Noss, mit gondoltok? Vélemények?? :DD Lehet, hogy ma hozom az 5-diket is!
Kleer...xxx
4.fejezet
"-Jó leszek! Vigyázz Janere!- törölgettem le a könnyeimet, majd beszálltam a limóba....."
Először úgy gondoltam, hogy nekem itt most végem. A limuzin, ami furikázott, az ... húúú, hát mit is mondjak. Gyönyörű volt.Volt benne egy kis bár, és nagyon kényelmes volt az ülés is. Az, aki vezette, kedvesen hátrafordult.
-Minden rendben, kisasszony? Kér-e esetleg valamilyen innivalót?- mosolygott rám.
-Nem, köszönöm. Én jól vagyok!- válaszoltam. A sofőr bólintott. Hűűű... Akkor most mindenki ilyen rendes lesz? Mert az.. jóó. Útközben végig a tájat néztem. Nagyon szép házakat láttam, aranyos kertekkel. Sok volt a vendéglő, a kávézó. Mindig is szívesen dolgoztam volna ilyen helyeken. A tanulásban egész jó voltam , mindig 4-t vagy 5-t vittem haza. Apa tisztára ki volt akadva, amikor kijelentettem, hogy egy kávézóban akarok dolgozni, mert ilyen jegekkel "sokra" vihetném. De akkor még mindezek nem igazán érdekeltek. Jelentkeztem is egy kávézóba pincérnek, fel is vettek, de .... anya és apa meghalt, és ezért nem. Igen, még nem hevertem ki ezt az ügyet. A temetésre sem mehettem el... 2 évet ki kellett volna húznom még az intézetben, de , ahogy Jane mondaná, én óriási mázlista vagyok. Valakinek 10 év kell, hogy szabaduljon, engemet meg a sosem látott nagybátyám magához vesz.
-Kisasszony, megérkeztünk!- zavarta meg a gondolat menetemet a sofőr. Kinyitotta nekem az ajtót, én meg kiszálltam.
-Köszönöm!- mosolyogtam rá.Jééé.. Most vettem észre, hogy ez a sofőr nem több 20-nál.-Melody vagyok!- nyújtottam a kezemet. Először furán nézett rám , de végül kezet ráztunk.
-Én Bryan. De most menjen be, a nagybátyja már várja! -intett egy óórási ház felé. Bólintottam , és elköszöntem. Beléptem a kertbe. Ez a ház marha nagy, és csodálatos! Úgy álltam ott, mint egy idióta. Végülis elindultam a ház ajtajához. Amikor beléptem, egy naagy.... Öhm.. asszem nappaliban találtam magam. Az egyik gyönyörű kanapén egy 50-es éveiben járó férfi ült. Amikor meglátszott, elindult felém.
-Szerbusz Melody! Georg vagyok, a nagybátyád!- mosolygott rám.
-Jó napot.. - dünnyögtem. Nagybátyám megölelt, adott két puszit, és leültetett a kanapéra.
-Sajnálom, ami a szüleiddel történt. És azt is sajnálom, hogy nem vettelek előbb magamhoz! Nagyon rossz volt az árvaház? Hidd el, hogy itt minden máshogy lesz! A legjobb londoni magán gimnáziumba fogsz járni!- mondta, és mondta. Hú, hát ez nekem egy kicsit sok volt. Nagyon sok váratlan dolog ért ebben a hónapban.
-Nem, nem volt olyan szörnyű... Köszönöm... -motyogtam zavartan. Georg elmosolyodott.
-Fáradt vagy? Gyere , megmutatom a szobádat! A bőröndjeidet hagyd csak itt. - mondta. Egy lifthez vezetett. Az 5. emeletem megálltunk. A lift azonnal egy hatalmas ajtónál rakott ki minket.Georg adott egy kulcsot. Nála is volt egy, azzal nyitotta ki az ajtót. Egy csodálatos szobába kerültem! Az egyik szélén egy nagy, habos ágy állt, mellette egy cuki kis éjjeli szekrény, amin az el felejthetetlen óra.
A szoba mégazonrészén, a sarokban egy íróasztal volt, amin minden tan szerem ott volt, meg a ceruzák, a tollak, tolltartó, táska... stb.. A szoba másik részében egy smink asztal állt, tele a legjobb sminkekkel, fésűvel! Volt két nagy ruhás szekrény, és egy polcos, amin vagy 50 könyv roskadozott. Éééés! Saját fürdőszoba!! :D
-Megfelel?- kérdezte Georg izgatottan. Hogy megfelel-e???? IMÁÁDOOOM!!!
-Igen, köszönöm!!!!- öleltem meg.
-Örülök,akkor magadra is hagylak, pihenj csak!-motyogta, azzal el is tűnt. Vagy egy jó órát tomboltam még a szobámban, aztán elmentem zuhanyozni. Ismét egy órán keresztül áztattam magamat a forró vízzel teli kádba, még a hajamat is megmostam. Kiszálltam a kádból, ,magamra csavartam egy törcsit, és megszárítottam a hajamat. Aztán szó szerint kidőltem.
Úgy éreztem, hogy ismét szeretnek!!
**************
Úgy reggel kilenc lehetett, mikor felébredtem. Gyorsan felöltöztem, és már rohantam is a liftbe. Nagyon fel voltam dobva emiatt az egész miatt. Szerintem az összes szinten végigmentem, mire megtaláltam a reggelizőt. A nagybátyám már ott volt.
-Szia Melody! Ülj le!- mosolygott rám.
-Szia!- köszöntem. A reggeliző is csodálatos volt, bár ezen már meg sem lepődtem. A kaja müzli volt ( mert azt kértem (: ) és kakaó!
-Kleer, holnaptól kezded a sulit, rendben? A tankönyveid be vannak kötve, és a táskádban vannak bepakolva holnapra. A tolltartód és az órarended is a táskádban van. A 6. emeleten van a tanítás, éppen feletted! 9-kor reggeli, és 10-kor tanítás.13 órakor ebéd, és 17 órakor uzsonna. Vacsora 20 órakor itt. Az étkezések között a vonalas telefonodon rendelhetsz akármit. Most pedig menj csak.
-Rendben.. Azt hiszem, hogy elmegyek felfedezni a várost.. - jelentettem ki. Georg bizonytalanul bólintott. Még felmentem a szobámba, hogy valami elfogadható göncöt magamra vegyek. Végül is erre jutottam: Szűk farmer, fehér , egyszerű rövidujju, Converse csuka.
Amikor kiléptem a házból, csak az óriási várost láttam magam előtt. Gyönyörű volt... De mégis valami.. valami rosszat éreztem a szívemben. Hiányzott az én kicsi városom, ahol felnőttem... Hiányzott a házunk és a kertünk. Hiányzott anya és apa.... De nem szabad ilyenekre gondolnom. Elindultam valamerre. Minden kis házat végignéztem! Olyan aranyosak voltak!
Bementem minden vendéglőbe, kávézóba, fagyizóba. Nagyon hangulatos volt az egész. Lefordultam egy kis sétáló utcába, és leültem egy padra. Az utca kezdett kiürülni. Már csak én voltam ott. Rossz lett a kedvem hirtelen. Miért nem hallgattam apára? Neki volt igaza. Ha nem pazaroltam volna el az időt arra a kávézóra, akkor.. Olyan szerencsétlen vagyok. Elvesztettem a szüleimet, és mindenemet. Egy balfék vagyok.. Hiányzik egy dolog. Csak még nem tudom , hogy mi az.. De szükségem van arra az egy dologra..
Egyre nagyobb könnycseppek hullottak az arcomon végig. Lehajtottam a fejemet , és sírtam. Néztem a földet. Egy pici hangya sor vonult végig a lábam előtt. Szegénykék.. Még jobban sírtam. Hirtelen valaki megérintette a vállamat.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése