Sziasztok!:)
Új blogot indítottam 3 társíróval, remélem, hogy továbbra is követni fogtok engem/minket.:)
A blogot megtekintheted ITT (eddig 3 fejezet van fennt:D) Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel,és kommentelljetek:D Indítottam egy másik blogot, amit egyedül írok (KATT) és fennt van az 1.fejezet:) Remélem, hogy azért benéztek:D
Puszi!
2013. június 25., kedd
2013. június 17., hétfő
Kedves Olvasóim!
Megkaptam életem első díját:D
Megkaptam életem első díját:D
Nagyon sok köszönetem a díjért.: Bou*-*
Szabályok
1, Írj magadról 11 dolgot
2, Válaszolj 11 kérdésre
3, Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek
11 dolog magamról;)
1. 13 éves vagyok.
2. Van egy húgom és egy nővérem.
3. Csámpás vagyokxdd
4. Szőke a hajam, kék a szemem
5. Úgy futok, mint egy beteg kacsa xd
6. Szemüveges vagyok://
7. Laura vagyok, de a barátnőmnek Lor:)
8. Nem szeretem a kólát.
9. Nem szeretem a virslit.
10.Szeretem a föcit!
11.Szeptemberben lettem Directioner:)
1. Mi a legnagyobb álmod?
Szeretnék eljutni Ausztráliába:)
2. Mióta írsz blogot?
2. Mióta írsz blogot?
Tavaly május óta:D
3. Mi a kedvenc könyved?
3. Mi a kedvenc könyved?
Szent Johanna gimi
4. Hányadik blogodat írod?
4. Hányadik blogodat írod?
Most ezen a blogon kívül 2 van
5. Tudsz táncolni?
5. Tudsz táncolni?
Nemxd6. Szeretsz énekelni?
Igen, nagyon:D
7. Van ismertető jegyed? Ha van, mi az.
7. Van ismertető jegyed? Ha van, mi az.
A szőke hajamxd
8. Milyen koncertre mennél el legszívesebben?
8. Milyen koncertre mennél el legszívesebben?
One Direction:)
9. Kedvenc színész/színésznő?
9. Kedvenc színész/színésznő?
Selena Gomez
10. Kedvenc együttes?
10. Kedvenc együttes?
One Direction:D
11. Támogat valaki az írásban?
11. Támogat valaki az írásban?
Legjobb barátnőm, Anita:D
1.Mi a kedvenc számod?:)
2.Milyen témáju könyveket szeretsz olvasni?
3.Kedvenc szín?
4.Kedvenc blog?
5.Milyen színű a hajad?
6.Mit szeretsz a legjobban a nyárban?:D
7.Milyen tanuló vagy?
8.Mikor lettél Directioner?
9.Hobbid?
10.Ismertető jegyed?
11.Kedvenc tantárgyad?
Küldöm:
3.*K
5.N.Fanny
Csak nekik tudom küldeni:(
2013. június 8., szombat
Társírókat keresek!:)
Megin én.:)
ahogy az előző bejegyzésben írtam, szeretnék új blogot nyitni. De arra gondoltam, hogy ezt nem egyedül írnám, hanem 2-3 társíróval:) Ha valakinek van kedve hozzá, írjon nekem erre az e-mail címre: vidupancsi1293@gmail.com
Ha jelentkezel, kérlek küld el (ha van) a blogod linkjét.
Várom az e-maileket 2013.06.14-ig:)
Puszi!
ahogy az előző bejegyzésben írtam, szeretnék új blogot nyitni. De arra gondoltam, hogy ezt nem egyedül írnám, hanem 2-3 társíróval:) Ha valakinek van kedve hozzá, írjon nekem erre az e-mail címre: vidupancsi1293@gmail.com
Ha jelentkezel, kérlek küld el (ha van) a blogod linkjét.
Várom az e-maileket 2013.06.14-ig:)
Puszi!
Bejelentés.
Kedves Olvasóim!
Nem is tudom hogy kezdjem.. Befejezem a blogot. Hogy miért? Nem tesz boldoggá a történet írása.
Egy ideig nagyon élveztem ezt az egészet, de ez elmúlt.És talán tulságosan is azt akartam, hogy mindenkinek megfeleljem az irományom, és hogy sokan szeressék. De egy blognak nem is ez a lényege. Nem látok fantáziát a történetben. Nem is sokan olvassák. Ez már mondjuk nem is érdekel, felőlem mindenki azt gondol, amit akar. Nem is tudom, hogy miért kértem kritikát, hülyeség volt, csak elrontotta a kedvemet.
Új blogokat szeretnék indítani,mert rengeteg ötletem van! Mi lesz ezzel a bloggal? Nem hozok több fejezetet, de továbbra is olvashatja akárki. Sajnálom:(
Köszönöm a kedves szavakat, és a feliratkozókat is. Mindenkinek jó nyáriszünetet kívánok!
Örök hála mindenért!:) Puszi!
Laura
Nem is tudom hogy kezdjem.. Befejezem a blogot. Hogy miért? Nem tesz boldoggá a történet írása.
Egy ideig nagyon élveztem ezt az egészet, de ez elmúlt.És talán tulságosan is azt akartam, hogy mindenkinek megfeleljem az irományom, és hogy sokan szeressék. De egy blognak nem is ez a lényege. Nem látok fantáziát a történetben. Nem is sokan olvassák. Ez már mondjuk nem is érdekel, felőlem mindenki azt gondol, amit akar. Nem is tudom, hogy miért kértem kritikát, hülyeség volt, csak elrontotta a kedvemet.
Új blogokat szeretnék indítani,mert rengeteg ötletem van! Mi lesz ezzel a bloggal? Nem hozok több fejezetet, de továbbra is olvashatja akárki. Sajnálom:(
Köszönöm a kedves szavakat, és a feliratkozókat is. Mindenkinek jó nyáriszünetet kívánok!
Örök hála mindenért!:) Puszi!
Laura
2013. május 28., kedd
.::2.évad 7.fejezet:22.fejezet::.
Sziasztok!:)
Kisebb-nagyobb késéssel meghoztam ezt a fejezetet is.:) Hihetetlen, hogy máris a 2.évad
7. fejezeténél tartunk. Nem hittem volna, hogy szülinapomra összejön az 5 feliratkozó:D
Pusszba kaptam még 2-t is,úgyhogy heten lettünk, én meg május 24.-én betöltöttem a 13
életévemet:D kb. egy éve kezdtem el blogolni:) Köszönök mindent, a több mint 2000 oldalmegjelenítést,
a kommenteket, a feliratkozókat...Nagyon jól esik!:) (tudom, másnak már az 5. fejinél mewgvan a 10 feliratkozó)
Bocsánat a késésért, csak tényleg nagyon el voltam havazva, egész héten dogákat írtunk (küzdök a 4,9-es átlagértxd), év végi hajtás, segítenem kell a barátnőmnek, szenvedek a matekkal szóval ez a hét katasztrófa volt. Hátra van még egy föci és németdoga, úgyhogy szurkoljatok:D
Igyekszek a fejezetekkel, bár nem hiszem, hogy kétnaponta jelentkezni tudok majd:/
Max másfél hétig fogom húzni a dolgokat.
Komment határ nincs, csak a szokásos (ha összegyülik 3-4 komi, akkor 4-5 nap múlva kövi feji) Ez a fejezet nagyon
fontos a számomra,mert két szemszögből írtam. ÉS! Szeretném felhívni a figyelmet az iskolai bántalmazásokra (testi, lelki). Mielött valakit
csúfolnál, gondold át, hogy neked hogy esne!
Ha valaki szekál az iskolában, szólj a szüleidnek, ne
titkold el előlük, mert komoly bajok alakulhatnak ki!
Sosem vagy egyedül! Köszönöm a figyelmet.
Na nem húzom tovább, jó olvasást minden kedves Olvasómnak!
Pusszancs:D ~*Lor
(Ezt a zenét halgattam közbenxd)
Hétfő... Amióta megtudtam, hogy ettől a naptól fogva állami iskolába fogok járni, rettegtem tőle. És most eljött.
3 éve még nem is gondoltam volna. Akkor még volt egy csöppnyi egyéniség, csakhogy azóta sok minden változott.
Na mindegy. Szóval hétfő reggel.
Hisztérikusan keltem ki az ágyból azzal a gondolattal, hogy "Nem akarom". De hát ugyebár ez nem így működök.
Sajnos. A fürdőbe azzal a szándékkal mentem, hogy lezuhanyozzak, csakhogy a tükör maga elé vonzott.
Elborzadva néztem bele. Iszonyú látvány voltam. Fakó bőr, töredezett haj, karikák a szemeim alatt...Pff..ű
Az,hogy Louissal szakítottunk, nem tett jót a lelki állapotomnak. Úgy látszik, ez kihat a külsőmre is. De mind
tudjuk, hogy így jó nekünk...
Gyorsan lezuhanyoztam. Egy törcsit fogtam magam , aztán a hajam köré. Fogmosás után megálltam a szekrény elött.
Azért mégse nézhetek úgy ki az első nap, mint egy parasztlány. Szóval egy szűkebb farmer, és egy mintás fehér
póló mellett döntöttem. És természetesen Converse.
Miközben beszáltam a liftbe, a régi iskolás éveim jutottak az eszembe.Rengeteg kétszínű barát és szürke napok.
Kirázott a hideg.A földszinten Vida fogadott. Gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a feje le volt hajta.
Egy könyvet tartott a kezében, és azt fürkészte. Végignéztem rajta. Farmerszoknyát viselt egy bővebb, fekete
felsővel, és barna csizmával. Nagyon csinos volt.
-Heló!-villantottam rá egy mosolyt.
korábban kellett mennie.-húzta el a száját.
-Köszi!-vettem el tőle a dobozt hálásan, és elraktam a táskámba.
-A taxi jön értünk!-indult el a kijárat felé mosolyogva.
Értetlenül pillantottam rá. Mi az, hogy értünk?! Végülis elindultam utána. Az ő vállán is táska lógott.
Leültem a lépcsőre.
Igyekeztem az útra koncentrálni, mert ugyebár 18 évesen nem akarunk taxival járni suliba.
Vida némán ült mellettem. Nem értem Őt, bár még nem is ismerem annyira. Ha Megan ülne itt, biztos be
nem állna a szája.
-Félsz?-pillantottam rá halkan. Aprót bólintott, de nem nézett rám.
Sóhajtottam. Így eléggé nehéz beszélgetni.
Tekintetemet újra az útra szegeztem. Gondolataimba merűlve figyeltem a reggeli tájat.
Vagy 1 éve nem voltam normális suliban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik! Viszont a régi
életem annál inkább... Bármit megadnék azért, hogy megint minden úgy legyen. Hiányzik a régi szobám,
az íróasztalom, az ágyam, a laptopom, a macim... Hiányzik anyu, apu.
Abba a suliba sosem volt igazi barátnőm. Senkim se volt ott.
-Megérkeztünk!-jelentette ki a sofőr, én pedig kipattantam a kocsiból.
A bőghetnék persze megint ott bújkált bennem. De erősek vagyunk! Vagy mégsem.Vida helyettem is megköszönte a fuvart, és megáltt mellettem. Ő is
végignézett az iskolán. Óriási épület hatalmas és gyönyörű kerttel. Virágok mindenütt, és ha jól
számoltam, 5 pad. Vidával megdöbbenten figyeltük a padokon összegyült társaságokat.
Deszkások, emósok,
könyvmolyok (asszem ide tartozok én), a "rohadtmenő vagyok" egyesület, és a cicababák.
-Öh.. Asszem menjünk a mosdóba!-húzta el a száját Vida,és elindult az említett
helység felé.
-Na nem!-rántottam vissza a kézénél fogva.- Hova tartoznál?-néztem rá kérdőn.
-Én sehova!- vonta meg a vállát. Aztán egy pillanatra elgondolkozott.-A deszkások
közé.-pillantott rám.
-Okés!- bólintottam, és elindultam a kiszemelt pad felé.
Vida félve követett. Nem értem,hogy mitől ilyedt be ennyire. Bár én sem repkedem az
örömtől, de mégse menekülnék a mosdóba. Kifújtam a levegőt, próbáltam a legjobb
énemet mutatni.
-Sziasztok!-mosolyogtam, és megálltam a társaság elött. Vida csak intett.
Így tettek ők is.
-Kleer vagyok, ő pedig Vida.Újjak vagyunk.-folytattam a monológomat.
-Szia!-állt fel mosolyogva egy lány, és kezet fogott velem.- Lizie vagyok! Ő Logan, ő Sierra,
ő Anne.-mutatta be barátait.
Lizienek a stílusa hippis volt (mintha lehányta volna egy egyszarvú:D). Hosszú,barna haja a derekáig ért.
Helyes lány. Logan roppant
helyes, szőke fiú laza öltözékkel. Sierra barna bőrű,fekete hajú csajszi szintén laza öltözettel, Anne pedig
szemüveges, vörös hajú.
-Üljetek le!-mosolygott kedvesen Liz.
Helyet foglaltam Sierra mellett. Igyekeztem szóba enyeledni mindenkivel,közös témát keríteni.. Vida
egy szót se szólt. Mintha eddig beszélt is volna valamit.
-Honnan jöttetek?-vonta fel a szemöldökét Sierra, miközben a haját igazgatta.
-Én Londonból, ő meg...-haraptam bele a számba.
Tényleg, Vida honnan került ide?:D
-New Yorkból...-szólalt meg halkan Vida.
-Úú! New York?-csillant fel Anne szeme.-Oda mindíg el akartam jutni!
-Nem valami nagy szám..-legyintett Vida, és tekintetét a földre szegezte.
-Dehogynem! Majd egyszer elviszel oda?- ujjongott Anne.
Aranyos:D
-Pesze!-mosolyodott el Vida.
A csengő éles hangja belehasított a fülembe (AÚ!).
Felálltam a padról, és intettem Vidának, hogy kövessen.
-Öm.. Ti is végzősök vagytok?-kérdezte Logan, akivel még egy szót sem váltottam.
Bólintottam.
-Na akkor gyertek velünk!-mosolygott Lizie.
Az épület belül még nagyobb volt, mint képzeltem. Vidával mosolyogva összenéztünk.
Annyira régen voltam iskolában, hogy muszály volt minden felé figyelnem. Persze csak a termünket nem
néztem meg.
-1 végzős osztály van az iskolában, úgyhogy biztos hozzánk jártok.-jelentette ki Sisi, és levágta magát
egy padba.
Körbenéztem a teremben. Ahogy sejtettem. A cicababák nagy része hozzán jár. Hát persze, ezt nem tudjuk megúszni. Leültem egy hátsó padba, és igyekeztem meghúzni magam.
-Új?-állt meg elöttem egy rózsaszíngatyás plasztik.
Az arcomra eröltettem egy mosolyt, és felpillantottam rá.
-Igen!-mondtam.
A csaj nagyképüen végignézett rajtam.
-Kleer Robinson?-kérdezte vigyorogva.
Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevemet?..
-Nem kell ennyire meglepődni.-vihogott fel a csaj.
Ilyenkor jön el az a pillanat,amikor az öklöm önálló életet él, és szívesen
pacsizna valaki arcával (:D)
-Oké!-emeltem fel a kezeimet.- Mit akarsz?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pff..Csak azért, mert Louis barátnője vagy, nem kell ennyire nagyképűnek lenni..
Ohóó, szóval innen fúj a szél.
-És én kinek örvendek?-mondtam. Igyekeztem nem reagálni
az előző megjegyzéséhez.
-Angel Diamonds!-emelte fel az orrát. Beképzelt, akárcsak a neve.
-Remek!-bólintottam.-Örülök a beszélgetésnek!-biccentettem.
Angel idegesen átdobda a haját a válla fölött, és visszament a "barátnőihez".
Megvontam a vállamés elővettem a matekcuccomat. Pff.. Mindig utálam.
Vida leült mellém. Látszott rajta, hogy kérdezni akar valamit, ezért felé fordultam.
-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Öm..-kezdte.- Miről beszélgettél azzal a lánnyal?- biccentett a plasztik felé.
Csak legyintettem. Nem kell róla tudnia.
-Mindig is utáltam az ilyen lányokat.-mondta halkan.- Az én sulimba roppant gonoszak voltak.-sóhajtott.
Érdeklődve pillantottam rá. Ez az egy téma volt eddig, amiben megnyílt nekem.
Túléltük ezt a napot is. Természetesen rengeteg házi feladat, tanulnivaló, úgyhogy délután nem
unatkoztam. Kb. 11-ig tanultam. Hajnali 3 körül még mindig nem sikerült elaludnom. A
suliban történteken gondolkoztam. Az órákon kívülieken. Kleerrel sokat beszélgettem, és
szomorúan vettem tudomásul, hogy az ő felfogása a világról telljesen más, mint az enyém. Ő
nem futamodik meg, velem ellentétben. Ezért irigyelem is. Nem avattam be telljesen arról, amiért
iskolát és lakhelyet változtattam. Nem szívesen emlékezek vissza arra az időkre. Utáltam azt az
életemet. Nem tudtam a tanulásra koncentrállni, csak azon gondolkodtam, hogy vajon Amber
mikor fogja rámküldeni a haverjait. Nagyon féltem. Talán ezért is vagyok ilyen.. nyuszi.
És az a rossz az egészben, hogy 20 felé még mindig nem tudom megvédeni magam.
4 körül, amikor végre sikerült lehúnynom a szemem, természetesen dörögni kezdett az ég..
Imádom az esőt, csak ne hajnalban kezdene el zuhogni.Az egyik álmom az esőben táncolás
volt, csak sajnos még nem sikerült valóra váltanom.
Felmerült az az ötlet az én drága agyacskámban (aki nem hagy aludni!), hogy ez a pillanat most
tökéletes lenne ahoz, hogy kipróbáljam.
Kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz lépkedtem. Kihalásztam belőle egy pulcsit és az
esőkabátomat, aztán a terasz felé siettem. Igyekeztem halkan kinyitni a teraszajtót.Természetesen az
nyikorogva tárult ki (!!). Beszívtam a friss levegőt, és behúnytam a szemem. Ez az illat kiskoromra emlékeztet,amikor a nagymamámnál nyaraltam. Dánia azon részén gyakran esett az eső.
Rááltam a létra legfelső fokára. Igyekeztem épségben földet érni, ami szerencsére sikerült is.
Egyedül a sötétben, amikor zuhog az eső. Idilli.
Leültem a nedves fűre, és lehúnytam a szemem.
Futottam.. Nem is tudtam azt, hogy merre tartok, de nem érdekelt. Csak el innen!
Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, és Amber meg fog találni. Talán paranoiás
lettem az elmúlt időben... Egy sötét sikátorban találtam magam. A szíréna villogni kezdett
bennem. Nem vagyok jó helyen.
Valaki követett. Lépteim egyre gyorsabbak lettek. Megcsúsztam egy tócsában.
A sötét ruhába öltözött alak egyre közeledett. Utolér. Nem bírtam felállni, lábaim
nem engedelmeskedtek. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Az alak
megragadta a kezemet, és felrántott a földről. Megtalált. Amber mindenhol ott van.
Iszonyúan féltem. Egy hatalmas pofont kaptam az arcomra.
-Engedj el!-könyörögtem.
A férfi ismét felhúzott a földről, és egy kést rántott elő. Azal a lendülettel a lábamba szúrta.
Felsikítottam a fájdalomtól. Foltokat láttam. Többen vannak
Tudtam, hogy eljött számomra a vég...
Xx.Lor
Kisebb-nagyobb késéssel meghoztam ezt a fejezetet is.:) Hihetetlen, hogy máris a 2.évad
7. fejezeténél tartunk. Nem hittem volna, hogy szülinapomra összejön az 5 feliratkozó:D
Pusszba kaptam még 2-t is,úgyhogy heten lettünk, én meg május 24.-én betöltöttem a 13
életévemet:D kb. egy éve kezdtem el blogolni:) Köszönök mindent, a több mint 2000 oldalmegjelenítést,
a kommenteket, a feliratkozókat...Nagyon jól esik!:) (tudom, másnak már az 5. fejinél mewgvan a 10 feliratkozó)
Bocsánat a késésért, csak tényleg nagyon el voltam havazva, egész héten dogákat írtunk (küzdök a 4,9-es átlagértxd), év végi hajtás, segítenem kell a barátnőmnek, szenvedek a matekkal szóval ez a hét katasztrófa volt. Hátra van még egy föci és németdoga, úgyhogy szurkoljatok:D
Igyekszek a fejezetekkel, bár nem hiszem, hogy kétnaponta jelentkezni tudok majd:/
Max másfél hétig fogom húzni a dolgokat.
Komment határ nincs, csak a szokásos (ha összegyülik 3-4 komi, akkor 4-5 nap múlva kövi feji) Ez a fejezet nagyon
fontos a számomra,mert két szemszögből írtam. ÉS! Szeretném felhívni a figyelmet az iskolai bántalmazásokra (testi, lelki). Mielött valakit
csúfolnál, gondold át, hogy neked hogy esne!
Ha valaki szekál az iskolában, szólj a szüleidnek, ne
titkold el előlük, mert komoly bajok alakulhatnak ki!
Sosem vagy egyedül! Köszönöm a figyelmet.
Na nem húzom tovább, jó olvasást minden kedves Olvasómnak!
Pusszancs:D ~*Lor
(Ezt a zenét halgattam közbenxd)
22.fejezet
.::Kleer Robinson::.
Hétfő... Amióta megtudtam, hogy ettől a naptól fogva állami iskolába fogok járni, rettegtem tőle. És most eljött.
3 éve még nem is gondoltam volna. Akkor még volt egy csöppnyi egyéniség, csakhogy azóta sok minden változott.
Na mindegy. Szóval hétfő reggel.
Hisztérikusan keltem ki az ágyból azzal a gondolattal, hogy "Nem akarom". De hát ugyebár ez nem így működök.
Sajnos. A fürdőbe azzal a szándékkal mentem, hogy lezuhanyozzak, csakhogy a tükör maga elé vonzott.
Elborzadva néztem bele. Iszonyú látvány voltam. Fakó bőr, töredezett haj, karikák a szemeim alatt...Pff..ű
Az,hogy Louissal szakítottunk, nem tett jót a lelki állapotomnak. Úgy látszik, ez kihat a külsőmre is. De mind
tudjuk, hogy így jó nekünk...
Gyorsan lezuhanyoztam. Egy törcsit fogtam magam , aztán a hajam köré. Fogmosás után megálltam a szekrény elött.
Azért mégse nézhetek úgy ki az első nap, mint egy parasztlány. Szóval egy szűkebb farmer, és egy mintás fehér
póló mellett döntöttem. És természetesen Converse.
Miközben beszáltam a liftbe, a régi iskolás éveim jutottak az eszembe.Rengeteg kétszínű barát és szürke napok.
Kirázott a hideg.A földszinten Vida fogadott. Gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a feje le volt hajta.
Egy könyvet tartott a kezében, és azt fürkészte. Végignéztem rajta. Farmerszoknyát viselt egy bővebb, fekete
felsővel, és barna csizmával. Nagyon csinos volt.
-Heló!-villantottam rá egy mosolyt.
Először megilyedt, és rámkapta a tekintetét. Haját kitűrte a szeméből.
-Szia Kleer!-biccentett, és felállt a fotelből. Egy uzsisdobozt nyújtott felém.-Georg bácsi küldte. Nem tudott ide jönni,mertkorábban kellett mennie.-húzta el a száját.
-Köszi!-vettem el tőle a dobozt hálásan, és elraktam a táskámba.
-A taxi jön értünk!-indult el a kijárat felé mosolyogva.
Értetlenül pillantottam rá. Mi az, hogy értünk?! Végülis elindultam utána. Az ő vállán is táska lógott.
-Öm.. Te is jössz?-kérdeztem, amikor kiléptünk az épületből.
Leültem a lépcsőre.
-Igen.Georg bácsi megengedte, hogy ideköltözzek, mert...-itt elakadt, és az utat kezdte el pásztázni.
Nem is mondhatott volna többet, mert a taxi leparkolt elöttünk. A sofőr intett, hogy szálljunk be.
Feszengve ültem be a járgányba. Vida kicsit megilyesztett. Na mindegy.Igyekeztem az útra koncentrálni, mert ugyebár 18 évesen nem akarunk taxival járni suliba.
Vida némán ült mellettem. Nem értem Őt, bár még nem is ismerem annyira. Ha Megan ülne itt, biztos be
nem állna a szája.
-Félsz?-pillantottam rá halkan. Aprót bólintott, de nem nézett rám.
Sóhajtottam. Így eléggé nehéz beszélgetni.
Tekintetemet újra az útra szegeztem. Gondolataimba merűlve figyeltem a reggeli tájat.
Vagy 1 éve nem voltam normális suliban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik! Viszont a régi
életem annál inkább... Bármit megadnék azért, hogy megint minden úgy legyen. Hiányzik a régi szobám,
az íróasztalom, az ágyam, a laptopom, a macim... Hiányzik anyu, apu.
Abba a suliba sosem volt igazi barátnőm. Senkim se volt ott.
-Megérkeztünk!-jelentette ki a sofőr, én pedig kipattantam a kocsiból.
A bőghetnék persze megint ott bújkált bennem. De erősek vagyunk! Vagy mégsem.Vida helyettem is megköszönte a fuvart, és megáltt mellettem. Ő is
végignézett az iskolán. Óriási épület hatalmas és gyönyörű kerttel. Virágok mindenütt, és ha jól
számoltam, 5 pad. Vidával megdöbbenten figyeltük a padokon összegyült társaságokat.
Deszkások, emósok,
könyvmolyok (asszem ide tartozok én), a "rohadtmenő vagyok" egyesület, és a cicababák.
-Öh.. Asszem menjünk a mosdóba!-húzta el a száját Vida,és elindult az említett
helység felé.
-Na nem!-rántottam vissza a kézénél fogva.- Hova tartoznál?-néztem rá kérdőn.
-Én sehova!- vonta meg a vállát. Aztán egy pillanatra elgondolkozott.-A deszkások
közé.-pillantott rám.
-Okés!- bólintottam, és elindultam a kiszemelt pad felé.
Vida félve követett. Nem értem,hogy mitől ilyedt be ennyire. Bár én sem repkedem az
örömtől, de mégse menekülnék a mosdóba. Kifújtam a levegőt, próbáltam a legjobb
énemet mutatni.
-Sziasztok!-mosolyogtam, és megálltam a társaság elött. Vida csak intett.
Így tettek ők is.
-Kleer vagyok, ő pedig Vida.Újjak vagyunk.-folytattam a monológomat.
-Szia!-állt fel mosolyogva egy lány, és kezet fogott velem.- Lizie vagyok! Ő Logan, ő Sierra,
ő Anne.-mutatta be barátait.
Lizienek a stílusa hippis volt (mintha lehányta volna egy egyszarvú:D). Hosszú,barna haja a derekáig ért.
Helyes lány. Logan roppant
helyes, szőke fiú laza öltözékkel. Sierra barna bőrű,fekete hajú csajszi szintén laza öltözettel, Anne pedig
szemüveges, vörös hajú.
-Üljetek le!-mosolygott kedvesen Liz.
Helyet foglaltam Sierra mellett. Igyekeztem szóba enyeledni mindenkivel,közös témát keríteni.. Vida
egy szót se szólt. Mintha eddig beszélt is volna valamit.
-Honnan jöttetek?-vonta fel a szemöldökét Sierra, miközben a haját igazgatta.
-Én Londonból, ő meg...-haraptam bele a számba.
Tényleg, Vida honnan került ide?:D
-New Yorkból...-szólalt meg halkan Vida.
-Úú! New York?-csillant fel Anne szeme.-Oda mindíg el akartam jutni!
-Nem valami nagy szám..-legyintett Vida, és tekintetét a földre szegezte.
-Dehogynem! Majd egyszer elviszel oda?- ujjongott Anne.
Aranyos:D
-Pesze!-mosolyodott el Vida.
A csengő éles hangja belehasított a fülembe (AÚ!).
Felálltam a padról, és intettem Vidának, hogy kövessen.
-Öm.. Ti is végzősök vagytok?-kérdezte Logan, akivel még egy szót sem váltottam.
Bólintottam.
-Na akkor gyertek velünk!-mosolygott Lizie.
Az épület belül még nagyobb volt, mint képzeltem. Vidával mosolyogva összenéztünk.
Annyira régen voltam iskolában, hogy muszály volt minden felé figyelnem. Persze csak a termünket nem
néztem meg.
-1 végzős osztály van az iskolában, úgyhogy biztos hozzánk jártok.-jelentette ki Sisi, és levágta magát
egy padba.
Körbenéztem a teremben. Ahogy sejtettem. A cicababák nagy része hozzán jár. Hát persze, ezt nem tudjuk megúszni. Leültem egy hátsó padba, és igyekeztem meghúzni magam.
-Új?-állt meg elöttem egy rózsaszíngatyás plasztik.
Az arcomra eröltettem egy mosolyt, és felpillantottam rá.
-Igen!-mondtam.
A csaj nagyképüen végignézett rajtam.
-Kleer Robinson?-kérdezte vigyorogva.
Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevemet?..
-Nem kell ennyire meglepődni.-vihogott fel a csaj.
Ilyenkor jön el az a pillanat,amikor az öklöm önálló életet él, és szívesen
pacsizna valaki arcával (:D)
-Oké!-emeltem fel a kezeimet.- Mit akarsz?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pff..Csak azért, mert Louis barátnője vagy, nem kell ennyire nagyképűnek lenni..
Ohóó, szóval innen fúj a szél.
