.::2.évad 2.fejezet: 18.fejezet::.

Kedves Olvasóim!:)
Először is elnézést szeretnék kérni a késés miatt, csak nagyon el voltam havazva:/ köszönöm a két kommentet, komolyan nagyon jól esett♥ Lassan átlépjük az 1000 (!) oldalmegjelenítést! :D köszönöm!
Igyekezni fogok a kövi résszel. Remélem megajándékoztok pár komival:) Ebben a fejezetben rendeteg dolog történt , mondjuk nem csoda , mert 18 (!). Ha kapok 3 komit , szombatra hozom a 19 fejit.
Amúgy 1 hèt múlva lehet számitani rá!
Xx.L

                                                                                                                                        18.fejezetben

                                                                            

-Nem vagyok liba!-jelentette ki Megan, miközben egy hamburgert tömött magába.
-Nem-!-bólintottam.
-És nem is vagyok kövér! Én vagyok a tökéletesség fogalma!-folytatta barátnőm.
Már vagy 2 órája a "hülye, szemét és öntelt" fiúkat beszéltük ki, miközben popcornt ettünk, meg más hízlaló baromságot.
-Nem vagy kövér. És beképzelt se vagy!-vigyorogtam.
-Ezaz!-bólintott.-Utálom....-húzta el a száját.
Csak megsimítottam a vállát.
Egy ideig mindketten hallgattunk.
-Jake egy szemét , nem is kell vele foglalkozni!-mosolyogtam bíztatóan.
Meg csak szomorúan megrántotta a vállát.
-Na mit nézzünk meg?-pattant fel, és a DVDk-hez szaladt.
-Felőlem!-legyintettem.
-Mi az, hogy felőled?-lepődött meg.
-Öö...mindegy!-mosolyodtam el.
-Te akartad!-vonta meg a vállát vigyorogva.
Inkább mondtam volna a... Dirthy Dancing-et.... csak ezt neeeee...
Egész este hallgathattam az ilyesfaj
ta beszólásokat, hogy: Orlando Bloom milyen aranyooooos, juuuujjjjj de cukiiiiii, vegyél feleségüül, én is tünde vagyoook....
De ha Megannek Legolas kell a boldogsághoz, akkor 1000szer is megnézem vele a Gyűrük urát..
Végülis a "pasiutáló" bulink egész jól sikerült.
Meg végre megnyugodott, és ez a fontos:)

Korán reggel távoztam, mert Georg üzent, hogy beszélni szeretne velem. Pff.... előre félek. Vajon mit csináltam már megint?..
Múltkor eltörtem egy "antik'' vázát (ne kérdezd, hogy; szerencsecsomag) , és nem kis leszúrást kaptam. Hozom a formámat.Aztán a fiúlhoz is be kell ugorjak.
Szóval bepattantam a zöld autómba (az én autómba♥), és elindultam haza.
Bekapcsoltam a rádiót. Egy Taylor Swift szám ment. Remek... és ha ez még nem lenne elég, a bemondócsaj kijelentette, hogy Harry és Taylor imádják egymás, és hogy ez biztos egy hosszú életű kapcsolat lesz... Na nekem itt volt elég. Kikapcsoltam a rádiót, aztán leállítottam a motort. Szinte futólépésben indultam meg a hatalmas ház felé. Már az előtérben összefutottam Georggal.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia Kleer! Beszélnünk kell!... -mosolygott vissza Georg, és leültetetett egy fotelba.
Csak megrántottam a vállamat, és a telljes figyelmemet neki szenteltem.
-Szóval..-kezdte.- az elmúlt időben rajtad tartottam a szemem.
Úgy vettem észre, hogy alig van barátod, talán csak Megan.
Ezért is hoztam egy fontos döntést.
Feszengeni kezdtem. Ha Georg valami "naggggyon fontos" döntést hoz, az csak rosszat hozhat rám.
-Úgy döntöttem, hogy beiratlak egy normális iskolába!
Az ereimben megfagyott a vér.
-Micsoda?-emeltem fel a kezeimet.-De... az nem lehet!! Vannak barátaim!! Nem! Nem szeretném!!
Teljesen kiakadtam.
Nekem tökéletes a magánsuli!! Nincs szükségem kétszinű barátokra!
-Nem nyitok vitát a témáról! Már beirattalak egy remek iskolába. Hétfőn kezdesz.
-De nem! -pattantam fel idegesen.-Miért nem kérdeztél meg?! Ez az én döntésem, nem?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ, elindultam az ajtó felé.
Próbáltam visszatartani, de miután kiértem a szabadba, eleredtek a könnyeim.
Mi az, hogy normális iskolába?! Nekem ez is megfelelt!

Idegesen indultam el a kocsim felé.
Nem igazán érdekeltem az elöttem haladó emberek, szóval kaptam pár szitkozódást.
Neki mentem egy nálam jóval magasabb fiúnál.
Nem estem el, ami fura, viszont a srác megcsúszott, és magával rántott engemet is.
-Harry?-kiáltottam fel-Te mi a szart keresel itt?-lepődtem meg.
-Öö... először is leszálhatnál rólam... hmm, bár tetszik ez a póz!-vigyorodott el perverzül.
-Persze!-forgattam meg a szemeimet, aztán feltápászkodtam a földről. Harry is így tett.
-Minden okés?-kérdezte.
Nem tudom, hogy honnan szűrte le a dolgokat, de mindegy.
Eszembe jutottak a dolgok.
-Persze, csak...-küszködtem a könnyeimmel.
Vettem egy mély levegőt.- Georg azt akarja, hogy normális iskolába járjak, mert nincsennek barátaim, de nem, nem vagyok erre felkészülve.
-Hogy?-lepődött meg.
Najóó, talán túl gyorsan mondtam.
-Nem szeretném....-és bőgni kezdtem.
-Nyugí, beszélünk Georggal, minden rendben lesz!
Harry magához húzott, és megölelt.
Teljesen elfeledkeztem arról , hogy utcán voltunk,csak aztán ránkszólt egy nő, hogy "privátban, ha kérhetném".
-Hupsz...-motyogtam zavaromban.
Harry csak vigyorgott.
-Öö.... sétálunk?-kérdeztem, mert az utca közepén álltunk, és eléggé fura látvány lehettünk.
-Aha!-vonta meg a vállát.
Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett
-Taylorral mi van?-néztem rá.
-Semmi!-legyintett.- Jó csaj.. És Louissal mi van?
-Ezt most úgy kérdezted, mintha nem találkoznál vele minden nap..-mosolyodtam el.
-Jó is lenne!
Harry leült egy padra. Én is így tettem.
-Jó is lenne, ha soha többet nem látnám!-morogta halkan és....irtószexin.
-Eh...-húztam el a számat.-Soha nem fogtok kibékülni?-tettem fel a költői kérdést.
-Gyűlölöm!-vonta meg a vállát.
Tavaly december óta nem beszélnek egymással.
Pontosan fel tudtam magamban idézni a dolgokat. Harry és Louis összeverekedtek.... miattam. Életemben nem bőgtem annyit, mint akkor.
-Hülyék!-legyintettem szomorúan.
-Én nem! Csak ő!-kezdett el kötekedni.
-Persze... sok értelme veszekedni a nagy semmin!-forgattam meg a szemeimet.
-A semmin? Hát én nem annak nevezném. Elárult. A legjobb barátom. Gyűlölöm!-suttogta alig hallhatóan.
Hogy gyülölheti azt, akit szeretek?.... Gondolom Louis is így érez.. Gyűlöli Harryt, és ez nekem nagyon fáj. Ennek az egésznek én vagyok az oka.
-Értem... Na szerintem én megyek.-álltam fel a padról-Majd találkozunk!-intettem, de Harry megragadta a kezemet, és visszarántott. Értetlenül néztem rá.
-Nehezedre esne egy kicsit mellettem maradni?-sziszegte idegesen.
Továbbra is szorította a csuklómat.
-Engedj el! Dolgom van!-tartottam magamat.
-Louishoz mész, mi?
Persze, hogy oda készültem..
-Igen!-mondtam zavartan.
A szorítása egyre erősebbé vált.
-Ez fáj.-suttogtam.
Harry lepillantott a kezemre, és azonnal elengedte.
-Én sajnálom..-szabadkozott.
Magamhoz húztam a csuklómat, és dörzsölni kezdtem.
Nem bírtam rá nézni. Féltem tőle
-Most már tényleg megyek!-felpattantam, de hátráltam azonnal egy lépést, nehogy hozzám tudjon érni.
Kicsit megilletődött a tettem miatt.
-Sajnálom!-intettem, és elindultam a kocsim felé.
A kezem belilult. Ha ezt Louis meglátja, lesz balhé. Na mindegy.
Beindítottam a motort.
Egész úton a történteken gondolkoztam. És azon, hogy rohadtul fáj a kezem.
Meg azon is, hogy Harry rohadt helyes, amikor mérges.
Hülye gondolatok.
Szóval megérkeztem a One Direction házhoz.
Liam nyitott ajtót.
-Kleer, van kulcsod!-sóhajtott, amikor meglátott.
-Ö... tudom, bocsi!-húztam el a számat, és megöleltem.
-Na gyere be!-mosolygott rám.
Már az előtérben meghallottam Louis hangját.
-Ki jött Liam?-kiabálta.
-A fogtündér!-ordítottam vissza vigyorogva.
Ezt minden alkalommal eljátszuk.
-Juuuj és hozott ajiit??-szaladt be a szobába.-Ajmán, csak te vagy-szomorodott el.
Mosolyogva hozzábújtam.
-Szia!-szívtam be az illatát.
-Helló szépségem!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Hogy vagy?-kérdeztem, miután elváltunk, és elindultunk
 a nappaliba.
-Kössz, egész jól, te?
-Georg kijelentette, hogy "normális" suliba fogok járni.-vontam
meg a vállamat. Igen, már beletörődtem.
-Öö... ez most komoly?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen. Állítólag nincsen elég barátom.-biccentettem.
-Végülis valamennyire igaza van. Megan az egyetlen
barátnőd!
-Nem mindegy?-vigyorodtam el.
-Nem!-mosolygott, és összeborzolta a hajamat.
-Naa!-kiáltottam fel, és megpróbáltam rendbendbehozni a fejemet
Kevés sikerrel. Eddig próbáltam takargatni a kezemet, de Lou kiszúrta.
-Ez mi?- kapta el a karomat, hogy jobban megszemlélhesse.
Összeszorított fogakkal figyeltem az arcát.
-Öö.... csak elestem!-vontam meg a vállamat.
-Komolyan nem mondod el?-nézett rám értetlenül.
-Nem hiszem, hogy erről most tudnod kéne!-húztam el a számat, és kerültem Lou pillantását.
-Harry volt mi?-kérdezte egy kis idő után.
Ilyedten kaptam fel a fejemet. Nem tudok hazudni.
Louis felpattant.
-Kinyírom!-sziszegte.
-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé..

