.::2.évad 2.fejezet: 18.fejezet::.

Kedves Olvasóim!:)
Először is elnézést szeretnék kérni a késés miatt, csak nagyon el voltam havazva:/ köszönöm a két kommentet, komolyan nagyon jól esett♥ Lassan átlépjük az 1000 (!) oldalmegjelenítést! :D köszönöm!
Igyekezni fogok a kövi résszel. Remélem megajándékoztok pár komival:) Ebben a fejezetben rendeteg dolog történt , mondjuk nem csoda , mert 18 (!). Ha kapok 3 komit , szombatra hozom a 19 fejit.
Amúgy 1 hèt múlva lehet számitani rá!
Xx.L

                                                                                                                                        18.fejezetben

                                                                            

-Nem vagyok liba!-jelentette ki Megan, miközben egy hamburgert tömött magába.
-Nem-!-bólintottam.
-És nem is vagyok kövér! Én vagyok a tökéletesség fogalma!-folytatta barátnőm.
Már vagy 2 órája a "hülye, szemét és öntelt" fiúkat beszéltük ki, miközben popcornt ettünk, meg más hízlaló baromságot.
-Nem vagy kövér. És beképzelt se vagy!-vigyorogtam.
-Ezaz!-bólintott.-Utálom....-húzta el a száját.
Csak megsimítottam a vállát.
Egy ideig mindketten hallgattunk.
-Jake egy szemét , nem is kell vele foglalkozni!-mosolyogtam bíztatóan.
Meg csak szomorúan megrántotta a vállát.
-Na mit nézzünk meg?-pattant fel, és a DVDk-hez szaladt.
-Felőlem!-legyintettem.
-Mi az, hogy felőled?-lepődött meg.
-Öö...mindegy!-mosolyodtam el.
-Te akartad!-vonta meg a vállát vigyorogva.
Inkább mondtam volna a... Dirthy Dancing-et.... csak ezt neeeee...
Egész este hallgathattam az ilyesfaj
ta beszólásokat, hogy: Orlando Bloom milyen aranyooooos, juuuujjjjj de cukiiiiii, vegyél feleségüül, én is tünde vagyoook....
De ha Megannek Legolas kell a boldogsághoz, akkor 1000szer is megnézem vele a Gyűrük urát..
Végülis a "pasiutáló" bulink egész jól sikerült.
Meg végre megnyugodott, és ez a fontos:)

Korán reggel távoztam, mert Georg üzent, hogy beszélni szeretne velem. Pff.... előre félek. Vajon mit csináltam már megint?..
Múltkor eltörtem egy "antik'' vázát (ne kérdezd, hogy; szerencsecsomag) , és nem kis leszúrást kaptam. Hozom a formámat.Aztán a fiúlhoz is be kell ugorjak.
Szóval bepattantam a zöld autómba (az én autómba♥), és elindultam haza.
Bekapcsoltam a rádiót. Egy Taylor Swift szám ment. Remek... és ha ez még nem lenne elég, a bemondócsaj kijelentette, hogy Harry és Taylor imádják egymás, és hogy ez biztos egy hosszú életű kapcsolat lesz... Na nekem itt volt elég. Kikapcsoltam a rádiót, aztán leállítottam a motort. Szinte futólépésben indultam meg a hatalmas ház felé. Már az előtérben összefutottam Georggal.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia Kleer! Beszélnünk kell!... -mosolygott vissza Georg, és leültetetett egy fotelba.
Csak megrántottam a vállamat, és a telljes figyelmemet neki szenteltem.
-Szóval..-kezdte.- az elmúlt időben rajtad tartottam a szemem.
Úgy vettem észre, hogy alig van barátod, talán csak Megan.
Ezért is hoztam egy fontos döntést.
Feszengeni kezdtem. Ha Georg valami "naggggyon fontos" döntést hoz, az csak rosszat hozhat rám.
-Úgy döntöttem, hogy beiratlak egy normális iskolába!
Az ereimben megfagyott a vér.
-Micsoda?-emeltem fel a kezeimet.-De... az nem lehet!! Vannak barátaim!! Nem! Nem szeretném!!
Teljesen kiakadtam.
Nekem tökéletes a magánsuli!! Nincs szükségem kétszinű barátokra!
-Nem nyitok vitát a témáról! Már beirattalak egy remek iskolába. Hétfőn kezdesz.
-De nem! -pattantam fel idegesen.-Miért nem kérdeztél meg?! Ez az én döntésem, nem?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ, elindultam az ajtó felé.
Próbáltam visszatartani, de miután kiértem a szabadba, eleredtek a könnyeim.
Mi az, hogy normális iskolába?! Nekem ez is megfelelt!

Idegesen indultam el a kocsim felé.
Nem igazán érdekeltem az elöttem haladó emberek, szóval kaptam pár szitkozódást.
Neki mentem egy nálam jóval magasabb fiúnál.
Nem estem el, ami fura, viszont a srác megcsúszott, és magával rántott engemet is.
-Harry?-kiáltottam fel-Te mi a szart keresel itt?-lepődtem meg.
-Öö... először is leszálhatnál rólam... hmm, bár tetszik ez a póz!-vigyorodott el perverzül.
-Persze!-forgattam meg a szemeimet, aztán feltápászkodtam a földről. Harry is így tett.
-Minden okés?-kérdezte.
Nem tudom, hogy honnan szűrte le a dolgokat, de mindegy.
Eszembe jutottak a dolgok.
-Persze, csak...-küszködtem a könnyeimmel.
Vettem egy mély levegőt.- Georg azt akarja, hogy normális iskolába járjak, mert nincsennek barátaim, de nem, nem vagyok erre felkészülve.
-Hogy?-lepődött meg.
Najóó, talán túl gyorsan mondtam.
-Nem szeretném....-és bőgni kezdtem.
-Nyugí, beszélünk Georggal, minden rendben lesz!
Harry magához húzott, és megölelt.
Teljesen elfeledkeztem arról , hogy utcán voltunk,csak aztán ránkszólt egy nő, hogy "privátban, ha kérhetném".
-Hupsz...-motyogtam zavaromban.
Harry csak vigyorgott.
-Öö.... sétálunk?-kérdeztem, mert az utca közepén álltunk, és eléggé fura látvány lehettünk.
-Aha!-vonta meg a vállát.
Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett
-Taylorral mi van?-néztem rá.
-Semmi!-legyintett.- Jó csaj.. És Louissal mi van?
-Ezt most úgy kérdezted, mintha nem találkoznál vele minden nap..-mosolyodtam el.
-Jó is lenne!
Harry leült egy padra. Én is így tettem.
-Jó is lenne, ha soha többet nem látnám!-morogta halkan és....irtószexin.
-Eh...-húztam el a számat.-Soha nem fogtok kibékülni?-tettem fel a költői kérdést.
-Gyűlölöm!-vonta meg a vállát.
Tavaly december óta nem beszélnek egymással.
Pontosan fel tudtam magamban idézni a dolgokat. Harry és Louis összeverekedtek.... miattam. Életemben nem bőgtem annyit, mint akkor.
-Hülyék!-legyintettem szomorúan.
-Én nem! Csak ő!-kezdett el kötekedni.
-Persze... sok értelme veszekedni a nagy semmin!-forgattam meg a szemeimet.
-A semmin? Hát én nem annak nevezném. Elárult. A legjobb barátom. Gyűlölöm!-suttogta alig hallhatóan.
Hogy gyülölheti azt, akit szeretek?.... Gondolom Louis is így érez.. Gyűlöli Harryt, és ez nekem nagyon fáj. Ennek az egésznek én vagyok az oka.
-Értem... Na szerintem én megyek.-álltam fel a padról-Majd találkozunk!-intettem, de Harry megragadta a kezemet, és visszarántott. Értetlenül néztem rá.
-Nehezedre esne egy kicsit mellettem maradni?-sziszegte idegesen.
Továbbra is szorította a csuklómat.
-Engedj el! Dolgom van!-tartottam magamat.
-Louishoz mész, mi?
Persze, hogy oda készültem..
-Igen!-mondtam zavartan.
A szorítása egyre erősebbé vált.
-Ez fáj.-suttogtam.
Harry lepillantott a kezemre, és azonnal elengedte.
-Én sajnálom..-szabadkozott.
Magamhoz húztam a csuklómat, és dörzsölni kezdtem.
Nem bírtam rá nézni. Féltem tőle
-Most már tényleg megyek!-felpattantam, de hátráltam azonnal egy lépést, nehogy hozzám tudjon érni.
Kicsit megilletődött a tettem miatt.
-Sajnálom!-intettem, és elindultam a kocsim felé.
A kezem belilult. Ha ezt Louis meglátja, lesz balhé. Na mindegy.
Beindítottam a motort.
Egész úton a történteken gondolkoztam. És azon, hogy rohadtul fáj a kezem.
Meg azon is, hogy Harry rohadt helyes, amikor mérges.
Hülye gondolatok.
Szóval megérkeztem a One Direction házhoz.
Liam nyitott ajtót.
-Kleer, van kulcsod!-sóhajtott, amikor meglátott.
-Ö... tudom, bocsi!-húztam el a számat, és megöleltem.
-Na gyere be!-mosolygott rám.
Már az előtérben meghallottam Louis hangját.
-Ki jött Liam?-kiabálta.
-A fogtündér!-ordítottam vissza vigyorogva.
Ezt minden alkalommal eljátszuk.
-Juuuj és hozott ajiit??-szaladt be a szobába.-Ajmán, csak te vagy-szomorodott el.
Mosolyogva hozzábújtam.
-Szia!-szívtam be az illatát.
-Helló szépségem!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Hogy vagy?-kérdeztem, miután elváltunk, és elindultunk
 a nappaliba.
-Kössz, egész jól, te?
-Georg kijelentette, hogy "normális" suliba fogok járni.-vontam
meg a vállamat. Igen, már beletörődtem.
-Öö... ez most komoly?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen. Állítólag nincsen elég barátom.-biccentettem.
-Végülis valamennyire igaza van. Megan az egyetlen
barátnőd!
-Nem mindegy?-vigyorodtam el.
-Nem!-mosolygott, és összeborzolta a hajamat.
-Naa!-kiáltottam fel, és megpróbáltam rendbendbehozni a fejemet
Kevés sikerrel. Eddig próbáltam takargatni a kezemet, de Lou kiszúrta.
-Ez mi?- kapta el a karomat, hogy jobban megszemlélhesse.
Összeszorított fogakkal figyeltem az arcát.
-Öö.... csak elestem!-vontam meg a vállamat.
-Komolyan nem mondod el?-nézett rám értetlenül.
-Nem hiszem, hogy erről most tudnod kéne!-húztam el a számat, és kerültem Lou pillantását.
-Harry volt mi?-kérdezte egy kis idő után.
Ilyedten kaptam fel a fejemet. Nem tudok hazudni.
Louis felpattant.
-Kinyírom!-sziszegte.
-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé..