.::2.évad 7.fejezet:22.fejezet::.

Sziasztok!:)

Kisebb-nagyobb késéssel meghoztam ezt a fejezetet is.:) Hihetetlen, hogy máris a 2.évad
7. fejezeténél tartunk. Nem hittem volna, hogy szülinapomra összejön az 5 feliratkozó:D
Pusszba kaptam még 2-t is,úgyhogy heten lettünk, én meg május 24.-én betöltöttem a 13
életévemet:D kb. egy éve kezdtem el blogolni:) Köszönök mindent, a több mint 2000 oldalmegjelenítést,
a kommenteket, a feliratkozókat...Nagyon jól esik!:) (tudom, másnak már az 5. fejinél mewgvan a 10 feliratkozó)
Bocsánat a késésért, csak tényleg nagyon el voltam havazva, egész héten dogákat írtunk (küzdök a 4,9-es átlagértxd), év végi hajtás, segítenem kell a barátnőmnek, szenvedek a matekkal szóval ez a hét katasztrófa volt. Hátra van még egy föci és németdoga, úgyhogy szurkoljatok:D
Igyekszek a fejezetekkel, bár nem hiszem, hogy kétnaponta jelentkezni tudok majd:/
Max másfél hétig fogom húzni a dolgokat.
Komment határ nincs, csak a szokásos (ha összegyülik 3-4 komi, akkor 4-5 nap múlva kövi feji) Ez a fejezet nagyon
fontos a számomra,mert két szemszögből írtam. ÉS! Szeretném felhívni a figyelmet az iskolai bántalmazásokra (testi, lelki). Mielött valakit
csúfolnál, gondold át, hogy neked hogy esne!
Ha valaki szekál az iskolában, szólj a szüleidnek, ne
titkold el előlük, mert komoly bajok alakulhatnak ki!
Sosem vagy egyedül! Köszönöm a figyelmet.
Na nem húzom tovább, jó olvasást minden kedves Olvasómnak!
Pusszancs:D                               ~*Lor

(Ezt a zenét halgattam közbenxd)

                                                                                                                                                 22.fejezet

                                                                              

.::Kleer Robinson::.

Hétfő... Amióta megtudtam, hogy ettől a naptól fogva állami iskolába fogok járni, rettegtem tőle. És most eljött.
3 éve még nem is gondoltam volna. Akkor még volt egy csöppnyi egyéniség, csakhogy azóta sok minden változott.
Na mindegy. Szóval hétfő reggel.
Hisztérikusan keltem ki az ágyból azzal a gondolattal, hogy "Nem akarom". De hát ugyebár ez nem így működök.
Sajnos. A fürdőbe azzal a szándékkal mentem, hogy lezuhanyozzak, csakhogy a tükör maga elé vonzott.
Elborzadva néztem bele. Iszonyú látvány voltam. Fakó bőr, töredezett haj, karikák a szemeim alatt...Pff..ű
Az,hogy Louissal szakítottunk, nem tett jót a lelki állapotomnak. Úgy látszik, ez kihat a külsőmre is. De mind
tudjuk, hogy így jó nekünk...
Gyorsan lezuhanyoztam. Egy törcsit fogtam magam , aztán a hajam köré. Fogmosás után megálltam a szekrény elött.
Azért mégse nézhetek úgy ki az első nap, mint egy parasztlány. Szóval egy szűkebb farmer, és egy mintás fehér
póló mellett döntöttem. És természetesen Converse.
Miközben beszáltam a liftbe, a régi iskolás éveim jutottak az eszembe.Rengeteg kétszínű barát és szürke napok.
Kirázott a hideg.A földszinten Vida fogadott. Gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a feje le volt hajta.
Egy könyvet tartott a kezében, és azt fürkészte. Végignéztem rajta. Farmerszoknyát viselt egy bővebb, fekete
felsővel, és barna csizmával. Nagyon csinos volt.
-Heló!-villantottam rá egy mosolyt.

Először megilyedt, és rámkapta a tekintetét. Haját kitűrte a szeméből.

-Szia Kleer!-biccentett, és felállt a fotelből. Egy uzsisdobozt nyújtott felém.-Georg bácsi küldte. Nem tudott ide jönni,mert
korábban kellett mennie.-húzta el a száját.
-Köszi!-vettem el tőle a dobozt hálásan, és elraktam a táskámba.
-A taxi jön értünk!-indult el a kijárat felé mosolyogva.
Értetlenül pillantottam rá. Mi az, hogy értünk?! Végülis elindultam utána. Az ő vállán is táska lógott.

-Öm.. Te is jössz?-kérdeztem, amikor kiléptünk az épületből.

Leültem a lépcsőre.

-Igen.Georg bácsi megengedte, hogy ideköltözzek, mert...-itt elakadt, és az utat kezdte el pásztázni.

Nem is mondhatott volna többet, mert a taxi leparkolt elöttünk. A sofőr intett, hogy szálljunk be.

Feszengve ültem be a járgányba. Vida kicsit megilyesztett. Na mindegy.
Igyekeztem az útra koncentrálni, mert ugyebár 18 évesen nem akarunk taxival járni suliba.
Vida némán ült mellettem. Nem értem Őt, bár még nem is ismerem annyira. Ha Megan ülne itt, biztos be
nem állna a szája.
-Félsz?-pillantottam rá halkan. Aprót bólintott, de nem nézett rám.
Sóhajtottam. Így eléggé nehéz beszélgetni.
Tekintetemet újra az útra szegeztem. Gondolataimba merűlve figyeltem a reggeli tájat.
Vagy 1 éve nem voltam normális suliban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik!  Viszont a régi
életem annál inkább... Bármit megadnék azért, hogy megint minden úgy legyen. Hiányzik a régi szobám,
az íróasztalom, az ágyam, a laptopom, a macim... Hiányzik anyu, apu.
Abba a suliba sosem volt igazi barátnőm. Senkim se volt ott.
-Megérkeztünk!-jelentette ki a sofőr, én pedig kipattantam a kocsiból.
A bőghetnék persze megint ott bújkált bennem. De erősek vagyunk! Vagy mégsem.Vida helyettem is megköszönte a fuvart, és megáltt mellettem. Ő is
végignézett az iskolán. Óriási épület hatalmas és gyönyörű kerttel. Virágok mindenütt, és ha jól
számoltam, 5 pad. Vidával megdöbbenten figyeltük a padokon összegyült társaságokat.
 Deszkások, emósok,
 könyvmolyok (asszem ide tartozok én), a "rohadtmenő vagyok" egyesület, és a cicababák.
-Öh.. Asszem menjünk a mosdóba!-húzta el a száját Vida,és elindult az említett
helység felé.
-Na nem!-rántottam vissza a kézénél fogva.- Hova tartoznál?-néztem rá kérdőn.
-Én sehova!- vonta meg a vállát. Aztán egy pillanatra elgondolkozott.-A deszkások
közé.-pillantott rám.
-Okés!- bólintottam, és elindultam a kiszemelt pad felé.
Vida félve követett. Nem értem,hogy mitől ilyedt be ennyire. Bár én sem repkedem az
örömtől, de mégse menekülnék a mosdóba. Kifújtam a levegőt, próbáltam a legjobb
énemet mutatni.
-Sziasztok!-mosolyogtam, és megálltam a társaság elött. Vida csak intett.
Így tettek ők is.
-Kleer vagyok, ő pedig Vida.Újjak vagyunk.-folytattam a monológomat.
-Szia!-állt fel mosolyogva egy lány, és kezet fogott velem.- Lizie vagyok! Ő Logan, ő Sierra,
ő Anne.-mutatta be barátait.
Lizienek a stílusa hippis volt (mintha lehányta volna egy egyszarvú:D). Hosszú,barna haja a derekáig ért.
Helyes lány. Logan roppant
helyes, szőke fiú laza öltözékkel. Sierra barna bőrű,fekete hajú csajszi szintén laza öltözettel, Anne pedig
 szemüveges, vörös hajú.
-Üljetek le!-mosolygott kedvesen Liz.
Helyet foglaltam Sierra mellett. Igyekeztem szóba enyeledni mindenkivel,közös témát keríteni.. Vida
egy szót se szólt. Mintha eddig beszélt is volna valamit.
-Honnan jöttetek?-vonta fel a szemöldökét Sierra, miközben a haját igazgatta.
-Én Londonból, ő meg...-haraptam bele a számba.
Tényleg, Vida honnan került ide?:D
-New Yorkból...-szólalt meg halkan Vida.
-Úú! New York?-csillant fel Anne szeme.-Oda mindíg el akartam jutni!
-Nem valami nagy szám..-legyintett Vida, és tekintetét a földre szegezte.
-Dehogynem! Majd egyszer elviszel oda?- ujjongott Anne.
Aranyos:D
-Pesze!-mosolyodott el Vida.
A csengő éles hangja belehasított a fülembe (AÚ!).
Felálltam a padról, és intettem Vidának, hogy kövessen.
-Öm.. Ti is végzősök vagytok?-kérdezte Logan, akivel még egy szót sem váltottam.
Bólintottam.
-Na akkor gyertek velünk!-mosolygott Lizie.
Az épület belül még nagyobb volt, mint képzeltem. Vidával mosolyogva összenéztünk.
Annyira régen voltam iskolában, hogy muszály volt minden felé figyelnem. Persze csak a termünket nem
néztem meg.
-1 végzős osztály van az iskolában, úgyhogy biztos hozzánk jártok.-jelentette ki Sisi, és levágta magát
egy padba.
Körbenéztem a teremben. Ahogy sejtettem. A cicababák nagy része hozzán jár. Hát persze, ezt nem tudjuk megúszni. Leültem egy hátsó padba, és igyekeztem meghúzni magam.
-Új?-állt meg elöttem egy rózsaszíngatyás plasztik.
Az arcomra eröltettem egy mosolyt, és felpillantottam rá.
-Igen!-mondtam.
A csaj nagyképüen végignézett rajtam.
-Kleer Robinson?-kérdezte vigyorogva.
Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevemet?..
-Nem kell ennyire meglepődni.-vihogott fel a csaj.
Ilyenkor jön el az a pillanat,amikor az öklöm önálló életet él, és szívesen
pacsizna valaki arcával (:D)
-Oké!-emeltem fel a kezeimet.- Mit akarsz?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pff..Csak azért, mert Louis barátnője vagy, nem kell ennyire nagyképűnek lenni..
Ohóó, szóval innen fúj a szél.
-És én kinek örvendek?-mondtam. Igyekeztem nem reagálni
az előző megjegyzéséhez.
-Angel Diamonds!-emelte fel az orrát. Beképzelt, akárcsak a neve.
-Remek!-bólintottam.-Örülök a beszélgetésnek!-biccentettem.
Angel idegesen átdobda a haját a válla fölött, és visszament a "barátnőihez".
Megvontam a  vállamés elővettem a matekcuccomat. Pff.. Mindig utálam.
Vida leült mellém. Látszott rajta, hogy kérdezni akar valamit, ezért felé fordultam.
-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Öm..-kezdte.- Miről beszélgettél azzal a lánnyal?- biccentett a plasztik felé.
Csak legyintettem. Nem kell róla tudnia.
-Mindig is utáltam az ilyen lányokat.-mondta halkan.- Az én sulimba roppant gonoszak voltak.-sóhajtott.
Érdeklődve pillantottam rá. Ez az egy téma volt eddig, amiben megnyílt nekem.

.::Vida Robinson::.

Túléltük ezt a napot is. Természetesen rengeteg házi feladat, tanulnivaló, úgyhogy délután nem
unatkoztam. Kb. 11-ig tanultam. Hajnali 3 körül még mindig nem sikerült elaludnom. A
suliban történteken gondolkoztam. Az órákon kívülieken. Kleerrel sokat beszélgettem, és
szomorúan vettem tudomásul, hogy az ő felfogása a világról telljesen más, mint az enyém. Ő
nem futamodik meg, velem ellentétben. Ezért irigyelem is. Nem avattam be telljesen arról, amiért
iskolát és lakhelyet változtattam. Nem szívesen emlékezek vissza arra az időkre. Utáltam azt az
életemet. Nem tudtam a tanulásra koncentrállni, csak azon gondolkodtam, hogy vajon Amber
mikor fogja rámküldeni a haverjait. Nagyon féltem. Talán ezért is vagyok ilyen.. nyuszi.
És az a rossz az egészben, hogy 20 felé még mindig nem tudom megvédeni magam.
4 körül, amikor végre sikerült lehúnynom a szemem, természetesen dörögni kezdett az ég..
Imádom az esőt, csak ne hajnalban kezdene el zuhogni.Az egyik álmom az esőben táncolás
volt, csak sajnos még nem sikerült valóra váltanom.
Felmerült az az ötlet az én drága agyacskámban (aki nem hagy aludni!), hogy ez a pillanat most
tökéletes lenne ahoz, hogy kipróbáljam.
Kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz lépkedtem. Kihalásztam belőle egy pulcsit és az
esőkabátomat, aztán a terasz felé siettem. Igyekeztem halkan kinyitni a teraszajtót.Természetesen az
nyikorogva tárult ki (!!). Beszívtam a friss levegőt, és behúnytam a szemem. Ez az illat kiskoromra emlékeztet,amikor a nagymamámnál nyaraltam. Dánia azon részén gyakran esett az eső.
Rááltam a létra legfelső fokára. Igyekeztem épségben földet érni, ami szerencsére sikerült is.
Egyedül a sötétben, amikor zuhog az eső. Idilli.
Leültem a nedves fűre, és lehúnytam a szemem.


Futottam.. Nem is tudtam azt, hogy merre tartok, de nem érdekelt. Csak el innen!
Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, és Amber meg fog találni. Talán paranoiás
lettem az elmúlt időben... Egy sötét sikátorban találtam magam. A szíréna villogni kezdett
bennem. Nem vagyok jó  helyen.
Valaki követett. Lépteim egyre gyorsabbak lettek. Megcsúsztam egy tócsában.
A sötét ruhába öltözött alak egyre közeledett. Utolér. Nem bírtam felállni, lábaim
nem engedelmeskedtek.  Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Az alak
megragadta a kezemet, és felrántott a földről. Megtalált. Amber mindenhol ott van.
Iszonyúan féltem. Egy hatalmas pofont kaptam az arcomra.
-Engedj el!-könyörögtem.
A férfi ismét felhúzott a földről, és egy kést rántott elő. Azal a lendülettel a lábamba szúrta.
Felsikítottam a fájdalomtól. Foltokat láttam. Többen vannak
Tudtam, hogy eljött számomra a vég...

                                                                            

Xx.Lor