, de nem tudok a szemébe hazudni..
Louis a kezével az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat.-Sze...Szereted Harryt?
Idegesen lehúnytam a szememet. Ott abban a pillanaban tudtam, hogy a mi kapcsolatunkat már nem lehet megmenteni.
-Louis... Szeretlek, de.... Őt jobban.-mondtam ki.
Mintha egy kő esett volna le a szívemről.Először mondtam ki ezt, és mintha minden teher leesett vona a vállamról. De ahogy
ránnéztem Louisra, azonnal visszatért a gombóc a torkomba.
-Annyira sajnálom.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Miért nem montad el?-sóhajtott telljesen közömbös hangon, de éreztem, hogy fáj neki.
Na, egy másik olyan kérdés, ami miatt már tutira nem lehetünk "csak" barátok..
-Mert...-kezdem olyan vékony hangon, amit egy 6 éves kislány biztos megyirigyelne tőlem.-Nem akartalak
megbántani.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Én őszintén szerettelek..-suttogta.
Nem igazán tudtam erre mit mondani. Én is így érzek, de párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a
megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél
könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi. Éss... talán nekem nem Louis az.. Valaki más.
-Lehetnénk barátok?-töröltem le egy könnycseppet.
Egy hosszú időszak fejeződött be. Soha nem lesz már semmi sem olyan, mint annó. Ha igent mond, ha nem..
Liam megmondta, hogy ne bántsam meg Louist, de nem tudtam már tovább hazudni neki.
Régen nem voltam hazudósfajta, de azóta sok minden változott.. Minden megváltozott, ahogy én is.
Louis csak megvonta a vállát. És ez iszonyúan fájt.
-Hátt... én most megyek...- húnytam le a szemeimet, és felálltam a padról.-Sajnálom Lou...-suttogtam, és elindultam lefelé az utcán...
Nem minden kapcsolat végződik "hepi end"-el.
A fájdalom az ember szerves része, de az már nem igaz, hogy nekem mindíg fájdalmat kell érezzek.. Tudom, megérdemlem.
Megbántottam egy remek emert. Imádom Louist, és felnézek rá, nem érdemli ez. Őt egy rendes, okos és kedves lány érdemli,
és nem egy olyan szemét, mint én.
Otthon ledobtam magam az ágyba, és azonnal bőgni kezdtem.. Csoda , hogy idáig bírtam.
Kopogtak az ajtómon.
-Szabad..-kiáltottam rekedtesen.
-Kleer..-lépett be a bácsikám. Leült az ágyam szélére.- Mi történt?Nem is vettél rólam tudomást, amikor megérkeztél.
-Ne haragudj, csak rossz napom volt.-hüppögtem.
Remek , nem csak Lout bántottam meg. Igazi szívtelen hülye vagyok.
-Mi történt?-ismételte meg kérdését.
-Louissal... Szakítottunk..- ezek a szavak égették a lelkemet.
-Hjaj... Sajnálom, hogy ezt kell mondjam.... de tudtam, hogy ez lesz a vége.-sóhajtott.-Majd jobb lesz.. Most egyedül hagylak.-mosolygott
rám bíztatóan, és elindult az ajtó felé.- Holnap vendégünk jön. Meglátogat minket az unokahúgom.-fordult vissza,
aztán egyedül hagyott. Remek.. Muszáj pont akkor jönni, amikor a leges-legrosszabb állapotomban vagyok, és tuti ölni
tudok majd a bunkóságommal?!
Na mindegy...
A másik oldalamra fordultam.
"Lesz majd jobb is.."- ezzel a gondolattal húnytam le a szemeimet...
Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.
Megérkezett a várva várt 20.fejezet:D Sok munkám volt vele, de megérte, mert
maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Pontosan 1 hete raktam fel a 19.fejezetet, úgyhogy
büszke vagyok magamra, mert nem késtem xd.. Pedig eléggé szar hetem volt, és még így is szépen fogalmaztam..:(.. Csalódtam rohadtul..
Kérem minden kedves Olvasómat, hogy ajándékozzon meg egy komival:)
Sok benne a visszaemlékezés (így találtam kereknek ezt a fejezetet:D)
Holnap egész nap szabad vagyok (betegség pff...), szóval igyekszek a 21.fejivel:)
Puszi!
*L
(Zenével olvasd:D Katt ide)
20.fejezet
Ott álltam szerencsétlenül az ajtó elött.. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak.
Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon.
-Kleer, menjünk együtt!-mosolygott rám Megan.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza erőtlenül.
Talán Meg az a személy, akire mindig szükségem volt. Itt áll mellettem, és nem hagyja, hogy
egyedül maradjak.
Tudom, sok butaságot csináltam, és megérdemelném.
Meg az ajtó felé intett. Hát okés. Elindultam.
A legrosszabbra készültem fel. Harry a vagy Louis a földön, vagy valami ilyesmi..
De ehelyett csak egy kanapén ülő Harry és Zayn fogadott.
Nem vettek észre minket.
-Helló!-intettem félénken.
Harry felkapta a fejét. Amint megpillantott, elmosolyodott.
-Megjött a felmentősereg?-vigyorgott Zayn.
Csak megforgattam a szemeimet.
-Louis hol van?- tért a lényegre Megan.
-Mit tudom én. Úgy 10 perce még ittvolt, aztán eltűnt.- vonta meg a vállát Harry
-Hát ezzel sokat segítettél.-dünnyögtem unottan.-Na akkor mi mennénk is.
Indultam vissza az ajtó felé.
-Oké!-pattant fel Harry. Intett Zaynnek, hogy maradjon a helyén.-Öhm..Megan, itt maradnál egy kicsit,
hogy beszélni tudjak Kleerrel?- vonta fel a szemöldökét.
-Na még csak az kéne.-morogta Meg.
Egy szúrós pillantással jutalmaztam meg, és elindultam a kinti kapu felé.Harry követett.
-Mit mondott Louis?- dőltem neki a kapunak.
-Úgy kezdte, hogy kinyír, aztán nekem ugrott. Kb. ennyi.-vonta meg a vállát.
Ilyedten pillantottam rá.
-Ó.. - próbáltam felfogni, amit mondtott.- Én s...Sajnálom, ez az egész az én hibám!-küszködtem
a könnyeimmel.
Harry értetlenül mért végig.
-Nem.-mosolyodott el.
-D..De, nagyon sajnálom!-szipogtam és megöleltem.-Szeretlek..-suttogtam alig hallhatóan.
Gondolom ő sem hallotta.
-Meg!-kiáltottam. Az említett személy megjelent elöttem.-Mehetünk.
Bólintott és elindult az autó felé. Én még egy pillanatra visszafordultam Harryhez.
-Sajnálom!-tátogtam, és követtem Meget a kocsi felé.
~.~
... Az élet nagyon hamar megváltozhat. Ma még minden hepi, szuper és klassz, holnap meg azon kapod magad, hogy
sírva feküdsz az ágyadon...
...Először nem értettem, hogy mit kerese ezen a helyen, de amikor rájöttem,
elkapott ismét az a szorítő bőghetnék érzés. Persze én befogadtam...
...Végignéztem Harryn. Úgylátszott, hogy nagyon élvezi az éneklést. Végignézett mindenkit.
Amikor hozzám érkezett a tekintete, valami melegség fogott
el. Fejemet gyorsan lehajtottam. Szerintem az egész fejem vörös lett...
...-Olyan szépek a szemeid..- mosolygott rám. Azzal a szexys mosolyával.Irtó helyes volt.
-Oh.. nem is....- nevettem el magam...
...-Szóval játszod az elérhetetlent?- állt meg Harry, és belenézett a szemembe.
-Igen. Inkább leszek elérhetetlen, mint egy olyan csaj, akit bárki bármikor megkaphat!- mondtam a szemébe
nézve. Kb. három percig farkasszemet néztünk, aztán valami olyan történt, amit még mindíg nem tudok felfogni.
Harry ajka az enyémre tapadt, és.. csókoloztunk az utca közepén. Olyan jó volt.. De nem szabad. Nyelvünk édes táncot járt.
Egyre vadabbul és akkor .. én hátrálni kezdtem...
...-Nem érted, hogy szeretem őt?- mondta Louis most már kiabálva. Mégis kit??......
Akkor Harry nekiment...
...-Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett
rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam...
...-Te jössz , Kleer!! - kiabálta Meg.
-Ne... Nem merem! -sziszegtem. De végülis valahogyan mászni kezdtem. De szerencscsomag létemre az első emeletnél
megcsúsztam, és lezuhantam.
Na , és innen minden kiesett...
...-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vált
el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben...
...-Járok Louissal.- vontam meg a vállamat.
-Mi??- kapta fel a fejét.-Ez hogyan történt??
-... Tegnap a városban sétáltam. Aztán találkoztam vele, beszélgettünk, és megcsókolt.
Felmentünk hozzá, aztán.. -itt megakadtam.
-Aztán???
-Hátt.... Megtörtént..-motyogtam...
...-Elkéstél... -suttogtam.
-Mi?- nevette el magát idegesen.
-Harry! Sajnálom, de elkéstél! Szeretem Louist! -néztem bele a szemébe, aztán otthagytam...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
...-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry...
...Egy velem egykorú lány sétált el elöttem. A szeme tele volt könnyekkel, arcáról csak fájdalmat
lehetett leolvasni. Megállt egy sír elött. Megsimította a sírkövön álló nevet.
A szívem összeszorult, és én is zokogásba törtem ki.
Szomorú dolog az, ha valakinek meghalnak a szerettei. Én már csak tudom...
...-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
~.~
-Kleeeeer!- pillantott rám Megan idegesen.
-Öö... Bocsi, csak elkalandoztam..-vontam meg a vállamat.
-Mit mondott Harry?- tért rá azonnal a lényegre.
Tekintetemet az útra szegeztem. Az, hogy Louis bántotta Harryt, nagyon fájt.
Tudom, hogy az egészről én tehetek, senki más, de azért Lounak nem kellett volna ezt tennie.
-Semmi különöset!-legyintettem. Megnek erről nem kell tudnia.
-Oké..
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett.
-Beszélnem kell Louissal..-sóhajtottam.
-Akarsz róla beszélni?- biccentett barátnőm.
Elmosolyodtam. Az, hogy Megan ennyire törődiki velem, és úgy vigyáz rám, mintha a húga lennék,
nagyon jól esik.
-Inkább nem.-ráztam meg a fejem. Meg bólintott. Ahoz az utcához értünk, ahol Louval először
találkoztam.-Meg, én itt kiszállok, okés?
Barátnőm értetlenül nézett rám, de végül bólintott, és leparkolt.
-Aztán vigyázz magadra!-mosolygott rám, és elhajtott.
Sóhajta indultam el.
Éreztem, hogy Ő ittlesz. Ez a hely nagyon fontos a kettőnk számára.
Egy pékség elött sétáltam el. Magamba szívtam a friss árú illatát.
Megpillantottam azt a padot.. Tudtam, hogy ott lesz Ő.Lehajtott fejjel sétáltam mellé.
-Szabad?-kérdeztem félénken. Louis fel sem nézett, csak bólintott.
Helyet foglaltam mellette.-Tudtam, hogy itt leszel.
-Tudtam, hogy eljössz.-mondta egy kis idő után.-Gondolom tudod, hogy voltam Harrynél.
-Igen..-bólintottam feszengve.
-Éss.... Tudod, hogy mit mondott?- vonta fel a szemöldökét, és felém fordult.
Megvontam a vállam.-...Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét,
még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem...
Mintha egy kést forgattak volna meg a hasamban. Lehunytam a szememet.
