9.feji:D
Love all! Xx.Kleer
9.fejezet.
Másnap reggel kómásan keltem ki az ágyból. A szemem bedagadt a sok sírástól, szoval úgy néztem ki, mint egy malac. Szuper!...
Lenntről nevetés szűrődött fel. Gyorsan magamra kaptam egy pulcsit, kinyitottam a szobaajtót és leszaladtam a lépcsőn.
-Sziasztok!- köszöntem halkap a srácoknak. Kaptam pár hellót meg csőt. Mi van ezekkel? Azért normálisan beszélni csak lehet. Csak Harry nem volt még lennt.
Leültem.
-Van kaja?- néztem Liamra.
-Ott.. - mutatott a pultra. Sóhalytva felálltam, és vettem egy kalácsot a szatyorból.
-Mizujs?-kérdeztem, hátva valamelyiknek megjön a kedve a beszédhez.
-Semmi kül.- mondta Niall egyszerűen. Na. Egyre jobb. Gyorsan bekajáltam a kalácsomat, aztán felpattantam.
-Felmentem... Öö... Niall , melyik szobában voltam?- fordultam vissza. De egy szerencsecsomag vagyok. Még ezt sem tudom megjegyezni.
-Jobbra a második!
-Kössz! -szaladtam fel a lépcsőn. Elővettem a ruhámat, megfürödtem, aztán felöltöztem.
Még mindíg nagyon fàradt voltam. Tegnap kb. 2 lehetett , amikor idejöttünk. Nyitottam az ajtót, és kiléptem. De sikeresen Harrybe ütköztem. Ő csak a falnak esett, de én a szerencsecsomag a padlón kötöttem ki. Ja.
-Basszus!!- sziszegtem, mert szerencsecsomag létemre ráestem a kezemre.
-Jól vagy?- kérdezte Harry, és felsegített.
-Ja! Bocs!- motyogtam, és gyorsan elmentem mellette.
-Sziasztok srácok! Megyek haza!-mondtam, amikor leértem..
-Hogyan mész?- kérdezte Louis.
-Gyalog!- vontam meg a vállamat.
-Elkisérlek!!
-Nem kell!-motyogtam. Louis nyitotta nekem az ajtót, és mint aki nem is figyelt volna az elöbb , jött velem.- Neked is lehet aztán beszélni!- morogtam. Ő nem szólt semmit. Kb az út feléig nem is szóltunk egymáshoz.
-A karod rendben van?- kérdezte.
-Ja...- mondtam. Louis megállt és a szemembe nézett.
-És te?
-Őszintén? Nem...-mondtam, mert ez volt az igazság.- Úgy érzem, elvesztettem az öt legjobb barátomat. Anyuék halála óta nem éreztem olyan jól magamat, mint az elmúlt 1 hónapban veletek. De ez többen már nem lesz ilyen. Miattam vagy szarban Harryvel.. Én nagyon sajnálom... - majdnem elbőgtem magamat a mondat végére... De erősnek kell lenni!! Majd otthon.
-Kleer.. Sajnálom!...
-Nem beszéltek Harryvel, igaz?
-Nem... -szemével a cipője orrát tanulmányozta. Én továbbmentem.
-Beszéljél csak vele...
-Nem fogok! Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam..
-Énis....- mondta. Tovább indultunk. Többet nem is beszéltünk, csak amikor megérkeztünk.
-Hát akkor... Hétfőn talàlkozunk!-
mondtam.-Szia!
-Szia!
*******************
A hétvégém nem volt valami szuper. Csak feküdtem az ágyban, néztem a tv-t, vagy olvastam. Ennyi. Ja . Mások 17 évesen végigbulizzák a hétvégét, de mivel én überluzer vagyok , én nem. A hetem sem volt valami eseménydús. Nem igazán szóltam a srácokhoz, ennek következtében nem is keresték a társaságomat. Harry és Louis még mindíg nem beszéltek. Én viszont jóba lettem Megannel. Sok dolgot megtudtam róla. Itt él Londonban a nagymamájával. Úgy lett híres, hogy feldolgozott számokat , videót csinált. Otthon meg is néztem párat. Tényleg nagyon jók!! Megan mesélte, hogy fél a víztől.
És imádja a macskákat. Vele ki tudtam beszélni mindent. Igazából a hetek repültek... De a fiúkkal nem beszéltem... Olyan rossz volt. De talán jobb is így. Nem akarom tönkretenni a bandát. Hiányzott Harry és Louis. A suliban rájuk sem néztem... Igazából már én sem tudom, hogy mit akarok... Szar az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése