.::12.fejezet::.

Hi Guys!:)

Nah, Anita kedvéért a 12. fejezet! :DD

Good night!;)

                                                                                                                                             12.fejezet

                                                                                                          

Bácsikámmal együtt vacsoráztunk. Aztán odaadtam neki az órát. Nagyon örült . Én ruhákat kaptam. Igazából gyorsan lezajlott az egész. Hétkor már a szobámban ücsörögtem. Hát gondoltam egyet, felvettem a barna farmeremet rózsaszin pólóvak és egy jó vastag pulcsival.
Felkaptam a kabátomat, és sétálni indultam. Már sötétedett. Sokan voltak kinnt. Nem is gondoltam volna. Befordultam a sétálóutcába, és leültem egy padra. Igen, soha nem töltöttem karácsonyt a szüleim nélkül.
Csendesen sírni kezdtem. Rossz volt. Nagyon rossz volt...
Sok ember mennt el elöttem. Biztos hülyének néztek. Karácsonykor egyedül ülök egy padon. És sírok. Rámvall.
-Szia!- hallottam egy ismerős hangot.
-Szia! -köszöntem. Louis leült mellém.- Te mit keresel itt?- kérdeztem.
-Hát sétálni volt kedvem. Te meg miért sírsz?
-Ömm... Én nem sírok!- tagadtam gyorsan. De köztudott, hogy rosszul hazudok.- Csakmert... Furcsa.. Eddig minden karácsonyt anyuékkal töltöttem.-mondtam végül, és ismét hullani kezdtek a könnyeim.
-Ne sírj..... -suttogta , és magához húzott. Olyan jól esett...
 -Bocsi...-szipogtam.
-Ö... Semmi! -mosolyodott el, és egy puszit nyomott a homlokomra.-Sétálunk?
-Aha!- bólintottam. Az utcában tartották a karácsonyi vásárt. Nagyon szép volt.
-Louis, te hány éves vagy?- vigyorogtam rá.
-Hát az biztos, hogy öregebb vagyok nálad!- mosolyodott el.
-Na azért!- elővettem a zsebemből azt a fakarkötőt, amit Megannel a plázában vettünk. - boldog szülinapot!-nyujtottam felé!
-Köszi!!- mondta.-Ez meg a tied! Boldog karácsonyt!- egy szilikonkarkötőt rakott a kezembe.
-"I love One Direction"???- nevettem fel.
-Ja! Louisos nem volt, de ez is klassz, nem?
-De! Köszi!- öleltem meg. Visszamentünk a padhoz. Én leültem a hóba, és játszani kezdtem a hópelyhekkel.
-Te mit csinálsz?- ült le mellém.
-Nem tudom... De jó..- mondtam.
-Van valami a hajadban!
-Hogy?- haraptam idegesen az ajkamba. De ciki.
-Ú, ez nagyon szexy volt! Csináld mégegyszer!!- kérte Lou..
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Hagyjuk, majd én!- vigyorodott el. Közelebb hajolt. Szánk összeért, majd óvatosan beleharapott az ajkamba.
-Szeretlek, Kleer..-suttogta a fülembe. Most mondta először ki. -Szeretlek, Louis...-mondtam ki én is. Louis hitetlenül pislogott rám. Elmosolyodtam, és megöleltem.
-Van kedved feljönni hozzám?-kérdezte.
-Aha!- vontam meg a vállamat. Louis felsegített. Úgy 5 utcát sétáltunk, és Louis megállt egy társasház elött.
-Itt vagyunk!-mosolyodott el. Igazából szép volt a lakása, csakhát fiú...
-Merre van a mosdó?- kérdeztem. Louis a legközelebbi ajtóra mutatott.-Köszi!
Gyorsan berohantam. Kicsit féltem, bár nem tudom , hogy miért. Gyorsan elvégeztem a dolgomat, aztán kimentem. Louis a fotelben ült. Valamilyen hülye filmet nézett. Leültem mellé. Én is néztem a filmet.
-Miaszar? -sikítottam fel, mert valamien szem és szájnélküli embert mutattak.
-Ez nem is ilyesztő!- nevette el magát .
-Na kapcsolj el!- utasítottam.
-Nem!- vigyorgott.
-Na de lécci!
-Nem!-erősködött, és eldudta a távirányítót a háta mögé.
Nagy ügyesen kiszedtem és rohanni kezdtem vele. Louis meg kergetett. Aztán valahogyan sarokba szorított. Én meg áltam ott mint a szerencsétlen. Louis a falnak döntött, és megcsókolt. Egyre vadabb táncolt jártak nyelveink. Lábaimat körülfontam a derekán. Óvatosan lerakott az ágyra.
-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vàlt el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben........