Sziasztok!:D
Meghoztam a 16.fejit, bár nem érkezett 2. komment:(
Szóval úgy terveztem, hogy minden héten hozok egy fejezetet.
Holnap vagy holnapután talán jelentkeznék a 17. fejivel, ha összegyűlne 2 komi erre
a fejire:)
Remélem, mindenkinek tetszik!:DD Iratkozzatok fel, és komizzatok kérlek!
Puszi nektek!<3
2. ÉVAD :1.fejezet
.::16.fejezet::.
Az életem teljesen megváltozott, amiótam a szüleim meghaltak...
Intézetbe kerültem, és találkoztam Janel.Aztán hatalmas mázlim volt, és a nagybácsim örökbe fogadott. Így hozott össze a sors a One Directionnel.
Minden megváltozott. És ennek már kerek egy éve.
Találkoztam Louissal, Harryvel... Megismerkedtem a szerelemmel, és rögtön két pofont is kaptam tőle.
Szóval. Novembert írunk. Halottak napja.
Egy velem egykorú lány sétált el elöttem. A szeme tele volt könnyekkel, arcáról csak fájdalmat lehetett leolvasni. Megállt egy sír elött. Megsimította a sírkövön álló nevet.
A szívem összeszorult, és én is zokogásba törtem ki.
Szomorú dolog az, ha valakinek meghalnak a szerettei. Én már csak tudom.
Bárcsak egy jobb világban élnénk, ahol nem lenne szenvedés, fájdalom. Az emberek sok hibát vétenek, de senki sem érdemel ilyen... fájdalmat!
Keserűen leültem a szüleim sírkövére. A telefon a zsebemben rezgeni kezdett. Gyorsan előhalásztam a "nem mai" készüléket.
"Minden okés? Érted jöjjek? Xx.Lou"
Elmosolyodtam, miközben olvastam az üzenetet.
Na igen. Louis néha kissé tulzásba viszi az aggódást.
"Persze! Nem kell, köszi:) Puszi!"
Miután elküldtem az üzenetet, indulni készültem.
Louissal remekül megvagyunk! Néha (naponta) közbejön egy-egy veszekedés, de ez minden kapcsolatba előfordul, nem?
Na igen, Harry.. Nem igazán beszéltem vele az elmúlt fél évben.
Amikor összefutottunk, csak odalöktünk egymásnak egy halk sziát, és ennyi. Louis se áll vele szóba.
Az , ami Harry és köztem történt, az helytelen volt.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek iránta semmit, mert nagyon is érzek. Nem akarok megbántani senkit.Szeretem Louist!
Estelledett. Egyedül sétáltam végig azon az utcàn, ami a házunkhoz vezetett. Na igen, tulságosan is előjöttek az ösztönök.
Így végigfutottam az egész utcát. A kocsisok azt hihették, hogy kiszögtem a z elmegyógy intézetből.
Zihálva csöngettem.
-Igen?-szólt nagybácsim kissé fáradtan a hangszóróba.
-Kleer vagyok , és nincs kulcsom!-mondtam.
Válasz már nem érkezett.
Az ajtó kinyilt, én meg hálásan léptem be az előtérbe, ahol meg szó szerint fürödni lehetett volna a verejtékünkben.
-Kisasszony, kér valami italt?- mosolygott rám egy fiatal pincér.
-Nem, köszönöm! - viszonoztam a gesztusát, és a lifthez léptem.
Az egész napot a temetőben töltöttem, ami megviselt.
A szobámba érve levágtam magamat az ágyamra, küldtem egy üzenetet Louisnak, aztán felhívtam Megant.
-Ó, drágám!-szólt bele a telefonba.
-Szia szépségem!-vágtam vissza.
Na igen, ez a mi kis játékunk. Minden telefonbeszélgetésnél valami "jaj de undorítóan szeretlek" szóval illetjül egymást.
-Mi szándékod van velem ?-kérdezte Megan.
-Átjössz?-vigyorodtam el.
-Rohanok kedvesem!-kiáltotta, azzal lecsapta a telefont.
-Remélem is!-suttogtam magam elé mosolyogva.
Megan az az ember, aki bármikor mosolyt képes csalni az arcomra.
És ez nekem most nagyon jól jönne.
Gondoltam felnézek a netre.
Előkaptam a laptopomat, és irány a facebook.
Na igen. Szó szerint sokkot kaptam. A kezdőoldalon (vagy min) vagy 10 oldal is kirakott egy képet, amin Harry és Taylor Swift (!) kézen fogva sétált, és 100 oldal pósztolta, hogy járnak (!!!!!)...
-Sziaa!!-pattant ki Megan a liftből mosolyogva, de mikor látta, hogy sokkos állapotba kerültem, elkomorodott.
-Mi történt?
Én kapcsoltam. Gyorsan lehajtottam a laptopom fedelét, és magamra eröltettem egy mosolyt.
-Semmi!-mondtam gyoran.
-Na!!-Megan szúros tekintettel nézett rám.
Sóhajtottam egyet.
-Harrynek van barátnője!-húztam el a számat.
-És? Neked is van barátod!-vonta meg a vállát.
Értetlenül meredtem rá. Igen, Megan tud a kettős szerelmemről.
-Figyelj! Nem várhatod el tőle, hogy az örökkévalóságig várjon rád, végülis te foglalt vagy!-biccentett.
Nem egy érzékeny lány.
-Na igen, de attól még szomorú lehetek, nem?-vontam meg a vàllamat.
-Nem, mert örülnöd kell a boldogságának, ha tényleg szereted!-kontrázott.
-Én akkor sem fogok örülni!-csattantam fel.
Megan higgadtan figyelte a hiszirohamomat.
-Akkor önző vagy!-bólintott.
-Akkor az vagyok!!- néztem rá szúrósan
Nagyon dühös voltam. Dühös voltam Meganre, hogy mindent ilyen könnyen vesz, dühös voltam Harryre, hogy nem szólt hozzám egyszer se!
-Miért kell neki az a csaj?- suttogtam szipogva. Megan szorosan magához ölelt.
-Nem tudom...,
-Szeretem Harryt.-néztem rá.
Megan talán azt hihette, hogy túlléptem ezen a témát, mert rég beszéltünk róla, de nem.
Dehogy léptem túl rajta!
Megan csendesen bólintott.
Na igen, ha nem lennék ilyen rossz állapotban, már rég leordította volna a fejemet,
hogy felelőtlen vagyok meg ilyesmi, és az a baj, hogy nem tudnék semmit sem mondani,
mert igaza lenne.
Van egy tökéletes (majdnem) életem, egy nagybátyám, aki szeret, egy csodálatos barátnőm, és itt van nekem Louis.
És én mégis arra vágyom, amire nem kéne.
Megan még sokáig ápolt, aztán tizenegykor hazament.
Éjfél körül kaptam egy üzit Louistól, hogy holnap délben jön értem, és megyünk Harryékhez.
Remek! Ismerjem meg a "barátnőjét"! Pff...
Xx.Kleer.
