.::15.fejezet::.

 

Hi Guys!:D

Ez a fejezet hosszabbra sikerül,mint gondoltam volna.. De remélem azért, hogy tetszik mindenkinek! Azért az megkérdezném, hogy ti Louis vagy Harry pártiak vagytok? :DD

Ölel: Kleer

15.fejezet

Otthon gyorsan bekapcsoltam a laptopomat, és felmentem facebookra.
Szerencsémre Jane éppen bennt volt. Lekapcsoltam a chatemet, de nem voltam túl gyors, mert barátnőm észrevett, és rámírt.
*Szia Kleer! Mizujs??*
Hogy mizujs? Na , most írhatnék egy regényt , de nem akarom ezzel fárasztani szegényt. Van neki elég gondja. Amikor Niallel beszéltem, annyira megsajnáltam. De egyszerűen nem tudok rá úgy nézni, mint egy férfire. Ő számomra egy nagyon jó barát... Louissal jól megvagyunk. Harry meg... Nem értem őt .... Amikor megtudtam hogy a két srác miattam verekedett össze, na akkor és ott eldöntöttem , hogy azt választom, amelyik elöbb lép. És Louis lépett elöbb... Tudom , ez a viselkedés egyáltalán nem vall rám, de nem tudtam dönteni. Mert szeretem Harryt. Ahogy Louis is.... De döntöttem... És ezt senki és semmi nem változtathatja meg.... Persze eme gondolataim helyett inkább csak a szokásosat írtam.
*Semmi kül. Ott?*
*WOW, képzeld, hogy járok azzal a helyes sráccal, akiről beszéltem. Jakenek hívják! :)*
Noss, barátnőm boldog. Ez mindenféleképpen jó hír!
*:DD Az nagyon jó! Na most mennem kell! Szia!*
Pötyögtem be az utolsó sorokat, és lehajtottam a laptopom fedelét. Tekintetemet az órámra szegeztem. 5 óra.. Sötétedik. Bár így karácsonytájt ez nem meglepő. Úgy döntöttem, hogy ma korán lefekszek. Zuhanyzás után fáradtan dőltem az ágyamba.....

**********************************


Még álmomban is a One Direction üldözött...
Korán reggel kelltem fel. Oké, 3 óra nekem korán reggel... Bár nem világosodott, de mégis egy erős fény szűrődött be az ablakomon. Biztos a szomszédtól jött.Eleinte csak megvontam a vállamat, és hátat fordítotttam a fénynek annak reményében, hogy elalszok. Hát , ez az ötletem kudarcba fulladt. Hirtelen valami nagyot csattant az ablakomon. Én ilyedten felugrottam az ágyamból.
Lassú, megfontolt léptekkel csoszogtam az ablakomhoz. Először csak belülről szemléltem meg az ablakomat, de aztán kinyitottam. Hát, nem sokat láttam, de annyit kiszúrtam, hogy a világítás a kertből jön. Gyorsan előkaptam az elemlámpámat a fiókomból. Visszaszaladtam az ablakhoz, és körbevilágítottam a kertet. Ilyedtemben hátrahőköltem, amikor megláttam a fény tulajdonosát.
-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry. Na jó, de most komolyan mit keres itt?
-Nem mehetek!- ráztam meg a fejemet.
-Hát jó! Akkor majd én felmegyek hozzád!- vonta meg a vállát, és belekapaszkodott a falba. Próbálkozásai megmosolyogtattak, de nem akartam , hogy baja essen. Gyorsan felkaptam egy pulóvert. Zakatoló szívvel kezdtem el lemászni a létráról. Az adrenalinszintem ak egekbe szökött, amikor az utolsó létrafokon megcsúsztanm, dde Harry elkapott. Egy ideig még karjaiban tartott, s engem nézett. Úgy szorított magához, mintha pihesúlyom lenne. Olyan könnyedén tartott.... Én meg elbambulva néztem abba a csodaszép zöld szempárba..... De egy kis idő után észheztértem, és követeltem, hogy rakjon le. Lábaim a földet súrolták.
-Noss ?- néztem a srácra.
-Beszélnünk kell!- jelentette ki.
-Oké!- vontam meg a vállamat, mint akit egy cseppet sem izgat. Pedig nagyon is izgatott!
-Oké! Gyere!- ragadta meg a karomat, és a kertvégi hintaágyhoz vezetett. Levágtam magam a vadonatúj példányra. Harry is így tett.
-Figyelj Kleer!- nyúlt a kezével az állam alá, és arcomat magafelé fordította. Tekintetünk összeragadt.- Először is... Szeretlek! Amikor megláttalak először az árvaházban.... Olyan gyönyörű voltál, és szerény... Én azonnal belédszerettem!- simogatta meg az arcom élét. Oh, ha tudná az érzéseimet .....-Harry.... -suttogtam elgyengülten.
- Elkéstél.... Én ... Én annyira sajnálom....-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Kérlek, adj egy esélyt!..-fogta könyörgőre.-Nem lehet... Nem tehetem meg Louissal... Szeretem őt..... -mondtam sírva.
-De mik is az érzéseid?- tekintetemet gyorsan elkaptam.-Miért Louist választottad?
-Mert nem tudtam dönteni.... De Louis lépett elöbb....- Ránéztem Harryre, de zöld szempárjaiból csak csalódást tudtam kiolvasni. Megbántottam.-Nem tudtam dönteni, mert mindkettőtök iránt ugyanazt érzek.. Harry felkapta a fejét. Én szemeimmel a földet pásztáztam. Hirtelem, magához huzott, és megölelt. Arcomat a vállába fúrtam , és úgy sírtam. Sirattam Harryt, a szabadságot, a szerelmünket....-Én annyira sajnálom!.- szipogtam a nyakába. Ő nem szólt semmi, csak mégjobban magához szorított.. Olyan jó volt a közelsége... Úgy éreztem , hogyha a karjaiban vagyok , nem eshet bajom..... Miért nem lehet az időt megállítani? Örökre Harry karjaiban maradnék.... Bárcsak így lehetne.. De az élet megy tovább. Veled, vagy nélküled.....
De a napfelkelte elragadott tőle.
-Mennem kell.... -suttogta a fülembe. Lassan bólintottam, és felálltam. Keserűen rámosolyogtam, és elindultam a létra felé. -Kleer! Te jobbat érdemelsz nálam... - hallottam meg a rekedtes hangját.
-De ha nekem nem kell jobb?- suttogtam magamnak... Dehogy kell jobb.... Mikor felértem a szobámba, 5 óra lehetett. Levágtam magam az ágyamra. Legszívesebben széttépném a világot... Én hülye hagytam őt elmenni... Telljesen el akarom cseszni az életemet? Áh, az már úgyis el van cseszve! Miért?.. Miért kaptam ezt a sorsot? Nem lehetek egyszer boldog?? Egyszer..... Valahogy sikerült visszaaludnom, mert az órám csörgésére kelltem.
-8 óra? Hogy elment az idő!- csaptam le a kedvesen zenélő órám tetejét. Odabotorkáltam a fürdőhöz, lezuhanyoztam, aztán felöltöztem. Szép is az élet, ha az ember szomorú... Noss, mi is legyen a mai program. Kiülni a teraszra , és meredni a semmibe? Vagy esetleg egy szerelmes törtétet bámulni, mikozben csokit zabálunk, és bőgünk? Nem rossz gondolat, de ez a viselkedés nem rám vallana... Inkább főzök! Felkaptam egy pulcsi, és hívtam a liftet. Nem igazán figyeltem, így nekimentem a liftből kilépő Louisnak. Persze szokásomhoz híven én egy óriásit zakóztam, de a srác meg sem rezdült.
-Uh, jól vagy ??-guggolt le gyorsan hozzám.
-Persze.....-motyogtam, kezemet a fejemre tapasztottam , mert a zakózásban sikerült bevernem.. Louis megragadta a karomat, és felrántott, de iszonyúan nyilalt a fejem.-Olyan szerencsétlen vagyok... -morogtam idegesen. Mos komolyan... Velem mindíg történik valami.
-Nem vagy olyan béna.... Vigyázz, oszlop!- rántott vissza, ugyanis a lábaim már szinte maguktól mozogtak.
-Oh....- ráztam meg a fejem.
-Miss Veszély....- vigyorodott el a srác. Szemei kajánul csillogtak, látványával nem tudok betelni. Gyönyörű....
-Öhm .... Nemiis!- ráztam meg a fejemet gyorsan.
-Hidd el , hogy de! Amúgy hova akartál menni?- foglalt helyet az ágyamon.
-Főzni!-vontam neg a vállamat.
-Főzni?? Te??? -mosolyodott el.-Oké, akkor menjünk főzni!-jelentette ki Lou.
Belementem, úgyhogy beszállunk a liftbe, és mentünk főzni. :). A délelött ezzel szállt tova. Sütöttünk egy tortàát! :)
-Ez jó volt!- karolta át a srác a derekamat, és egy csókot nyomott a homlokomra. Kicsit feszélyezve éreztem magam a reggeli történtek miatt... Lou nem tudhatja meg.
-Aha!- próbáltam laza maradni. De nekem nem pálya a hazudozás.. Oh, de muszáj!
-Minden rendben?- komorodott el , gyönyörű szemével engem fürkészett.
-Persze!- kaptam el a tekintetemet gyorsan.
-Hátt.... Oké! -vonta meg a vállát.-Mehetünk?
-Hova is?- értetlenkedtem.
-Hát korizni! Tudoood.....-vigyorodott el Louis.
Ó, telljesen kiment a fejemből! Tegnap megbeszéltük..
-Oké, menjünk! Csak szerintem ahoz fel is kéne öltözni...- néztem végig magamon. Talán egy pulóvernél több cuccot kéne viselnem..
-Kint várlak!- simította meg az arcomat Loui.
-Szeretlek!-suttogtam.
A srác elmosolyodott, közelebb húzott magához, és.....
-Gyerekek, ezt itt ne- hallottam meg a hátam mögül a nagybátyám érdes hangját.
Nagy sóhajtás közepedte megperdültem a tengelyem körül.
-Szia!- mosolyogtam Georgra.
-Szia kicsim! Felmennél a szobádba? Beszédem lenne a fiatalemberrel!- nézett szúrósan Louisra.
A srác megrökönyödve állt egy helyben.
-Öhm... Oké, úgyis fel kell öltöznöm!- bólintottam. -Kinnt találkozunk!-suttogtam, mikor elmentem Lou mellett. Bíztatóan rámosolyodtam, aztán beszálltam a liftbe. Őszintén, egy kicsit féltettem Louist.. Fennt a szobámban gyorsan magamra kaptam valamilyen meleg cuccot, aztán vártam. Úgy negyed óra múlva újra a liftbe pattantam, de mikor kiléptem a szabadba, Lou sehol sem volt.
-Ahj...- sóhajtottam fel. Végülis leültem a lépcsőre, és vártam. Ismét negyedóra várakozási idő múlva megláttam Louis meggyötört fejét.
-Mi tartott ilyen sokáig?- ràztam meg a fejemet értetlenül.
-Nagybátyádtól először is megkaptam azt , hogy én egy felelőtlen alak vagyok, aztán hogy nagyon vigyázzak rád, és ha mégegyszer meghallja azt, hogy nálam alszol , akkor többet nem láthatlak..... Irtóciki volt...- panaszolta szegény.
-Szóval nem aludhatok nálad! -mosolyodtam el.- Ez vicces. Hát, felelőtlen vagy!- vontam meg a vállamat.
-Ahj, most miért? Ja, és a legjobb hátra van! .....
-Nem foghatom meg a kezedet , és nem is érhetek hozzád! Nem is tudom, hogy ezt hogyan gondolta, hiszen azt nem birnám ki!- nézett rám Louis, és megsimította arcélemet.-Szeretlek!
-Énis!- leheltem egy csókot ajkaira. Karjaival szorosan átölelt, és magához szorított. Szemeimet lehunytam, és mindent beleadtam a csókunkba...
A szerelmet, amit iránta érzek, a sajnálatot, mert amit reggel a kertben tettem, az rossz.... Az rossz dolog!
-Mehetünk?- vigyorodott el. Ajkunk még mindíg nem válltak el telljesen egymástól, de a levegőhiány győzött végül.
-Persze! -mosolyogtam a srácra.
Kézenfogva szálltunk be Lou kocsijába.
Ahj, ez mind szép és jó, csakhogy Harry ........ Nem tehetem ezt velük! Talán szakítanom kéne Louissal, és eltűnni az életükből... Mindkét srác jobbat érdemel nálam. Talán beszélnem kéne valakivel, mert egy rosszabb pillanatomban kijönnek ezek a dolgok a számból, és akkor nincs visszaút.. Mindenkit megbántok... Nem tehetem! Jobb lenne, ha új életet kezdenék .... És így senkit sem bántanék meg. Rossz gondolatok..... Ezt már végig kell csinálni! Idők közben Loui leállította a motort, és felém fordult.
-Megérkeztünk!- mosolygott rám.
-Oké!- kinyitottam a kocsi ajtaját, és beleszippantottam a levegőbe.
-Gyere!- fogta meg a kezemet a sràc , és egy korcsolyakölcsönzőhöz vezetett.
Kikértük a méretünket, és a jégpálya elött fel is húztuk.
-Félek!- vallottam be. Lois felnevetett.
-Ugyan! Én megyek!- lépett a jégre, és száguldott egy kört.-Jössz?- vigyorgott rám.
Na majd én megmutatom! De persze abban a pillanatban, ahogy a jégre léptem, egy hatalmasat zakóztam. Nah, szerencsecsomag... Pff...
-Jól vagy?- segített fel Loui.
-Igen, de elengedhetsz!- mondtam felszegett orral.
-Dehogy! A végén bajod esik! Majd én megtanítalak korcsolyázni!
-Na, már csak ez kellett...- sóhalytottam..
Ezen a délutánon sok eséssel gazdagodtam. Louis mindíg próbált egy helyben tartani, de sajnos ez z ötlete kudarcba fulladt. Párszor rámesett. Párszor én estem rá. Mindenki nevetett rajtunk, de nem tudott érdekelni, mert Louis közelében voltam! És csodálatos volt.
Mire hazaértünk, a sok nevetéstől már fájt a hasam.
-Köszi Louis!-mosolyogtam a srácra.
-Én köszönöm!-húzott magához, és egy puszit nyomott a fejemmre.- Holnap találkozunk!
-Oké! Szia!- léptem be az ajtón. Azonnal elkapott a hiányérzet...
Felejthetetlen nap volt ez a számomra. Viszont azt meg kell tanulnom, hogy nem csak a saját érdekeimet kell néznem! Itt van Harry és Louis. Én Lout választottam, és nem bánthatom meg! Az iszonyúan igazságtalan lenne!
Oh, Harry.... Úgy szeretlek....

.::14.fejezet::.

Szisztok!

Megérkezett a 14. fejezet! Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog!:)

Xx.Kleer

14.fejezet

 

Otthon kaptam fejmosást, hogy mennyire felelőtlen vagyok, meg hogy Louis öreg hozzám és bla-bla.... De Georg végülis elfogadta Lout...
Kipurcanva zuhantam az ágyamra. Megcsörrent a telefonom.
-Na mi volt?- szólt bele a telefonba Louis.
-Állítólag felelőtlenek vagyunk. És te öreg vagy hozzám... -mondtam.
-Én? Öreg??? Nemáár...
-Dede... Na de most megyek!
-Oké. Majd délután beugrunk a srácokkal.
-Oks. Szia!
-Szia!- köszöntünk el mindketten.
Na , egy szabadnap. Gyorsan felhívtam Megant, hogy jöjjön át. Megdöntötte a rekordját, 10 perc múlva itt is volt vörös fejjel.
-Na mi az a fontos dolog?-huppant le az ágyamra.
-Járok Louissal.- vontam meg a vállamat.
-Mi??- kapta fel a fejét.-Ez hogyan történt??
-... Tegnap a városban sétáltam. Aztán találkoztam vele, beszélgettünk, és megcsókolt. Felmentünk hozzá, aztán.. -itt megakadtam.
-Aztán???
-Hátt.... Megtörtént..-motyogtam.
-Te megőrültél?? Lefeküdtél vele??- pattant fel.
-Igen...-mondtam.
-Kleer!! Te jól vagy?? Ez a Louis nincs észnél!!-morogta.
-Figyelj, ez az én dolgom. Nem bántam meg, mert szeretem Louist.-jelentettem ki, mert ez az igazság. Szeretem!
-Értem! Most megyek, szia!- csapta be maga után az ajtót.
Remek. Mi a baja van ennek? Ahjjj.... Bekapcsoltam a TV-t. Valami hülyeség ment megint. Megcsörrent a telóm.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Kleer! Asszem most nem tudunk beugrani. Balhé van. Bocsi!- mondta Louis idegesen.
-Balhé?? Mi történt?
-Nem fontos... Ö... Most mennem kell! Szia!- kinyomott...
Balhé? Mindenki megőrült?? Gyorsan felkaptam a kabátomat, és lerohantam az utcára. Igen , szobafogságban voltam. Amikor lekanyarodtam a fiúk utcájába, valaki belémjött, én meg jót zuhantam a hóba.
-Harry, kicsit figyelhetnél!!- ordibáltam. Nagy nehezen felálltam a hóból, továbbmentem volna, de Harry elálta az utamat.
-Igaz ez??- mutatott fel egy újságot.
A címlapján én és Louis voltunk. Még tegnap este, amikor a hóban ültünk, és csókolóztunk.
-Igaz!- vontam meg a vállamat. Most miért tagadnám
-És....- tartott vissza.- Te tényleg lefeküdtél vele???-kiabálta a képembe.
-Igen! Most mit vagy úgy te is oda?- forgattam meg a szemeimet.
-Ti nem vagytok normálisak!!!- ordibálta.
-Elkéstél... -suttogtam.
-Mi?- nevette el magát idegesen.
-Harry! Sajnálom, de elkéstél! Szeretem Louist! -néztem bele a szemébe, aztán otthagytam. Becsöngettem. Liam nyitott ajtót.
-Te mit keresel itt?- lepődött meg.
-Na engedj be!- mondtam idegesen.
-Oké! Louis felhívott , mi?- nyitotta a kaput.
-Igen. - motyogtam, aztán beléptem a házba.
-Ki jött Liam??- hallottam Louis hangját.
-A Mikulás!- kiáltottam, és levettem a cipőmet
-Jujjj, hozott csokit??- szaladt ki Zayn.- Óó... Ez nem is!!! -durcogott.
-Mit keresel itt??- jött ki Niall és Louis is.
-Mi történt? Harry miért van az utcán? -kérdeztem.
-Csak hallotta, hogy megrontottak!- nézett Niall szúrósan Louisra.
-És ez titeket mennyiben érint? Miért nem foglalkoztok magatokkal? Miért kell más magánéletében turkálni?? - morogtam.
Egy ideig mindenki csendben meredt maga elé, aztán Niall egyszerűen felfutott.
-Nem mentek utána?- néztem a többiekre. -Na, akkor asszem én dilidoki leszek! Megyek fel az első betegemhez!- mondtam, és felszaladtam Niall után.
Kb. Minden szobába bekopogtam, aztán végre megtaláltam Niallt.
-Bejöhetek?-kopogtam.
Nem válasszolt. Azért benyitottam. Az ágyán üllt, és meredt maga elé. Leültem mellé.-Niall.... Mi a baj?- suttogtam.
-Semmi!- válasszolta egyszerűen- Amúgy én nem csak a te, vagyis a ti magánéletetekkel. A sajátoméval is. Mert te beletartozol a magánéletembe...- nézett a szemembe. Nagyon megsajnáltam.
-Niall, te majd találsz magadnak egy gyönyörű lányt, aki imád téged... Hidd el...- mosolyogtam rá.
-De ha.... Ha nekem te kellesz?-a szemével a földet pásztázta.
-Niall...... Kérlek... Maradjunk csak barátok.. -nem válasszolt. Sóhalytottam.- Megyek.... Helyre kell raknom a többieket.-mosolyogtam rá, és lementem a fiúkhoz.
-Mi volt?- kérdezte Zayn.
-Nem tudtam neki segíteni.- válasszoltam szomorúan.
-Majd megoldja!- mosolygott rám Louis , és megcsókolt.
-Na de!! Tudom, hogy dúl a "láv"-de ezt inkább a szobában, ha kérhetném!- rázta meg a fejét Zayn.
-Hogyne! Na asszem, hogy húzok haza.- jelentettem ki.
-Oké! Van kedved holnap korizni?-kérdezte Louis.
-Hogy mi??- értetlenkedtem.
-Korizni!! Tudood!- vigyorgott rám.
-Okè!- vontam meg a vállamat.
-Ú! Jöhetek???- ugrált Zayn.
-Bocs haver, de nem!- mondta Lou. Zayn legörbítette a száját. De hülye! :) Magamra kaptam a kabátomat, és hazamentem....

.::13.fejezet::.

Sziasztok!:D

A nap utolsó fejezete.. puszi! :))

LoveallXx.Kleer

                                                                                                                                               13.fejezet

                                                                                                      

Másnap reggel az ágyon kelltem.
Csak egy bugyi meg egy melltartó volt rajtam. Louis a földön feküdt, rajta sem volt több egy boxernél. Fáradtan visszadőltem az ágyra.
-Fennt vagy?- szólalt meg Lou.
-Aha..-suttogtam. Gyorsan felmászott, és ledőlt mellém. Gyorsan magamra húztam a takarót. Louis értetlenül nézett rám.
-Öhm... Fázok!- motyogram.
-Csinálok kávét...-mondta, és bement a konyhába.
De hülye vagyok... Fázok! Jó kifogás. Az igazság az , hogy szégyenlős vagyok. Bár tegnap nem tudom, hogy mi ütött belém.. Felpattantam, gondoltam kimegyek Louishoz. A takarót nem vittem magammal. De azért még összehúztam magamat.
-Louis... Bocsi. -mondtam félénken. Sóhalytott egyet, és leültetett az asztalhoz. Kihúzott magának egy széket, és szembefordult velem.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Hát hogy... Én az elöbb nem azért.... Igazából.... Én nagyon... Szégyenlős vagyok.-mondogattam zavartan.
-Te? De hát gyönyörű vagy! Nincs mit szégyellned magadon! Neked mennyi hülyeséged van!-mosolyodott el. Aztán gyorsan felpattant, mert elkészült a kávé. Elém rakott egy csészét.
-Köszi!- húztam le a tartalmát.
-Szívesen!-húzott magához, és megcsókolt. Bementem a hálóba összeszedi a cuccaimat. Aztán irány a mosdó! Felkaptam a ruhámat. Louis is elkészült.
-Nézünk egy filmet?- kérdezte.
-Aha, csak felhívom Georgot.Biztos tiszta ideg.-húztam el a számat, és előhúztam a telefonomat.
-Szia!-szóltam bele.
-Kislányom, hol vagy?- szólt bele a bácsikám idegesen.
-Louisnál.- hunytam le a szememet.
-Hö.....Na ezt majd ha hazajöttél, megbeszéljük. Minden rendben?
-Persze!- vágtam rá azonnal.
-Jól van akkor. Szia!- tette le a telefont. Bementem Louishoz.
-Na mi volt?-nézett rám.
-Nem igazán kedvel téged. De engemet sem.- vontam meg a vállamat.
-Te elmondtad neki???
-Hát azt nem, de muszáj megtudnia... Nem hagudhatok neki, mert kirak, és akkor nem tudom, hogy mi lesz velem..- húztam el a számat.
-Majd én örökbefogadlak!- ölelt meg.
-Köszi! Na mit nézzünk?
-Öhm.... Nézzünk Harry Pottert!! Azt úgy bírom, amikor a kimondhatatlan kinyirja Harryt!!!- kiáltott fel.
-De hát olyan rész nincs is. Max Harry nyirja ki a
kimondhatatlant!- nevettem fel.
-Óó.... Akkor azt ne nézzük. Akkor ... Nézzük, azt, ami a TV-ben megy!-vonta meg a vállát.
-Nee! Nézzünk Disney Channelt!-kaptam ki a kezéből a távirányítót. Éppen Zack és Cody ment.
-Ez mi a szar??- nézett rám Lou.
-Hát.. Most nem mindegy! Cukik a srácok, az a fontos!
-Cukik? Ezek pisisek! Itt én vagyok a cuki! -rázta meg értetlenül a fejét.
-Nem! Te helyes vagy, ők a cukik!- mondtam.
-Szóval helyes vagyok?- vigyorgott.
-Ja! Én meg gyönyörű!!
-Nemár! Ez Zayn szövege.- nevetett fel . Valami Selenás sorozat ment.
-Hé , ez jó csaj!
-Az meg jó pasi!-kontráztam.-Lassan mennem kell, nem akarom még jobban felhúzni Georgot.
-Ne kisérjelek el?
-Ne, inkább ne. Hazatalálok!- mosolyogtam rá.
-Oké!- csókolt meg.- Ja, majdnem elfelejtettem!-húzott magához.-Leszel a barátnőm?

.::12.fejezet::.

Hi Guys!:)

Nah, Anita kedvéért a 12. fejezet! :DD

Good night!;)

                                                                                                                                             12.fejezet

                                                                                                          

Bácsikámmal együtt vacsoráztunk. Aztán odaadtam neki az órát. Nagyon örült . Én ruhákat kaptam. Igazából gyorsan lezajlott az egész. Hétkor már a szobámban ücsörögtem. Hát gondoltam egyet, felvettem a barna farmeremet rózsaszin pólóvak és egy jó vastag pulcsival.
Felkaptam a kabátomat, és sétálni indultam. Már sötétedett. Sokan voltak kinnt. Nem is gondoltam volna. Befordultam a sétálóutcába, és leültem egy padra. Igen, soha nem töltöttem karácsonyt a szüleim nélkül.
Csendesen sírni kezdtem. Rossz volt. Nagyon rossz volt...
Sok ember mennt el elöttem. Biztos hülyének néztek. Karácsonykor egyedül ülök egy padon. És sírok. Rámvall.
-Szia!- hallottam egy ismerős hangot.
-Szia! -köszöntem. Louis leült mellém.- Te mit keresel itt?- kérdeztem.
-Hát sétálni volt kedvem. Te meg miért sírsz?
-Ömm... Én nem sírok!- tagadtam gyorsan. De köztudott, hogy rosszul hazudok.- Csakmert... Furcsa.. Eddig minden karácsonyt anyuékkal töltöttem.-mondtam végül, és ismét hullani kezdtek a könnyeim.
-Ne sírj..... -suttogta , és magához húzott. Olyan jól esett...
 -Bocsi...-szipogtam.
-Ö... Semmi! -mosolyodott el, és egy puszit nyomott a homlokomra.-Sétálunk?
-Aha!- bólintottam. Az utcában tartották a karácsonyi vásárt. Nagyon szép volt.
-Louis, te hány éves vagy?- vigyorogtam rá.
-Hát az biztos, hogy öregebb vagyok nálad!- mosolyodott el.
-Na azért!- elővettem a zsebemből azt a fakarkötőt, amit Megannel a plázában vettünk. - boldog szülinapot!-nyujtottam felé!
-Köszi!!- mondta.-Ez meg a tied! Boldog karácsonyt!- egy szilikonkarkötőt rakott a kezembe.
-"I love One Direction"???- nevettem fel.
-Ja! Louisos nem volt, de ez is klassz, nem?
-De! Köszi!- öleltem meg. Visszamentünk a padhoz. Én leültem a hóba, és játszani kezdtem a hópelyhekkel.
-Te mit csinálsz?- ült le mellém.
-Nem tudom... De jó..- mondtam.
-Van valami a hajadban!
-Hogy?- haraptam idegesen az ajkamba. De ciki.
-Ú, ez nagyon szexy volt! Csináld mégegyszer!!- kérte Lou..
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Hagyjuk, majd én!- vigyorodott el. Közelebb hajolt. Szánk összeért, majd óvatosan beleharapott az ajkamba.
-Szeretlek, Kleer..-suttogta a fülembe. Most mondta először ki. -Szeretlek, Louis...-mondtam ki én is. Louis hitetlenül pislogott rám. Elmosolyodtam, és megöleltem.
-Van kedved feljönni hozzám?-kérdezte.
-Aha!- vontam meg a vállamat. Louis felsegített. Úgy 5 utcát sétáltunk, és Louis megállt egy társasház elött.
-Itt vagyunk!-mosolyodott el. Igazából szép volt a lakása, csakhát fiú...
-Merre van a mosdó?- kérdeztem. Louis a legközelebbi ajtóra mutatott.-Köszi!
Gyorsan berohantam. Kicsit féltem, bár nem tudom , hogy miért. Gyorsan elvégeztem a dolgomat, aztán kimentem. Louis a fotelben ült. Valamilyen hülye filmet nézett. Leültem mellé. Én is néztem a filmet.
-Miaszar? -sikítottam fel, mert valamien szem és szájnélküli embert mutattak.
-Ez nem is ilyesztő!- nevette el magát .
-Na kapcsolj el!- utasítottam.
-Nem!- vigyorgott.
-Na de lécci!
-Nem!-erősködött, és eldudta a távirányítót a háta mögé.
Nagy ügyesen kiszedtem és rohanni kezdtem vele. Louis meg kergetett. Aztán valahogyan sarokba szorított. Én meg áltam ott mint a szerencsétlen. Louis a falnak döntött, és megcsókolt. Egyre vadabb táncolt jártak nyelveink. Lábaimat körülfontam a derekán. Óvatosan lerakott az ágyra.
-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vàlt el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben........

.::11.fejezet::.

Noss , mára ennyit hoztam. Jó éjszakát! :D

Kleer...xx

                                                                                                                       11.fejezet

                                                                      

Ebben a téliszünetben sok jó és rossz dolog történt. Lássuk csak..
A jó az , hogy a fiúkkal voltam végig. A rossz, hogy Harry és Louis miattam mégjobban összekaptak. De azthiszem, hogy megtaláltam az igazi szerelmet. Szeretem...
Kopogásra kelltem. Gyorsan kipattantam az ágyból, és kinyitottam az ajtót.
-De cuki a pizsíííd!!- visított fel Zayn, és rámugrott.
-Köszi, de örülnék , ha nem rajtam tehénkednél!-löktem le magamról.
-Ne durcizzál! Karácsony van, a szeretet ünnepe! Nézd meg, hogy szeretem Niallt! -ölelte Harry szegény Niallt. Louis levágta magát az ágyamra.
-Ezek a hülyék egész éjjel vinnyogtak, nem tudtam aludnii!- morogta.
-Az klassz... Én sem aludtam sokat.- mondtam,aztán bementem a fürdőbe elkészülni.
-One Thiing..... -dúdoltam, mikor kijöttem.
-Cuki szám, mi?- vigyorgott Niall.
-Aham, egész jó! De az a... Asszem a valamilyen beautiful, az cuki! Az a legjobb!-mondtam.-Megyünk sétálni??
-Mehetünk!!- állt fel Liam , és rámmosolygott. A többiek is lassan felálltak. Esett a hó.
-De klassz!!- sikítozott Niall.
-Ne vinnyogjál , ember!!!- lökte be a hóba Zayn.
-Szeeegény!- mentem Niallnak segíteni, de valaki háturról rámugrott.
-Louis!!!! Nee!! -sikítoztam. Kaptam havat a számba, ami az orromon jött ki. Louis egy idő után kifáradt. Na, gyorsan ledöntöttem magamról, és ráugrottam.
-Fordult a kocka, Tomlinson!- vigyorogtam rá, és megetettem hóval.
-Nenene!!- kiabálta.
-Ez tetszik! -nevettem, aztán lekászálódtam róla. Zihálva leültünk egy padra. A többiek .... Hátt... El voltak. Niall a hóban fetrengett. Harry hóember épített, Liam Zaynen ült. Szép látvány.
-Te nem fázol?- nézett rám Lou.
-De. Ha most fiú lennék, rádadnám a kabátomat,de nem teszem. Mert lány vagyok.- nevettem el magamat.
-És még milyen szép lány!- vigyorgott rám.
-Mennyél már!Te sem panaszkodhatsz.!-mondtam. Levettem a kabátomat, és odaadtam neki.
-Te mit csinálsz?- értetlenkedett.
-Odaadom a kabátomat, mert rendes vagyok! Na ezt kapd ki!- kiáltottam. Egy szál pulóverben odaszaladtam a többiekhez.
-Segíthetek?- mosolyogtam Harryre.
-Aha! Hol hagytad a kabátodat?
-Louisnál! -mutattam a pad irányába.
-De hülye vagy!- morogta.
-Kössz! Bunkó!- vágtam neki a hóember fejét. Aztán elterültem a hóban. Harry felállt, és rámdöntötte a hóembert
-Harry!!- sikítottam , és lesöpörtem magamról a havat.-De cukik a hópejhek!-jelentettem ki.
-Aha!- vágta le magát mellém Niall.-Miért nincs rajtad kabát?
-Ez a divat. Nem tudod?- nevettem fel.
-Ja ok!- vette le ő is a kabátját és Louishoz dobta.
-Megyünk? - kérdezte Liam, és lemászott Zaynről.
Odaszaladtam a padhoz, és leültem Louis mellé.
-Megkaphatom a kabátomat?- kérdeztem.
-Aha!- dobta nekem. Gyorsan felvettem , de nem sokat segített rajtam..
A sétálóutcában beültünk a mekibe forrócsokit inni. Aztán rendeltünk kaját. Aztán rendeltünk mégtöbb kaját.
-Ki mit csinál este?- kérdezte Liam.
-Anyuékkal.-mondta szinte mindenki. Aztán rám néztek.
-Hátt.. Szerintem körbenézek a városban.- és bőgök egy jót. Még soha nem töltöttem karácsonyt anyuék nélkül...
Miután megettük a kaját, mindenki hazament. Otthon a bácsikám mondta, hogy 6-kor legyek az ebédlőben...

.::10.fejezet::.

Hi Guys!

11.fejezet :) 

LoveallXx Kleer

                                                                                                                           10.fejezet

                                                                               

Telefoncsörgésre keltem.
-Hm?-szóltam bele.
-Kleer, hol a szarban vagy?- kiabált bele Megan.
-Öhm... Az ágyamban?
-Péntek van. Tudod! Suli!
-Basszus.... Öhm, monnd a tanárnak, hogy rosszul vagyok! Én addig kitalálok valamit!- csaptam le a telefont. Mindenesetre az ágyban maradtam. Kopogtak az ajtómon.
-Igen?- szóltam beteges hangon.
A nagybátyám nyitott be.
-Mondta a tanár, hogy rosszul vagy.
-I-igen.. Fáj szörnyen.. A fejem és a hasam.... - régi rossz szokásom, hogy nem tudok hazudni. De Georg bevette. Úgyhogy ágyban kellett maradnom egész délelött. Pedig esett a hó. Elővettem a gépemet. A youtube-on hallgattam pár számot. Aztán a kezdőlapra mentem megnézni, hogy milyen számokat alyánlanak. Természetesen One Direction ezerrel. Megnéztem pár videóklippet. Egész jó számok. Jót nevettem rajtuk. Elolvastam róluk a híreket. Aztán ... "Legfrissebb hirek: Vége a One Directionnak egy lány miatt?... "
-Mi a szar?..- kiáltottam fel.
Gyorsan lehajtottam a laptop tetejét. Na mindegy...
-Jöhetek??- hallottam Megan hangját.
-Gyere!- kiáltottam. Na végre! Hiányzott már Megan meg a hülyeségei. A törpe benyitott hozzám, és ráugrott az ágyamra.
-Mi volt a suliba?-érdeklődtem.
-Hát semmi.. Sok tanulás mégtöbb lecke... A fiú amúgy hiányoltak.- mesélt. Én felpattantam.
-Komolyan????
-Öhh... Aha.. Amúgy vásárolni kéne karácsonyra!! Megyünk?- mosolyodott el.
-Nem..... Itt kell maradnom mert... Na .. Ha Georg rájön hogy nem is vagyok beteg, akkor szerintem kinyir.- szomorodtam el.
-Akkor szökjünk ki! - csillant fel barátnőm szeme. Oh... Félek.. :))
Megan megparancsolta, hogy öltözzek fel. Oké, felvettem valami elfogadható göncöt, a csizmát , a kabátot stb.. Kimentünk a teraszomra.
-Na, itt fogunk menni!- mutatott a létrára.
-Mi?? Èn ugyan nem! - hőköltem hátra..
-Na , Kleer! Jó buli lesz! Lécci!- rángatta meg a karomat.
-Fáj!- szisszentem fel. A sebem még mindíg nem gyógyult meg..
-Bocs! - emelte fel a kezét. Odament a létrához.
-Ne, Megan, ez nem a legjobb ötlet!!- kiabáltam rá. De nem igazán figyeltem rám. Mászni kezdett. Lefelé. És lemászott.
-Te jössz , Kleer!! - kiabálta.
-Ne... Nem merem! -sziszegtem. De végülis valahogyan mászni kezdtem. De szerencscsomag létemre az első emeletnél megcsúsztam, és lezuhantam.
Na , és innen minden kiesett.
-Kleer! Jólvagy??- hallottam Harry hangját. Kinyitottam a szememet. A hóban feküdtem. Harry, Louis, Niall, Zayn, Niall és Megan mellettem guggoltak.
Gyorsan felültem, de nyilalt a karom.
-Mi a szar?- szisszentem fel.
-Élsz??- kérdezte Lou.
-Ja , naggyából... Mi történt??-ráztam meg a fejemet..
-Leestél a létráról.- mondta Harry. Jaaa...
-Oké!- álltam fel.- Megyünk, Megan?
-Hova akarsz menni? Beteg vagy , nem?-értetlenkedett Louis.
-Öhm... Hát hogyne! Na, gyere Megan!- ragadtam meg barátnőmet.
-Aúú... -visítottam fel.
-Mi bajod?? Te kezdél el rángatni! -nevette el magát.
-Szar a karom!-sziszegtem.
-Még mindíg?- kérdezte Zayn.
-Ühüm.... De menjünk már!!!
-Oké! Na sziasztok!- köszönt el Megan. Elindultunk.
-Hé, Kleer! Délután beugrunk!- hallottam Louis hangját.
-Oks.. -kiabáltam vissza.Egy ideig csendben mentünk egymás mellett .
-Jól vagy, Kleer?- nézett rám bűnbánóan Megan.
-Persze. Azt hiszem a kezemre estem..-mondtam.-De most visszakapod!!!-kiáltottam, és ráugrottam. Belöktem a hóba.
Igazából tökre vizesen értünk a plázába.
-Na? Mit vegyek a bácsikámnak? Szerinted minek örülne?- néztem rá.
-Hátt... Vegyél neki egy órát, azt cső!- vihogott.
-Oké!!
Minden ékszeres üzletbe bementünk. Végülis megtaláltuk a tökéletes ajándékot. Megan csak a nagymamájának vett egy nyakláncot.
-Noss valaki még?- mosolyodott el.
-Hátt... Menjünk be a CD-shez...-motyogtam. Oké.. Vettem két One Directionos CD-t. Aztán még 4 fakarkötőt, és egy másfajta fakarkötőt. Elvagyunk..
Kb 4-körül értem haza. Megan az út felénél úgy döntött,hogy hazamegy. Gyorsan vettem egy forró fürdőt. Eléggé szarul voltam. Melegítőt vettem fel, és eldőltem az ágyamon. Kopogtattak.
-Szabad!- kiabáltam rekedten.
Louis lépett be először, majd sorra a többiek.
-Mi van veled?- kérdezte meglepetten Zayn.
-Szarul vagyok...-szipogtam.
-Az látszik... - üllt le Harry az ágyam szélére. Mindenki elfoglalta magát. Gondoltam előveszem a laptopomat. Facebookoztam egy picit. Jane írt.
"Szia Kleer!
Hogy vagy? Itt kezdenek jól alakulni a dolgok! Jött egy srác, aki nagyon helyes. Veled mizujs?
Hiányzól!
Puszi!! "
De aranyos! Irtam neki egy rövid üzit, hogy minden rendben stb... Sokan bejelöltek ismerősnek. Olyanok, akiket nem is ismertem. Jött sok sok üzim. Vidáman néztem meg őket.
"Rohadj meg te k*rva...."
Kb. Mindegyikben ez állt.
-Ezeknek meg mi bajuk?- morogtam.
-Mi a baj?- nézett fel Niall a kajájából.
-Miért kell megrohadnom??!!!..... -hitetlenkedtem, és lehajtottam a laptopom tetejét. -Mizujs? - kérdeztem.
-Niallt többen követik Twitteren , mint engemet!- kiáltott fel Harry.
-Dejó!- ugrált Niall.
-Nekem is van Twitterem! - mondtam.
-Hányan követnek? -nézett rám Harry.
-Nemtom... Asszem 2-3...
-Mennyi?? Hah...- nevetett fel Zayn.
-Hanyadika van?- kérdezte Liam fel sem nézve a könyvéből.
-Asszem 20-dika.- mondtam.
-Akkor van már téliszünet?
-Aham.. -bólintottam. Na, ennek mindenki örült. Kb este 6-ig voltak nálam. Örültem.. Jó volt a hangulat. Harry és Louis... Nem igazán keresték egymást társaságát... :/

.::9.fejezet::.

     9.feji:D

Love all! Xx.Kleer                                                                                                                    

                                                                                                                            9.fejezet.

                                                                               

Másnap reggel kómásan keltem ki az ágyból. A szemem bedagadt a sok sírástól, szoval úgy néztem ki, mint egy malac. Szuper!...
Lenntről nevetés szűrődött fel. Gyorsan magamra kaptam egy pulcsit, kinyitottam a szobaajtót és leszaladtam a lépcsőn.
-Sziasztok!- köszöntem halkap a srácoknak. Kaptam pár hellót meg csőt. Mi van ezekkel? Azért normálisan beszélni csak lehet. Csak Harry nem volt még lennt.
Leültem.
-Van kaja?- néztem Liamra.
-Ott.. - mutatott a pultra. Sóhalytva felálltam, és vettem egy kalácsot a szatyorból.
-Mizujs?-kérdeztem, hátva valamelyiknek megjön a kedve a beszédhez.
-Semmi kül.- mondta Niall egyszerűen. Na. Egyre jobb. Gyorsan bekajáltam a kalácsomat, aztán felpattantam.
-Felmentem... Öö... Niall , melyik szobában voltam?- fordultam vissza. De egy szerencsecsomag vagyok. Még ezt sem tudom megjegyezni.
-Jobbra a második!
-Kössz! -szaladtam fel a lépcsőn. Elővettem a ruhámat, megfürödtem, aztán felöltöztem.
Még mindíg nagyon fàradt voltam. Tegnap kb. 2 lehetett , amikor idejöttünk. Nyitottam az ajtót, és kiléptem. De sikeresen Harrybe ütköztem. Ő csak a falnak esett, de én a szerencsecsomag a padlón kötöttem ki. Ja.
-Basszus!!- sziszegtem, mert szerencsecsomag létemre ráestem a kezemre.
-Jól vagy?- kérdezte Harry, és felsegített.
-Ja! Bocs!- motyogtam, és gyorsan elmentem mellette.
-Sziasztok srácok! Megyek haza!-mondtam, amikor leértem..
-Hogyan mész?- kérdezte Louis.
-Gyalog!- vontam meg a vállamat.
-Elkisérlek!!
-Nem kell!-motyogtam. Louis nyitotta nekem az ajtót, és mint aki nem is figyelt volna az elöbb , jött velem.- Neked is lehet aztán beszélni!- morogtam. Ő nem szólt semmit. Kb az út feléig nem is szóltunk egymáshoz.
-A karod rendben van?- kérdezte.
-Ja...- mondtam. Louis megállt és a szemembe nézett.
-És te?
-Őszintén? Nem...-mondtam, mert ez volt az igazság.- Úgy érzem, elvesztettem az öt legjobb barátomat. Anyuék halála óta nem éreztem olyan jól magamat, mint az elmúlt 1 hónapban veletek. De ez többen már nem lesz ilyen. Miattam vagy szarban Harryvel.. Én nagyon sajnálom... - majdnem elbőgtem magamat a mondat végére... De erősnek kell lenni!! Majd otthon.
-Kleer.. Sajnálom!...
-Nem beszéltek Harryvel, igaz?
-Nem... -szemével a cipője orrát tanulmányozta. Én továbbmentem.
-Beszéljél csak vele...
-Nem fogok! Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam..
-Énis....- mondta. Tovább indultunk. Többet nem is beszéltünk, csak amikor megérkeztünk.
-Hát akkor... Hétfőn talàlkozunk!-
mondtam.-Szia!
-Szia!

*******************

A hétvégém nem volt valami szuper. Csak feküdtem az ágyban, néztem a tv-t, vagy olvastam. Ennyi. Ja . Mások 17 évesen végigbulizzák a hétvégét, de mivel én überluzer vagyok , én nem. A hetem sem volt valami eseménydús. Nem igazán szóltam a srácokhoz, ennek következtében nem is keresték a társaságomat. Harry és Louis még mindíg nem beszéltek. Én viszont jóba lettem Megannel. Sok dolgot megtudtam róla. Itt él Londonban a nagymamájával. Úgy lett híres, hogy feldolgozott számokat , videót csinált. Otthon meg is néztem párat. Tényleg nagyon jók!! Megan mesélte, hogy fél a víztől.
És imádja a macskákat. Vele ki tudtam beszélni mindent. Igazából a hetek repültek... De a fiúkkal nem beszéltem... Olyan rossz volt. De talán jobb is így. Nem akarom tönkretenni a bandát. Hiányzott Harry és Louis. A suliban rájuk sem néztem... Igazából már én sem tudom, hogy mit akarok... Szar az élet.

.::8.fejezet::.

Sziasztok! Meghoztam az új fejit! :DD

Jó olvasást! Love! KleerXx...

                                                                                                                             8.fejezet

                                                                                 

1 hónappal később..
A dolgok jól alakultak.. A bácsikámmal nagyon jól kijöttem, a tanulás is ment, és a srácok... velük is nagyon jól kijöttem. Együtt tanultunk, ettünk, szóval mintha én lettem volna a 6-dik tag. :D Niallel mindíg tudtam kajálni, Harryvel mindíg tudtam röhögni, Zaynnel mindíg tudtam komoly dolgokról beszélni, Liammel mindíg tudtunk tanulni, Louissal meg... Azt hiszem, hogy... Hát nem is tudom .Vele mindent lehetett csinálni.
-Kleer, van kedved elmenni valahova bulizni?- suttogta Louis a fülembe.
-Hát nem hiszem, hogy engednék..- mondtam halkan, mert mindeközben utolsó óránk volt.
-Na léccii! Vigyáznék rád!
-Oké megkérdezem...
-Köszi!- mosolygott rám. Kicsöngettek.
-Na akkor jössz?- kérdezte Harry.
-Szerintem igen, de azért megkérdezem.Hányra jöttök?- válasszoltam.
-8 körül. Oké?
-Oké!- válasszoltam, majd beszálltam a liftbe, és felmentem a szobámba. Szerencsére bácsikám elengedett, de tartott egy hosszú , félórás beszédet arról, hogy nem szabad drogozni, meg ilyesmi. Szóval fáradtan dőltem az ágyamra. Szerintem aludtam vagy két órát, aztán nekiálltam a tanulásnak. Miután végeztem a házikkal, elkészültem, és a fiúk is megérkeztek. Én egyszerű cuccba voltam.
-Mehetünk?- vigyorgott Niall. Mindenki bólintott. Taxival mentünk.
-Amúgy ti már megtanultatok? Én nem értettem az irodalmat.- szóltam én.
-Azt én sem értettem. De a többit sem!- mondta szomorúan Niall.
-Nekem az egész ment!- húzta ki magát Liam. Harry megdobta egy hamburgerrel. (?)
-Nekem is ment! Csak az kérdéses, hogy jó is lett-e!- nevetett .Közben megérkeztünk. Már besötétedett, hiszen december volt. Egy Diskóba jöttünk. Csomóan voltak, és egész jó zenék szóltak.
-Ki kér piát?- kiabnálta Niall.
-Én egy Fantát! Köszi!- mosolyogtam Niallre, aki a bár felé indult. Körülnéztem. A srácok eltűntek, szerintem mindenki táncolt. Még egy ideig forgolódtam, hátha megpillantok valakit. Hirtelen Harryvel találtam szembe találtam magam.
-Te mit csinálsz?-nézett rám furán.
-Öhm.. Semmit. Táncolunk?- kérdeztem. Harry bólintott. Egy lassú szám indult be. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamat.
-Többiek hol vannak?- próbáltam egy kicsit beszélgetni.
-Niall hozza az italokat, Liam wc-n van, Zayn elkisérte, Louis meg ott van és valakivel dumál. Én meg itt vagyok.
-Értem. - suttogtam. Hirtelen megjelent Niall.
-Itt van a pia!- kiáltott fel. Elszakadtam Harrytől, és elvettem Nialltól a fantát.
-Köszi!
-Semmiség!- mosolygott rám. Még táncoltam egy kicsit Harryvel, aztán leültem a bárpulthoz. Kértem egy alkoholos koktélt. Aztán mégegyet. És mégegyet. Louis leült mellém, és ő is kért egyet.
-Mit csinálsz?- kérdezte.
-Iszok!- mondtam egyszerűen , és kértem még egy koktélt.
-Kleer,elég lesz!- mondta komolyan, és kért nekem vizet.
-Ahj, most miér??- dünnyögtem.
-Táncolunk?- kérdezte. Gondolom terelni akarta erről a témát. Bólintottam. Igazából nagyon falábú volt, ahogy én is, szóval elvoltunk. Ő is ivott pár koktélt, úgyhogy mindketten rendesen beálltunk.
-Lekérhetem?- szólt hirtelen Harry. Én igazából észre sem vettem , csak tovább táncoltam. És most kezdődött az igazi balhé., ami miatt még most is be van dagadva a szemem a sok sírástól.
-Nem!- mondta Lou egyszerűen.
-Miért?
-Mert! Zavar?- kezdett el kötekedni Louis.
-Loui, nyugodj le!- mondta Harry idegesen.
-Nem Harry! Elegem van abból, hogy minden csaj a tied! Te csak kihasználsz mindenkit!
-Srácok , elég, oké? Nem kell most a vita. Mi? Miről van szó? -szóltam bele, de igazából nem értettem az egészet.
-Louis, ezt már megbeszéltünk!Mi bajod van?- folytatta Harry, oda se figyelt rám.
-Nem érted, hogy szeretem őt?- mondta Louis most már kiabálva. Mégis kit??...... Akkor Harry nekiment.
-Ne már!- kiabáltam, és próbáltam őket szétszedni. De csak kétfelől kaptam egy-egy lökést. Jól elzuhantam.
-Aúú...... - sikítottam Megjelent Liam. Intett Niallnek, hogy vigyen valahova.
-Gyere , Kleer...- suttogta Niall,és elvitt a bárhoz. Én sírásban törtem ki. Niall szorosan magához ölelt.- Ne sírj..
-A DJ olyan szar számokat nyomat...- jött Zayn, de amikor meglátta , hogy sírok , elkomorodott.- Hol van az a két barom.?- sziszegte, aztán eltűnt.
-Mi bajuk van ezeknek?- kérdeztem sírva Niallt.
-Öhm.. Nem tudom...- látszott rajta hogy ő érti.
-Niall... Tudom hogy tudod...-suttogtam., és a srác szemébe néztem. Sóhajtottam egyet. Felkészültem a legrosszabbra.- Miattam, igaz?
-Dehogy, Kleer! Nem te vagy a hibás... Ezek ketten idióták!- nézett rám.
-Niall, haza akarok menni! -jelentettem ki.
-Öö... Oké, gyere!- mondta és tárcsázta a taxi számát. Elindultunk a kijárat felé. Közben megint rámtört a bőgés. Megérkezett a taxi. A sofőr eléggé megijedt, amikor meglátott engemet és Niallt.
-Hova lesz? - kérdezte, miközben beültünk a kocsiba. Niall elmondta a pontos címet.
-Niall! Nem is ez a címem.!!- törtem ki. Mi van?? Ez most akkor el akar rabolni.?
-Nem vihetlek haza! Ha a nagybátyád meglát így, minket kinyír! És többen nem láthatnánk... Azt nem bír .... Midegy.. - motyogta zavartan.
-De én most egyenlőre nem akarom látni Harryt és Louist .. Miattam verekedni.. Áá... Nem éri meg..
-Gondolod te....
Na erre felkaptam a fejem.
Na, ha Niall is verekedne értem, már csak az lenne a tudi... Hülyék..
Megérkeztünk. Niall fizetett a fuvarért, addig én kiszálltam. Jó nagy ház elött áltam.
-Gyere...-mondta Niall , és megragadta a karoma.
-Aú... Niall , ez fáj.. A kezem! -szisszentem fel. Niall elengedte. Uh, tiszta vér volt a jobb karom.
-Basszus! - mondta Niall idegesen. -Ez mikor történt?
-Nem tudom....
Amikor a srácok meglöktek, egy üvegre estem.
-Ezek idióták! -szólt idegesen Niall. Mi van? Ez olvas a gondolataimban?... Bementünk a házba. Elmentem lezuhányozni, aztán Nialltól kaptam egy spongyabobos fölsőt. Asszem az övé volt. Megmutatta, hogy hol fogok aludni, aztán magamrahagyott. Nem tudom , hogy mi ütött belém, de megint bőgni kezdtem. Most komolyan. A két legjobb barát miattam vannak szarban. Nem vagyok én olyan jó. Csak bőgtem, és bőgtem. Idióta vagyok.... Egy csődtömeg. Elővettem a mobilomat, és küldtem egy üzenetet Georgak, hogy ma a fiúknál alszok.
Befeküdtem az ágyba. És igen, bőgtem. Kopogtattak az ajtón. Gyorsan magamrahúztam a takarót.
-Alszook!- kiáltottam
-Ha-ha!- jött be Niall, és leült az ágyamra. Lehúztam magamról a takarót. -Fertőtleníteni kéne.. Kleer, nem éri meg miattuk sírni. -húzott magához. Aztán hirtelen magafelé fordítottam az arcomat, és megcsókolt. Elfordulhattam volna, de én nem tettem. Hátradöntött az ágyon, levette a pólómat.
-Ne... Niall nem szabad!- suttogtam. Niall felüllt. Gyorsan visszavettem a pólómat. Nem mertem Niallra nézni. Már szinte kínos csend telepedett a szobára.
-Sajnálom, csak.. Nem tudom mi ütött belém.- suttogta alig hallhatóan. -De... Szeretlek... - Na, ez sokként ért. Ezt nem hiszem el... Nem szóltam semmit, csak hátradőltem az ágyon.
-Nem tudom, hogy mit akarok.... Nem értem ezt az egészet. -suttogtam. - Én nem értelek titeket. Olyan szerencsétlen vagyok...
-Van benned valami, ami vonza a hülyéket...- mondta. Sírósan felnevettem.
-Niall... Èn nem tudom , hogy mit akarok... Van valami Harryben ami... Na tudod... De Louisban is van valami... Ès.....- suttogtam.
-Értem... Na , most megyek. Asszem megjöttek a többiek. Aludj jól!- mosolygott rám keserűen, és kiment a szobából. Egy percre rà kopogtak.
-Igen?-szóltam.
-Én vagyok!-hallottam Liam hangját.
-Gyere!- sóhalytottam. Liam leüllt a fotelre.
-Jól van a kezed?- kérdezte.
-Te honnan tudod? - lepődtem meg.
-Niall ordibállt Harryvel meg Louissal, hogy milyen idióták, meg mert eltörték a kezedet.... Na szóval jól vagy?
-Az az igazság, hogy nem. Nem értem! Mi baja van Harrynek meg Louisnak? - kérdeztem. De tudtam a választ, csak Liam szájából akartam hallani.
-Hülyék!- legyintett.
-Mi volt, miután elmentünk?? -néztem Liamre. Öszinte választ kértem.
-Hát... Szétszedtem a srácokat. Aztán még volt egy kis balhé. Jöttek a fotósok. Gyorsan elhúztunk- magyarázta.
-Értem.- bólintottam.
-Harakszól még a srácokra?- kérdezte hirtelen.
-Hát.... Nem ... Vagyis de... Csak azért, mert verekedtek.... Miattam van az egész.
Liam felkapta a fejét.
-Öö .... Mindegy.... Megyek. Jó éjt...- suttogta, és kiment a szobából....
Magamra maradtam a gondolataimmal és a kérdéseimmel........

.::7.fejezet::.

                                                                                                                            7.fejezet

                                                                             

                         


Bárcsak gondolatolvasó lennék.. Akkor tudnám, hogy mit gondol Harry..Tudnám, hogy mit gondol Louis...  Így olyan nehéz. Tegnap az a csók olyan jó volt.  Érzek valamit Harry iránt, és Louis  iránt is..
*********
Reggeli után visszamentem a szobámba, és a hátamra kaptam a táskámat. Beszálltam a liftre, megnyomtam a 6-os gombot. Bácsikám azt mondta , hogy valamilyen.. Azt hiszem sztárpalántákkal fogok együtt tanulni.  Szuper. Beképzelt kölykökkel tanulni. Nincs is annál jobb móka. Asszem ebből él Georg. Amikor kinyilt a lift, egy folyosón találtam magamat. Lássuk csak. Első óra matek, 11-es terem. Bekopogtam az ajtón. 6 gyerek üllt a teremben. Egy szimpatikus lány, és.. Harry, Niall, Louis, Zayn és Liam.  A tanár még nem volt bent.
-Te vagy a tanár?- röhögte el magát Niall.
-Csak szeretnéd. Én diák vagyok!- jelentettem ki és levágtam magamat a lány mellé.
-Szia!- mosolygott rám. - Megan vagyok!
-Én Kleer!- mosolyogtam vissza, majd elővettem a cuccomat.A tolltartómból elővettem egy radírt, és megdobtam vele Louist.
-Hé! Mit kerestek itt?- kérdeztem. Louis hátrafordult.
-Itt tanulunk. És te?- mosolygott rám.
-Én itt lakok.- mondtam. - A bácsikám háza. És én meg itt lakok, és itt is tanulok.
-Oh, világos!
Hirtelen belépett a tanár.
-Louis, fordulj vissza, Niall, tedd el a csokit, Harry, ne firkálj a matematika füzetedbe, Zayn, tedd el a kólát. -sóhalytott, majd természetesen megakadt a szeme rajtam. Kihívott a táblához. Be kellett mutatkozzak, mesélnem kellett magamról... Motyogtam valamit. Amikor a tanár látta, hogy velem sokra nem megy, visszaküldött a helyemre. Elkezdődött az óra.
Matekból mindíg jó voltam, most is egész jól ment, mindent értettem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kicsengettek. A második óra irodalom volt.
-Hé, Kleer! Ülsz mellém?- vigyorgott Zayn. Megvontam a vállamat. Kb így ment el a nap. A harmadik órában Louis mellett, a negyedik órában Liam mellett, az ötödik órában meg Niall mellett ültem.És vége is lett a napnak. Amúgy Megannel egész jóba lettem. Nagyon jófej lány. Beléptem a liftbe, de jöttem a fiú is.
-Ti mit csináltok?- kérdeztem furán.
-Hát kajálni megyünk! - mosolygott rám Harry.
Az ebédlőnél mindenki kiszállt. Leülltünk az asztalhoz, és enni kezdtünk. Megjött a bácsikám is.
-Kleer, milyen volt a napod?- kérdezte.
-Jó!- válasszoltam.
-És nektek, fiúk?
-Jó!- mondták ők is egyszerre. Igazából nagyon zavarban voltam. 6 fiúval kajálni... Ráadásul a 6-ból 5 nagyon helyes.. Miután megkajáltunk , a fiúk elmentek stúdiózni, vagy mi...
Én meg megcsináltam a házimat, aztán TV-tem, neteztem. A telóm megcsörrent. Louis hívott.
-Igen?- szóltam bele.
-Szia Kleer! Beugorhatunk hozzád délután?
-Persze, gyertek csak!- mosolyodtam el, és leraktuk a telefont.



Sziasztok!
Ma még hozok 1 fejit, és holnap jön a 9-dik! Osszátok meg a blogot, ha tetszik! :DD
Kleer...xxx

.::6.fejezet::.

                                                                                                                            6 .fejezet

                                                                                                              

A csók


Mikor hazjöttem, kaptam szídást, elég sokat...
-Melody, egy ilyen szép fiatal lánynak nem szabad egyedül kóborolnia ebben a városban! Kérlek, legközelebb gyerre hamarabb , és legyél itt ebédre!- magyarázta a bácsikám.
-Nem egyedül voltam..- mondtam ki véletlenül.. Oh, a fenébe!
-Kivel?- mosolyodott el Georg, és leültetett egy kanapéra.
-Öhm..... - most mit tegyek? Ha megtudja, hogy egy fiúval voltam, biztos hogy kiborul.. Nem mondhattam el...- Louisával.... Egy ... jófej csajjal...- mondtam ki a hazugságot.
-Oh.. örülök , hogy vannak barátaid!
-Igen, és ma is találkozok vele, meg pár barátnőjével!- most, hogy így belegondolok, ez vicces.
-És őket hogy hívják?
-Öhm.. Nem tudom, de biztos jó fejek.. Most megyek..- motyogtam, és a lift felé vettem az utamat.
-Nem ebédelsz, Melody?- tette fel a megsemmisítő kérdést Georg. Na, én meg a rossz választ adtam.
-Nem, köszönöm!-beléptem a liftbe, ami egyenesen a szobámba repített.Levágtam magamat az ágyamba, és azon gondolkodtam, hogy hogy lehet valaki ennyire helyes??!..  Uh.Nagyon vártam már, hogy 5 óra legyen.. De mit csinálhatnék addig? Ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. Még csak 3 óra. Felálltam az ágyamról, és leültem az íróasztalomhoz.  Elővettem egy papírt és egy ceruzát, rajzolni kezdtem. Rajzoltam egy lányt, aki macska volt... És rajzoltam egy macit, aki egy malacot sétáltatott. Igen, egy malacot. A malac felett egy virág volt, és a gyökeréből esett az eső.. Ja , nekem is vannak gondjam :DD. Kb 1 órát rajzolnap, aztán rájöttem, hogy öltözni is kéne. Kinyitottam a ruhásszekrényemet. Nem szabad tulságosan kiöltözni! Csak természetesen! Szóval! Egy szürke , csőfarmert vettem fel egy fehér pános felsővel, és rá egy fehér pulcsit vettem. A hajamat csak megfésültem, és kibontva hagytam. Feltettem az alap sminket,(szájfény, szempillaspirál) és már készen is voltam. Jó fél órát késtem, mert egy asszony leordította a fejemet, amikor véletlenül fellöktem. Lihegve, de végül odaértem. A padon öt kalapot és szemüveget viselő ember ült.  Leültem melléjük a padra, elővettem a telómat, és nyomkodni kezdtem. Azhiszem, hogy mellettem Harry ült.
-Helló!- mosolygott  rám az öt fiú.
-Oh.. Ti vagytok? Bocs, észre sem vettelek titeket!- nevettem fel.- Vegyétek már le ezeket a bigyókat, úgysincs itt senki.
-De most miért? Igy olyan "cuuukik" vagyunk , nem?- mondta Zayn sértődötten.
-Igen, nagyon cukik vagytok.- sóhalytottam.
-Késtél!- jelentette ki Louis.
-Igen, bocsi, csak futni kezdtem idefelé, és fellöktem valakit, aki kb. fél órás beszédet tartott arról, hogy a fiatalok, milyen figyelmetlenek.. - adtam meg a hosszú választ. A fiúk pislogtak párat, majd kitört belőlük a röhögés.- Öh.. Ez nem is vicces!
-Kérsz?- nyujtott felém egy chips-es zacskót.
-Aha! Köszi, aranyos vagy!! - mosolyogtam rá, és kivettem pár darabot. Niallnak nagyon szép szemei vannak. Uh.. Kiráz a hideg, ha belenézek. Harry csendben ült mellettem, és a telóját nyomkodta.
-Harry, mit csinálsz?- kérdeztem félénken.
-Ööö... Twitterezek, facebookozok, gmailozok...- dünnyögte, és gyorsan elrakta a telóját, majd rámnézett a gyönyörű zöld szemeivel. WOW.. Gyorsan elkaptam a tekintetremet.
-Van kedvetek fagyizni? Meghívlak titeket!- jelentettem ki.
-Naná!!Vagyis öö... Majd én állom!- mondta Niall.
-Nem , majd én!- mentem  bele a vitába . Kb. fél órán át azon vitatkoztunk Niallel, hogy ki fizeti a fagyit.
-Na csituljatok el! Majt én állom! Igy jó lesz?- szólalt meg Liam, akivel még egy szót sem váltottam. Én és Niall bólintottunk. Elindultunk a fagyizó felé.
-Melody, te dolgozol?- kérdezte Zayn.
-Nem. Majd. De pincérnő szeretnék lenni, ha nagy leszek!- jelentettem ki büszkén. Közben beültünk a fagyizóba, mindenki nyalta  fagyiát.
-Öhm.. Srácok, pisilnem kell! Eljöttök velem?- kérdezte Niall. Mi? Jesszus, ez olyan lányos.
-Persze! -Állt fel Liam, Harry és Louis.
-Nálatok ez valamilyen szokásféle, hogy mindenhova együtt mentek? - nevettem el magamat. Ja, már csak az lepne meg, ha segítenének Niallnak pisilni.
-Aha! Na de huzzunk már, mert mindjárt olyan lesz a gatyám!-kiáltotta Niall, és berohant a wc-be. A többiek követték. Kettesben maradtam Zaynnel. Kínos volt nekem ez a dolog.
-Te milyen fagyit eszel?- mosolyodtam el.
-Csoki. igazából nem igazán szeretem.- jelentette ki, és kicserélte Niallére a sajátját. Felnevettem.
-Szegény Niall... Ez csúnya volt, Zayn!-  mondtam még ,indíg nevetve.
-Mels, te is biztos csináltál már ilyet!- ja, Zaynnek igaza volt. Én rossz kislány voltam kicsikoromban. Ezt ecseteltem is neki kicsit hosszabban.
-Te voltál a badgirl?- nevetett fel.
-Aha!- válasszoltam.
-Amúgy neked van barátod?- kérdezte. Na ez meglepett. Ez miér olyan fontos?
-Nem , nincs. Neked?
-Hát , barátom az nincs, szerintem nem is lesz! Barátnőm sincsen.
-Ahhaa.. Monnd csak, hány csajod volt eddig?
-5-10.. nem tudom, volt egy pár... Neked? Biztos sok, egy ilyen szép lánynak...!- mi??? szép vagyok? Uh, eléggé elpirultam.
-Öhm. Köszi.. Még nem volt barátom..  16 éve élvezem a szingliséget. Pasik nélkül is megvagyok.-mondtam. Zayn meglepődött. Közben visszaértek a fiúk is.
-Halljátok, Melodynak még nem volt barátja! - mondta Zayn még mindíg meglepődve. Nemáár.. Nem is olyan nagy dolog. Ez hangoztattam is, de mindenki dőlt a röhögéstől.
-Na és? Én még keresem a hercegemet. Nem akarok egy idióta kurvája lenni, ahogy a többi lány csinálja. Kinek kell az?  Nekem még nem jött el a hercegem, majd megérzem, ha látom. -jelentettem ki. Mindenki csöndben ült a helyén.-Ti már megtaláltátok a hercegnőtöket?- mosolyodtam el ravaszul.
-Én igen!- mondta Louis.
-És ki az?- kérzedtem.
-Noss lássuk csak... 16 éves, szőke, és pincérnő akar lenni. Nagyon csinos, és szerinte cukin nevetek...- mondta vigyorogva.. Mi? Hűűű... Én vagyok a hercegnője? Dehát én még soha nem voltam senkinek sem a hercegnője.. Ez telljesen összezavart... Tudni, hogy Louisnak tetszek.. De ahogy láttam mindenki mereven ült a helyén, és a földet páztázta a szemével.Jó dolgok ezek... Pedig már egészen jóba voltam mindenkivel. Én csak barátként szeretem őket.. Vagyis hát.. Talán mindegyik iránt érzek valamit. Lehet, hogy ez furán hangzik, de így van.
-Ti?- néztem a többiekre, hogy oldjam a feszültséget. Mindenki motyogott valamit, de nem igazán értettem.
-Oké, hanyagoljuk a témát. - mondta Harry. Beszélgettünk az iskoláról, a tanulásról.Mondták, hogy ők is járnak suliba, és Liam a legjobb tanuló köztük.  Igazából csomó dologról beszéltünk, rengeteget nevettünk, de még mindíg nem tudtam kiverni azt a fejemből, amit Louis mondott. Szeret engem? Az nem lehet. Ő jobbat érdemel nálam.
-Srácok, nekerm haza kell mennem. Bocsi..- álltam fel az asztaltól.
-Majd én hazakisérlek, oké?- pattant fel Harry is.
-Oké! Köszi!- mosolyogtam rá.- Akkor sziasztok , srtácok!- intettem a többieknek, még a fagyizóban hallottam Liam hangját.
-Észnél vagy, haver?
-Most miért....- hallottam Louis hangját. Kiléptünk a fagyizóból. Egy ideig csendben mentünk egymás mellett Harryvel. Már besötétedett.
-Harry, köszi, hogy hazakisérsz!- mondtam hirtelen.
-Semmiség. Amúgy ... Neked bejön Louis?- nézett rám.  Erre most mit mondjak?
-Ööö...Nem, vagyis nem tudom! Én nem akarok csalódni... Ahoz jobban meg kéne ismernem, hogy erre ésszerű választ adjak..- motyogtam.
-Értem..   Igazad van. Te nem hiszel a szerelem első látás-ban?- kérdezte. Mi van ezzel a gyerekkel?
-Nem tudom...
-Szóval játszod az elérhetetlent?- állt meg Harry, és  belenézett a szemembe.
-Igen. Inkább leszek elérhetetlen, mint egy olyan csaj, akit bárki bármikor megkaphat!- mondtam a szemébe nézve. Kb. három percig farkasszemet néztünk, aztán valami olyan történt, amit még mindíg nem tudok felfogni. Harry ajka az enyémre tapadt, és.. csókoloztunk az utca közepén. Olyan jó volt.. De nem szabad. Nyelvünk édes táncot járt. Egyre vadabbul és akkor ..  én hátrálni kezdtem.
-Öö..Sajnálom.- motyogta Harry. Én szédelegve megráztam a fejremret. Még mindíg kábulatban voltam. Akarom még.... Tovább sétáltunk, de legalább 1 méter volt köztünk. Az utcára csend telepedett.Csak mi voltunk .A lámpák halványan égtek. Telljesen össze voltam zavarodva. Megérkeztünk hozzám. Harry már köszönt is volna el, de megállítottam. Muszáj volt rákérdeznem.
-Harry.. Várj! Figyelj..Ezt most nem értrem. Telljesen összezavartál.- motyogtam. Harry megállt.
-Én... Nem tudtam megállni. - telljesen elvörösödött.
-Én sem- suttogtam.
-Azt hittem , hogy nem hiszel a szerelem első látás-ban- mosolyodott el.
-Nem is.. De ... ez olyan más volt.. Leirhatatlan volt az, amit éreztem akkor.. amikor megcsókoltál.
-Melody....-mondta .
-Harry.. Én még nem vagyok biztos az érzéseimben, még soha nem éreztem ilyet. Nem tudom, hogy mi az.. Csak annyit tudok, hogy..........
-Mit?
-A...- haraptam el a szó végét.- De adj nekem időt, hogy végiggondoljam ezt az egészet.
-Rendben.  Akkor szia!- suttogta, és leforut az utcasarkon. Én pedig gyorsan felmentem a szobámba. Elkészültem alváshoz, de nem tudtam elaludni. Ez a nap telljesen összezavart. Louis és Harry... Nem tudom. Nem tudom ezt az egészet!..........


Kleer...xxx

.::5.fejezet::.

Hey Guys!:D

Itt van az 5. fejezet! Szerintem ez egész klassz lett, bár nem akarok nagyképű  lenni.. Nektek mi a véleményetek? :)))

 

Kleer... xxx

                                                                                                                            5.fejezet

                                                                              

" Hirtelen valaki megérintette a vállamat....."

Nem mertem felnézni. Eléggé gázul néztem ki , úgyhogy csak mereven, lehajtott fejjel ültem a padon. Az a valaki leült mellém.  Nem szólt semmit, csak nézett engemet. Igen feltűnően. Végre ránéztem, és akkor.. Elakadt a lélegzetem.. Mit keres itt Louis Tomlinson?
-Öm... Bocs... - állam fel, és mentem volna haza, de Louis visszahúzott.
-Szia! Te miért sírtál?- kérdezte komolyan. Ezen meglepődtem. Mit érdekli az őt, hogy én bőgtem. Ez az én dolgom!
-Én nem bőgtem... - válaszoltam egyszerűen. A srác elmosolyodott.
-De , bőgtél. Amúgy mit keresel itt? Úgy tudtam, hogy nem engedik sétálni az  árva gyereket.-mondta. szóóval emlékszik rám.
-Ne vagyok árva! Nagybátyám magához vett , és.. én ezt miért is mondom el neked? Nem is ismerlek... - motyogtam zavartan.
-Itt laksz a környéken? - kérdezte mosolyogva. Aha! Szóval nem is figyelt rám!
-Igen.. De idegenekkel nem beszélek! Anyu mondta hogy.... - itt megakadtam. De hiszen anyu már nem él... Tehát.. Ahj ... a fenébe! Jó bőgést , Melody!És igen! Bőgni kezdtem.. Louis nem szól , csak magához húzott..
-Mi történt? Jajj , bocsi! Idegenekkel nem beszélhetsz.. Louis vagyok, 20 éves.. Szerintem vicces vagyok, a többiek szerint is, öhm.... Kevint ismered?- mosolyodott el.
-Nem.. Vagyis de.. A madár...Én Melody vagyok, 16 éves, mindjárt 17... És.. Szüleim meghaltak autó balesetben, először az árvaházba kerültem, de tegnap a bácsikámnál kötöttem ki. Szeretek olvasni, rajzolni, és pincérnő akarok lenni, ha nagy leszek.- hüppögtem.
-Értem. 16 vagy? Mikor születtél?
-1995 novemberében..  De inkább azt mondom, hogy 16 vagyok, mert nem akarok hamar felnőni. Szóval ..  Van időm még felnőni, és én nem siettetem. -motyogtam.
-Értem. Te nem vagy éhes? Oh.. Most olyan voltam, mint Niall...- nevette el magát Louis.
-Aranyosan nevetsz!- mosolyodtam el. Louis elpirult..
-Öhm... Tényleg?- nézte a földet.... Szegény... Na, gondoltam, segítek rajta.
-Igen... Amúgy, de , éhes vagyok! Azt hiszem, hogy most haza is megyek kajálni!- mondtam, és felálltam indulásra készen.
-Öhm.. Arra gondoltam... Hogy esetleg... esetleeg... van kedved velem kajálni? Meghívlak, oké?- villantotta rám a szexys mosolyát.
-Hát.. oké!- adtam meg magam. Louis is felállt.
-Hova akarsz menni?- kérdezte.
-Hátőő.. Nekem mindegy.. Mondjuk oda?- mutattam a szemközti vendéglőre. Louis megvonta a vállát. Nagyon hangulatos kis étterem volt. Leültünk egy két személyes asztalhoz. Lou ismét rám mosolygott. Uh.. De helyes.. Gyorsan magam elé raktam az étlapomat, hogy ne lássa a pirulásomat. Kijött a pincér. Louis valamilyen zöldsége bigyót rendelt, én meg maradtam az egészségtelen kajáknál..Hamburger Krumplival.
Úgy fél órát vártunk a kajára, de végre kihozták! Na végre! Olyan régen ettem ilyen finomat. Már szinte zabáltam az ételt, amikor észrevettem, hogy Louis nevetve néz engem.
-Öhm... Bocsi...- motyogtam zavartan, és gyorsan megtöröltem a számat szalvétával.A srác nevetett rajtam még egy sort, aztán ő is enni kezdett.Igazából úgy 10 perc alatt felfaltuk a kaját.
-Köszi!- mosolyogtam rá.
-Mit??- nézett rám furán. Pedig jól tudta.
-Hát a kaját! Meg azt... Hogy én mostanában állandóan bőgök,és hogy... nem kellett egyedül.. - dünnyögtem.
-Olyan szépek a szemeid..- mosolygott rám. Azzal a szexys mosolyával.Irtó helyes volt.
-Oh.. nem is....- nevettem el magad.
-De.. Szép vagy!- nézett a szemembe. Csak ezt ne... Gyorsan elkaptam a tekintetemet.
-Köszi.... Nekem most mennem kell ...- álltam fel. Louis is felállt.
-Oké... Öm.. Megkaphatom a számodat? - kérdezte félénken.
-Aha!- mondtam egyszerűen, de magamban ordítottam, hogy "IGEEEN!!".. De én nem vagyok az a fajta lány , akit olyan könnyen meg lehet kapni. Igazából még pasim nem is volt. Minek? 16 éve élvezem a szingliséget!Gyorsan előkaptam egy cetlit, és ráfirkantottam a számomat.- Itt van!-adtam a kezébe vigyorogva.
-Köszi! Akkor majd hívlak! Amúgy nincs kedved délután.. mondjuk 5-kor ot annál a padnál találkozni? Elhoznám a srácokat is!
-De! Akkor 5-kor a padnál!- pusziltam meg az arcát  és elindultam haza...

.::4.fejezet::.

 

Noss, mit gondoltok? Vélemények?? :DD Lehet, hogy ma hozom az 5-diket is!

Kleer...xxx

                                                                                                                           

 

                                                                                                                             4.fejezet

                                                                                  

  


"-Jó leszek! Vigyázz Janere!- törölgettem le a könnyeimet, majd beszálltam a limóba....."


Először úgy gondoltam, hogy nekem itt most végem. A limuzin, ami furikázott, az ... húúú, hát mit is mondjak. Gyönyörű volt.Volt benne egy kis bár, és nagyon kényelmes volt az ülés is. Az, aki vezette, kedvesen hátrafordult.
-Minden rendben, kisasszony? Kér-e esetleg valamilyen innivalót?- mosolygott rám.
-Nem, köszönöm. Én jól vagyok!- válaszoltam. A sofőr bólintott. Hűűű... Akkor most mindenki ilyen rendes lesz? Mert az.. jóó. Útközben végig a tájat néztem. Nagyon szép házakat láttam, aranyos kertekkel. Sok volt a vendéglő, a kávézó. Mindig is szívesen dolgoztam volna ilyen helyeken. A tanulásban egész jó voltam , mindig 4-t vagy 5-t vittem haza. Apa tisztára ki volt akadva, amikor kijelentettem, hogy egy kávézóban akarok dolgozni, mert ilyen jegekkel "sokra" vihetném. De akkor még mindezek nem igazán érdekeltek. Jelentkeztem is egy kávézóba pincérnek, fel is vettek, de  .... anya és apa meghalt, és ezért nem. Igen, még nem hevertem ki ezt az ügyet. A temetésre sem mehettem el...  2 évet ki kellett volna húznom még az intézetben, de , ahogy Jane mondaná, én óriási mázlista vagyok. Valakinek 10 év kell, hogy szabaduljon, engemet meg a sosem látott nagybátyám magához vesz.
-Kisasszony, megérkeztünk!- zavarta meg a gondolat menetemet a sofőr. Kinyitotta nekem az ajtót, én meg kiszálltam.
-Köszönöm!- mosolyogtam rá.Jééé.. Most vettem észre, hogy ez a sofőr nem több 20-nál.-Melody vagyok!- nyújtottam a kezemet. Először furán nézett rám , de végül kezet ráztunk.
-Én Bryan. De most menjen be, a nagybátyja már várja! -intett egy óórási ház felé. Bólintottam , és elköszöntem. Beléptem a kertbe. Ez a ház marha nagy, és csodálatos! Úgy álltam ott, mint egy idióta. Végülis elindultam a ház ajtajához. Amikor beléptem, egy naagy.... Öhm.. asszem nappaliban találtam magam. Az egyik gyönyörű kanapén egy 50-es éveiben járó férfi ült. Amikor meglátszott, elindult felém.
-Szerbusz Melody! Georg vagyok,  a nagybátyád!- mosolygott rám.
-Jó napot.. - dünnyögtem. Nagybátyám megölelt, adott két puszit, és leültetett a kanapéra.
-Sajnálom, ami a szüleiddel történt. És azt is sajnálom, hogy nem vettelek előbb magamhoz! Nagyon rossz volt  az árvaház?  Hidd el, hogy itt minden máshogy lesz! A legjobb londoni magán gimnáziumba fogsz járni!- mondta, és mondta. Hú, hát ez nekem egy kicsit sok volt. Nagyon sok váratlan dolog ért ebben a hónapban.
-Nem, nem volt olyan szörnyű... Köszönöm... -motyogtam zavartan. Georg elmosolyodott.
-Fáradt vagy? Gyere , megmutatom a szobádat! A bőröndjeidet hagyd csak itt. - mondta. Egy lifthez vezetett. Az 5. emeletem megálltunk. A lift azonnal egy hatalmas ajtónál rakott ki minket.Georg adott egy kulcsot. Nála is volt egy, azzal nyitotta ki az ajtót. Egy csodálatos szobába kerültem! Az egyik szélén egy nagy, habos ágy állt, mellette egy cuki kis éjjeli szekrény, amin az el felejthetetlen óra.
A szoba mégazonrészén, a sarokban egy íróasztal volt, amin minden tan szerem ott volt, meg a ceruzák, a tollak, tolltartó, táska... stb..  A szoba másik részében egy smink asztal állt, tele a legjobb sminkekkel, fésűvel! Volt két nagy ruhás szekrény, és egy polcos, amin vagy 50 könyv roskadozott. Éééés! Saját fürdőszoba!! :D
-Megfelel?- kérdezte Georg izgatottan. Hogy megfelel-e???? IMÁÁDOOOM!!!
-Igen, köszönöm!!!!- öleltem meg.
-Örülök,akkor magadra is hagylak, pihenj csak!-motyogta, azzal el is tűnt. Vagy egy jó órát tomboltam még a szobámban, aztán elmentem zuhanyozni. Ismét egy órán keresztül áztattam magamat a forró vízzel  teli kádba, még a hajamat is megmostam. Kiszálltam a kádból, ,magamra csavartam egy törcsit, és megszárítottam  a hajamat. Aztán szó szerint kidőltem.
Úgy éreztem, hogy ismét szeretnek!!

**************

Úgy reggel kilenc lehetett, mikor felébredtem. Gyorsan felöltöztem, és már rohantam is a liftbe. Nagyon  fel voltam dobva emiatt az egész miatt. Szerintem az összes szinten végigmentem, mire megtaláltam a reggelizőt. A nagybátyám már ott volt.
-Szia Melody! Ülj le!- mosolygott rám.
-Szia!- köszöntem. A reggeliző is csodálatos volt, bár ezen már meg sem lepődtem.  A kaja müzli volt ( mert azt kértem (: ) és kakaó!
-Kleer, holnaptól kezded a sulit, rendben? A tankönyveid be vannak kötve, és a táskádban vannak bepakolva holnapra. A tolltartód és az órarended is a táskádban van. A 6. emeleten van a tanítás, éppen feletted! 9-kor reggeli, és 10-kor tanítás.13 órakor ebéd, és 17 órakor uzsonna. Vacsora 20  órakor itt. Az étkezések között a vonalas telefonodon rendelhetsz akármit. Most pedig menj csak.
-Rendben.. Azt hiszem, hogy elmegyek felfedezni a várost.. - jelentettem ki. Georg bizonytalanul bólintott. Még felmentem a szobámba, hogy valami elfogadható göncöt magamra vegyek. Végül is erre jutottam: Szűk farmer, fehér , egyszerű rövidujju,  Converse csuka.
Amikor kiléptem a házból, csak az óriási várost láttam magam előtt. Gyönyörű volt... De mégis valami.. valami rosszat éreztem a szívemben. Hiányzott az én kicsi városom, ahol felnőttem... Hiányzott a házunk és a kertünk. Hiányzott anya és apa.... De nem szabad ilyenekre gondolnom. Elindultam valamerre. Minden kis házat végignéztem! Olyan aranyosak voltak!
Bementem minden vendéglőbe, kávézóba, fagyizóba. Nagyon hangulatos volt az egész. Lefordultam egy kis sétáló utcába, és leültem egy padra. Az utca kezdett kiürülni. Már csak én voltam ott. Rossz lett a kedvem hirtelen. Miért nem hallgattam apára? Neki volt igaza. Ha nem pazaroltam volna el az időt arra a kávézóra, akkor.. Olyan szerencsétlen vagyok. Elvesztettem a szüleimet, és mindenemet. Egy balfék vagyok.. Hiányzik egy dolog. Csak még nem tudom , hogy mi az.. De szükségem van arra az egy dologra..
Egyre nagyobb könnycseppek hullottak az arcomon végig. Lehajtottam a fejemet , és sírtam. Néztem a földet. Egy pici hangya sor vonult végig a lábam előtt. Szegénykék..  Még jobban sírtam.  Hirtelen valaki megérintette a vállamat.....

.::3.fejezet::.

Remélem, hogy mindenkinek tetszik a blog! Iratkozzatok fel, ha igen! :DD

Kleer.... xxx

 

 

                                                                                    3.fejezet

                                                                                                      

Örökre legjobb barát..

Már vagy egy hónap eltelt azóta, hogy idekerültem. Jannel nagyon jóba lettem, ahogy sok mindenkivel is. Azt hiszem, hogy sikerült nagyjából beilleszkednem. Már nem sírtam annyit, csak esténként. A mai napom is ugyanúgy indult. Reggeli Jane-el, tanulás, ebéd... Ezen a napon lehetett számítógépezni. Jannel egy gépnél ültünk.
-Na, mit csináljunk?-kérdezte.
-Nekem édes mindegy... Facebook?- Jane bólintott. Éppen bejelentkeztem a facebookomba, amikor Elizabeth nyitott be a terembe.
-Melody Robinzon, gyere ki, kérlek!- mosolygott rám. Én ilyedten Jane-re néztem.
-Menj, nem lesz semmi baj!-suttogta kedvesen. Odamentem Elizabethez, majd kiléptünk az ajtón.
-Nagy hírem van számodra, kislány!- mondta Eliza , majd folytatta.- Nagybátyád, aki Londonban él, elvállalta a nevelésedet! Ma délután utazol hozzá!
-Hogy mi?- a hír teljesen lesokkolt. Átveszik a nevelésemet? Milyen nagybátyám? Nem is tudtam, hogy van. Na jó, most örülnöm kéne, de hát.. Nem is ismerem... -Nem maradhatnék inkább itt?- kérdeztem szomorúan. Hiszen itt kell hagynom Janet... Nem akarok elmenni...
-Jaj, Mels.. Ennek örülnöd kéne! A nagybátyád szuper gazdag! És nagyon rendes ember! -ölel magához.- Na, most menj elbúcsúzni a barátodtól...
Visszamentem a terembe.
-Na , mi volt? - nézett rám izgatottan Jane. Szomorúan leültem egy székre.
Ezt most hogy mondjam el neki? Mi lesz vele nélkülem? Annyit szenvedett már.
-Jane.. Nagyon sajnálom. A londoni nagybátyám lett a gyámom. Ma utazok hozzá... -suttogtam erőtlenül.
-De hát.. Ez nagyon jó..... Jó dolgod lesz!- mosolygott rám szomorúan.- Gyere, segítek pakolni.
Felmentünk a szobámba. Elővettük a bőröndömet.
Szótlanul pakoltunk egymás mellett. Láttam Janeen hogy ő is szomorú, ahogy én is.
-Néha ugye meglátogatsz?- kérdezte.
-Persze!-nevettem fel sírósan.
-Mels, nagyon hiányozni fogsz! - szólt hirtelen Jane, és sírni kezdett. Én sem bírtam sokáig. Mindketten zokogásban törtünk ki, és egymás vállára borultunk.
-Ne sírj , Jane!- suttogtam.
-Nem sírok!- mosolyodott el. Jajj... Ez rosszabb lesz, mint az árvaház volt. Nagyon féltem ettől az egésztől. Mi van, ha ... áá... Haza akarok menni.. Jane-el még sokáig beszéltünk. Eljött a 4 óra. Barátnő segített kihúzni a bőröndöt. A folyosó végén Elizabethet láttam felénk jönni.
-Látlak még, ugye?- kérdeztem.
-Persze!- válaszolt. Hosszasan megöleltük egymást, és elbúcsúztunk.
-Mehetünk?- mosolygott rám Eliza. Bólintottam, és kiléptünk az épületből.Egy óriási limuzin várt rám.. Huh.. Én csak ámulni tudtam!
-Nos.. Jó legyél nagylány!- ölelt meg Elizabeth.
-Jó leszek! Vigyázz Janere!- törölgettem le a könnyeimet, majd beszálltam a limóba.....