.::3.fejezet::.

Remélem, hogy mindenkinek tetszik a blog! Iratkozzatok fel, ha igen! :DD

Kleer.... xxx

 

 

                                                                                    3.fejezet

                                                                                                      

Örökre legjobb barát..

Már vagy egy hónap eltelt azóta, hogy idekerültem. Jannel nagyon jóba lettem, ahogy sok mindenkivel is. Azt hiszem, hogy sikerült nagyjából beilleszkednem. Már nem sírtam annyit, csak esténként. A mai napom is ugyanúgy indult. Reggeli Jane-el, tanulás, ebéd... Ezen a napon lehetett számítógépezni. Jannel egy gépnél ültünk.
-Na, mit csináljunk?-kérdezte.
-Nekem édes mindegy... Facebook?- Jane bólintott. Éppen bejelentkeztem a facebookomba, amikor Elizabeth nyitott be a terembe.
-Melody Robinzon, gyere ki, kérlek!- mosolygott rám. Én ilyedten Jane-re néztem.
-Menj, nem lesz semmi baj!-suttogta kedvesen. Odamentem Elizabethez, majd kiléptünk az ajtón.
-Nagy hírem van számodra, kislány!- mondta Eliza , majd folytatta.- Nagybátyád, aki Londonban él, elvállalta a nevelésedet! Ma délután utazol hozzá!
-Hogy mi?- a hír teljesen lesokkolt. Átveszik a nevelésemet? Milyen nagybátyám? Nem is tudtam, hogy van. Na jó, most örülnöm kéne, de hát.. Nem is ismerem... -Nem maradhatnék inkább itt?- kérdeztem szomorúan. Hiszen itt kell hagynom Janet... Nem akarok elmenni...
-Jaj, Mels.. Ennek örülnöd kéne! A nagybátyád szuper gazdag! És nagyon rendes ember! -ölel magához.- Na, most menj elbúcsúzni a barátodtól...
Visszamentem a terembe.
-Na , mi volt? - nézett rám izgatottan Jane. Szomorúan leültem egy székre.
Ezt most hogy mondjam el neki? Mi lesz vele nélkülem? Annyit szenvedett már.
-Jane.. Nagyon sajnálom. A londoni nagybátyám lett a gyámom. Ma utazok hozzá... -suttogtam erőtlenül.
-De hát.. Ez nagyon jó..... Jó dolgod lesz!- mosolygott rám szomorúan.- Gyere, segítek pakolni.
Felmentünk a szobámba. Elővettük a bőröndömet.
Szótlanul pakoltunk egymás mellett. Láttam Janeen hogy ő is szomorú, ahogy én is.
-Néha ugye meglátogatsz?- kérdezte.
-Persze!-nevettem fel sírósan.
-Mels, nagyon hiányozni fogsz! - szólt hirtelen Jane, és sírni kezdett. Én sem bírtam sokáig. Mindketten zokogásban törtünk ki, és egymás vállára borultunk.
-Ne sírj , Jane!- suttogtam.
-Nem sírok!- mosolyodott el. Jajj... Ez rosszabb lesz, mint az árvaház volt. Nagyon féltem ettől az egésztől. Mi van, ha ... áá... Haza akarok menni.. Jane-el még sokáig beszéltünk. Eljött a 4 óra. Barátnő segített kihúzni a bőröndöt. A folyosó végén Elizabethet láttam felénk jönni.
-Látlak még, ugye?- kérdeztem.
-Persze!- válaszolt. Hosszasan megöleltük egymást, és elbúcsúztunk.
-Mehetünk?- mosolygott rám Eliza. Bólintottam, és kiléptünk az épületből.Egy óriási limuzin várt rám.. Huh.. Én csak ámulni tudtam!
-Nos.. Jó legyél nagylány!- ölelt meg Elizabeth.
-Jó leszek! Vigyázz Janere!- törölgettem le a könnyeimet, majd beszálltam a limóba.....