.::2.évad:2.fejezet 17.fejezet::.

Sziasztok!♥

Egy gigafejezettel leplek meg titeket Húsvét alkalmából!:D

Szóval, remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Én mindenesetre imádtam írni az

egészet!:D Na nem is zavarok, jó olvasást nekte, és sok locsolót!<3

3 komi után hozom a 18.fejezetet ,ha nem jönnek kommentek, akkor 1 hét múlva lehet számítani a fejire. A Taylor Swift rajongóktól szeretnék elnézést kérni, én bírom a számait, csak ebbe a fejezetbe valahogy így jöttek össze a dolgok. Sorry:(                    Kommenteljetek, és iratkozzatok fel, ha tetszik a blog!:) Köszönöm az előző fejezethez érkező kommenteket, remélem , hogy most is megajándékoztok párral!  :D

LoveallXx.♥

*L

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                   17.fejezet

 

 

 

"Nem akarom megismerni!"
Reggel ezekre a gondolatokra keltem fel. Na ja. Egész éjjel ezen agyaltam. Vajon mit eszik rajta Harry!?
Önző gondolatok.Hiába próbáljuk legyőzni őket, mégis ott motoszkálnak a fejünkben. Nem lehet ellenük semmit se tenni.
Én mégis inkább küzdöttem ellenük.
Ezért is keltem 10-kor , hogy elkészüljek délre.
Szóval megmostam a hajamat, és a szekrényem felé indultam. Kb. 1 óra keresgélés után úgy döntöttem, inkább egy barna nacit, ésegy rózsaszín póló t veszek fel.
Szerencsére Lou is hamar megérkezett.
-Szia kicsim!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia!-mosolyogtam rá, és leültettem az ágyamra.-Szóóval... Harry talált egy lányt? Te már láttad?-kérdezgettem.
-Öh...-lepődött meg.- Nem , még nem láttam.-mosolyodott el.
Bólintottam.
-Indulhatunk?-pattantam fel, felrántottam őt is, és az ajtó felé szaladtam.
-Minden okés?- nézett rám furán Louis, és követett.
-Persze, de siessünk!-kezdtem el ugrálni.
Áá, Lou kicsit se nézett hülyének.:) Számításaimat keresztezte, hogy a lift berahadt, a kocsi nem akart elindulni, de végülis valahogy elindultunk.
Kissé idegesen száltam ki az autóból, ellentétben velem Lou telljesen
higgadt volt.
-Megérkeztünk! -mosolygott rám.
-Na ja!-morogtam, és becsöngettem.
Louis értetlenül meredt rám, de nem volt ideje válasszolni, mert egy szőke (vékony!!!) lány lépett ki az ajtón.
-Sziasztok!- vigyorgott.

 

 

 

Nem igazán voltam jó kedvemben. Ez a csaj fura...
Na nem mintha olyan nagyon szimpi lett volna. Rám gyilkos pillantásokat küldött, Louisra persze mosolygott. Kedves.
Mintha annyira veszélyes lennék rá. Este egy kicsit utána néztem, és az újságok azt állítja, hogy Harry telljesen oda van érte... pff...
Szóval, beeresztett minket a házba (engem is, bár nagyon tepernem kellett, hogy kinnt ne ragadjak).
Már mindenki ott volt.
Liam és a barátnője, Danielle, Zayn és Perrie,Niall és Harry.
-Sziasztok!-mosolyodtam el. Perrie és Dani azonnal felpattant.
-Szia! Danielle vagyok! Te pedig bizonyára Louis barátnője vagy!'- nyújtotta a kezét Dani.
-Örvendek! Kleer vagyok- markoltam bele a kezébe.
-Perrie!-ölelt meg Zayn barátnője.
Kicsit meglepett a gesztusa, de visszaöleltem, és bemutatkoztam.
A többiektől puszit kaptam (igen, Harrytől is.)
-Szia!-mondtam kicsit kellemetlenül.
Harry csam rámmosolygott , és egy puszit nyomot az arcomra. Vészesen közel a számhoz.
Na , nekem meg azonnal elöntötte az arcomat a pír.
Harry csak kuncogott rajtam, gondolom élvezte, hogy kellemetlen helyzetbe hozhat. De kedves.
Persze a barátnője rögtön kiszúrta, hogy a képem a kelleténél jóval vörösebb, és úgy tűnt, hogy egyre jobban utál.
Próbáltam mégjobban összehúzni magamat.
-Szóval!-állt fel Harry, amikor mindenki elcsendesedett.- Az elmúlt hónapban megismerkedtem egy gyönyörű, elbűvölő lánnyal!- a szőke csaj vihogva állt mellé.-Szóval. Ő Taylor!
Daniellevel összenéztünk. Gondolom megeggyezett a véleményünk Taylorrol.
Momdjuk a többiek sem voltak elragadtatva a lánytól.
-És hány éves vagy, Taylor?-próbáltam megtörni a csendet.
-Hát idősebb, mint te!- dünnyögte válaszképp.
Értetlenül meredtem rá.
-Látszik!-forgattam meg a szemeimet csendesen.
De sajnos nem volt elég halk, mert a boszi megsértődött.
-Bunkó!-kiáltott fel sértődötten, és felszaladt a lépcsőn. Harry azonnal utánament.
Mindenki rámnézett.Louis elindult az ajtó felé, és intett, hogy kövessem.
Unottan álltam fel a fotelból.
-Te megőrültél? Ez a csaj totál érzéken! Nem tudnál egy kicsit... megértőbb lenni?-meredt rám idegesen.
-Ő kezdte!-vontam meg a vállamat.
-Oké..-fújta ki a levegőt. Na oké, lehet, hogy egy kicsit gyerekes vagyok, de akkor is!!! Ő kezdte!- Nem lehetne, hogy mondjuk most az egyszer te bocsánatot kérnél?
-De...-sóhajtottam.
Louis elmosolyodott, és megcsókolt.
Na igen, az ájulás kerülgetett, de képes voltam feltántorogni a lépcsőn.