Tekintetemet elkaptam. Harry ezt... rám mondta?..
-Kleer, én nagyon szeretlek, de... kérlek válasszolj egy kérdésre..-szólalt meg hírtelen,és.. tudtam hogy most mi fog
következni. Sokáig sikerült eltitkolnom az érzéseimet, de nem tudok a szemébe hazudni..
Louis a kezével az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat.-Sze...Szereted Harryt?
Idegesen lehúnytam a szememet. Ott abban a pillanaban tudtam, hogy a mi kapcsolatunkat már nem lehet megmenteni.
-Louis... Szeretlek, de.... Őt jobban.-mondtam ki.
Mintha egy kő esett volna le a szívemről.Először mondtam ki ezt, és mintha minden teher leesett vona a vállamról. De ahogy
ránnéztem Louisra, azonnal visszatért a gombóc a torkomba.
-Annyira sajnálom.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Miért nem montad el?-sóhajtott telljesen közömbös hangon, de éreztem, hogy fáj neki.
Na, egy másik olyan kérdés, ami miatt már tutira nem lehetünk "csak" barátok..
-Mert...-kezdem olyan vékony hangon, amit egy 6 éves kislány biztos megyirigyelne tőlem.-Nem akartalak
megbántani.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Én őszintén szerettelek..-suttogta.
Nem igazán tudtam erre mit mondani. Én is így érzek, de párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a
megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél
könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi. Éss... talán nekem nem Louis az.. Valaki más.
-Lehetnénk barátok?-töröltem le egy könnycseppet.
Egy hosszú időszak fejeződött be. Soha nem lesz már semmi sem olyan, mint annó. Ha igent mond, ha nem..
Liam megmondta, hogy ne bántsam meg Louist, de nem tudtam már tovább hazudni neki.
Régen nem voltam hazudósfajta, de azóta sok minden változott.. Minden megváltozott, ahogy én is.
Louis csak megvonta a vállát. És ez iszonyúan fájt.
-Hátt... én most megyek...- húnytam le a szemeimet, és felálltam a padról.-Sajnálom Lou...-suttogtam, és elindultam lefelé az utcán...
Nem minden kapcsolat végződik "hepi end"-el.
A fájdalom az ember szerves része, de az már nem igaz, hogy nekem mindíg fájdalmat kell érezzek.. Tudom, megérdemlem.
Megbántottam egy remek emert. Imádom Louist, és felnézek rá, nem érdemli ez. Őt egy rendes, okos és kedves lány érdemli,
és nem egy olyan szemét, mint én.
Otthon ledobtam magam az ágyba, és azonnal bőgni kezdtem.. Csoda , hogy idáig bírtam.
Kopogtak az ajtómon.
-Szabad..-kiáltottam rekedtesen.
-Kleer..-lépett be a bácsikám. Leült az ágyam szélére.- Mi történt?Nem is vettél rólam tudomást, amikor megérkeztél.
-Ne haragudj, csak rossz napom volt.-hüppögtem.
Remek , nem csak Lout bántottam meg. Igazi szívtelen hülye vagyok.
-Mi történt?-ismételte meg kérdését.
-Louissal... Szakítottunk..- ezek a szavak égették a lelkemet.
-Hjaj... Sajnálom, hogy ezt kell mondjam.... de tudtam, hogy ez lesz a vége.-sóhajtott.-Majd jobb lesz.. Most egyedül hagylak.-mosolygott
rám bíztatóan, és elindult az ajtó felé.- Holnap vendégünk jön. Meglátogat minket az unokahúgom.-fordult vissza,
aztán egyedül hagyott. Remek.. Muszáj pont akkor jönni, amikor a leges-legrosszabb állapotomban vagyok, és tuti ölni
tudok majd a bunkóságommal?!
Na mindegy...
A másik oldalamra fordultam.
"Lesz majd jobb is.."- ezzel a gondolattal húnytam le a szemeimet...
Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.
Xx.Lor:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)