Taylor Harry ágyán ült, és sírt. Remek. Pff...
Harry meg mellette ült, és vígasztalta.
-Öö... Harry, beszélhetnék Taylorral négyszemközt?-léptem be a szobába.
Harry bólintott, és egyedül hagyott Taylorral.
-Figyelj...- ültem le mellé.- Ne haragudj! -húztam el a számat.
-Nem harakszom!-szipogta.
Hát oké. Már álltam volna fel, de újra megszólalt.
-Még valami!
Kíváncsian fordúltam felé.
-Harry az enyém, világos?-fonta össze a karjait.
Értetlenül néztem rá.- Egy buliban ismerkedtünk meg. Ő már be volt állva, gondolom semmire sem emlékszik. Én viszont mindenre. Egyfolytába egy "szőke, gyönyörű lányról" beszélt. Vagyis rólad. Csalódott volt, mert Louist válosztottad helyette. És így jövök a képbe én.-vigyorodott el.
Elképedve meredtem rá.
-Te miről beszélsz?-nyőgtem ki.
-Tartsd magad távol Harrytől, vagy megkeserülöd!-nézett rám.
Kissé ilyedten indultam el az ajtó felé. Ez a csaj őrült.
-Csak még egy dolog!-fordultam vissza.-Téged nem zavar, hogy Harry... érted.-vontam fel a szemöldökömet.
-Nem! Itt nem szerelemről van szó, te butus! Vigyáznom kell a hírnevemre.-vigyorgott.
Erre én már nem tudtam mit mondani, inkább otthagytam.
Ezt a hülye libát! Harry csodálatos srác, Taylor nem érdemli
meg.
Naok, inkább nem szólok bele.
Rámjött az émelygés, ezért inkább a mosdó felé vettem az irány.
Persze félúton beleütköztem Harrybe.
-Jól vagy?-nézett rám ilyedten.
Az arcom egy fokkal fehérebb volt az egészségesnél.
-Persze!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Leültem, a fallal támasztottam meg magam.
Harry is így tett.
Lassan kiszívtam a levegőt, aztán be. A hirtelen jött rosszullét szerencsére hamar elmúlt.
-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt.
Értetlenül meredtem rá.
-Sajnálom!-suttogta a fülembe.
Nem szóltam semmit, de továbbra sem mozdultam el.
Na igen , azért eléggé fura látvány lehettünk, úgyhogy elengedett.
Èn zakatoló szívvel rohantam le a lépcsőn.
Mindenki ott volt, még Taylor is.
Gyorsan leültem Louis mellé.
-Mi tartott ilyen sokáig?-tátogta.
Csak legyintettem.
Közben a beszélgetés nagy részéről lemaradtam, úgyhogy kár lett
volna már bekapcsolódni.
Taylor végig szúrós szemekkel figyelt.
Komolyan , be kell szereznek egy i♥Taylor pólót..
Szóval nem igazán figyeltem a témát.
Míg a többiek jót röhögtem, én a gondolataimba merülve ültem.pff...
Ez az én formám.
-Kleer, te milyen zenéket hallgatsz?-fordult felém Perrie.
-Öö.. kedvelem a klasszikus zenéket!-vontam meg a vállamat mosolyogva.-Te?

 

 

Taylor felvihogott.
Kedves.
-Azt énis kedvelem!-bólintott.
Hát ezt a témát kiveséztük:)
Aztán Danival váltottam pár szót a táncról. Sokat mesélt Liamról, a veszekedéseikről. Meglepett, mert ők is olyan hülyeségeken veszekednek, mint én meg Lou. Ezt szóvá is tettem. Azt tanácsolta, hogy nyugodjak meg, ez normális a mi korunkba.
Végülis a csajokkal (Taylort nem belekeverni) jól elvoltam.
Sokat röhögtünk a fiúk hülyeségein.
-Megjött a kaja!-hozott be pár tányért és a pizzát Taylor.
Kajaa?-pattant fel Niall, és elvette a kaját Taylortól.
A csaj visítva kezdte el kergetni szerencsétlen Niallt.
-Jesszus!-röhögtem fel halkan.
-Ez kész!-biccentett Lou.
A zsebemben a telefon rezegni kezdett.
Gyorsan előkaptam.

"S.O.S.
Megan"

Értetlenül néztem a képernyőre. Mióta van süksége Megannak rám? Ez általába fordítva szokott lenni.

"Sietek
K."

Elraktam a telefonomat, és Loura néztem.
-Öö... Louis! El kéne mennem!-húztam el a számat.
-Elviszlek!-állt fel azonnal.
-Nem, megyek egyedül! Minden okés lesz!-mosolyogtam rá, és lehúztam a kanapéra.-Ne haragudjatok , de mennem kell!-néztem a többiekre szomorúan.
Gyorsan adtam egy csókot Louisnak, és az előszobába indultam.
-Kikisérlek!-nyitotta ki nekem a bejárati ajtót Taylor.
Hát oké.
Gyorsan magamrakaptam a kabátot, és a csizmát, közben végig Taylort figyeltem.
Helyes csaj. Szép, szőke haj, csinos ruci, aranyos arc.... és vékony!
Igen, ez az, amiben nem vehetem fel vele a versenyt!
Az elmúlt időben kicsit sokat voltam Niallal, és úgy látszik, én híztam helyette is..
-Szia!-mosolyogtam rá, és kiléptem az ajtón.
-Ne felejtsd el! Figyellek!-nézett rám szúrósan.
Én megpróbáltam vele kedves lenni... Na mindegy.

-Meg, itt vagyok!!- dörömböltem Megan ajtaján.
Pár perc múlva nyílt az ajtó, és megpillantottam a barátnőm agyonbőgött képét.
Nagyon meglepődtem. Megan nem szokott csak úgy...sírni.
-Jesszus!-ugrottam a nyakába.-Mi történt?
-Gyere be!-szipogta.

 

 

 

Nagyon megrémített, hogy így láttam Meget.
Leültetett a kanapéra.
-Szóval?-vontam fel a szemöldökömet.
-Jake.... szakítottunk!-sírta el magát mégjobban. Gyorsan magamhoz
húztam.
-Ne bőgj!-simítottam meg a haját.
-Olyan szemét volt....Azt mondta, hogy egy érzéketlen, kövér liba vagyok.-hüppögte.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz!-mosolyodtam el.
-De nagyon is!-húzta el a száját.
Megforgattam a szemeimet.
-Figyu, tartsunk egy csajos estét, oké?-biccentettem.
-Hát jó...
Jake Meg barátja. Volt.
Én soha nem bírtam. Mindig megbántotta Megant.
Szemét pasi. Pff...

 

 

 

Xx.Lor♥