-És én kinek örvendek?-mondtam. Igyekeztem nem reagálni
az előző megjegyzéséhez.
-Angel Diamonds!-emelte fel az orrát. Beképzelt, akárcsak a neve.
-Remek!-bólintottam.-Örülök a beszélgetésnek!-biccentettem.
Angel idegesen átdobda a haját a válla fölött, és visszament a "barátnőihez".
Megvontam a vállamés elővettem a matekcuccomat. Pff.. Mindig utálam.
Vida leült mellém. Látszott rajta, hogy kérdezni akar valamit, ezért felé fordultam.
-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Öm..-kezdte.- Miről beszélgettél azzal a lánnyal?- biccentett a plasztik felé.
Csak legyintettem. Nem kell róla tudnia.
-Mindig is utáltam az ilyen lányokat.-mondta halkan.- Az én sulimba roppant gonoszak voltak.-sóhajtott.
Érdeklődve pillantottam rá. Ez az egy téma volt eddig, amiben megnyílt nekem.
.::Vida Robinson::.
.jpg)
unatkoztam. Kb. 11-ig tanultam. Hajnali 3 körül még mindig nem sikerült elaludnom. A
suliban történteken gondolkoztam. Az órákon kívülieken. Kleerrel sokat beszélgettem, és
szomorúan vettem tudomásul, hogy az ő felfogása a világról telljesen más, mint az enyém. Ő
nem futamodik meg, velem ellentétben. Ezért irigyelem is. Nem avattam be telljesen arról, amiért
iskolát és lakhelyet változtattam. Nem szívesen emlékezek vissza arra az időkre. Utáltam azt az
életemet. Nem tudtam a tanulásra koncentrállni, csak azon gondolkodtam, hogy vajon Amber
mikor fogja rámküldeni a haverjait. Nagyon féltem. Talán ezért is vagyok ilyen.. nyuszi.
És az a rossz az egészben, hogy 20 felé még mindig nem tudom megvédeni magam.
4 körül, amikor végre sikerült lehúnynom a szemem, természetesen dörögni kezdett az ég..
Imádom az esőt, csak ne hajnalban kezdene el zuhogni.Az egyik álmom az esőben táncolás
volt, csak sajnos még nem sikerült valóra váltanom.
Felmerült az az ötlet az én drága agyacskámban (aki nem hagy aludni!), hogy ez a pillanat most
tökéletes lenne ahoz, hogy kipróbáljam.
Kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz lépkedtem. Kihalásztam belőle egy pulcsit és az
esőkabátomat, aztán a terasz felé siettem. Igyekeztem halkan kinyitni a teraszajtót.Természetesen az
nyikorogva tárult ki (!!). Beszívtam a friss levegőt, és behúnytam a szemem. Ez az illat kiskoromra emlékeztet,amikor a nagymamámnál nyaraltam. Dánia azon részén gyakran esett az eső.
Rááltam a létra legfelső fokára. Igyekeztem épségben földet érni, ami szerencsére sikerült is.
Egyedül a sötétben, amikor zuhog az eső. Idilli.
Leültem a nedves fűre, és lehúnytam a szemem.
Futottam.. Nem is tudtam azt, hogy merre tartok, de nem érdekelt. Csak el innen!
Tudtam, hogy ezt nem úszom meg, és Amber meg fog találni. Talán paranoiás
lettem az elmúlt időben... Egy sötét sikátorban találtam magam. A szíréna villogni kezdett
bennem. Nem vagyok jó helyen.
Valaki követett. Lépteim egyre gyorsabbak lettek. Megcsúsztam egy tócsában.
A sötét ruhába öltözött alak egyre közeledett. Utolér. Nem bírtam felállni, lábaim
nem engedelmeskedtek. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Az alak
megragadta a kezemet, és felrántott a földről. Megtalált. Amber mindenhol ott van.
Iszonyúan féltem. Egy hatalmas pofont kaptam az arcomra.
-Engedj el!-könyörögtem.
A férfi ismét felhúzott a földről, és egy kést rántott elő. Azal a lendülettel a lábamba szúrta.
Felsikítottam a fájdalomtól. Foltokat láttam. Többen vannak
Tudtam, hogy eljött számomra a vég...
Xx.Lor
2013. május 16., csütörtök
.::2.évad 6.fejezet: 21.fejezet::.
Sziasztok!:DD
Először is: Wííííííí köszönöm a 3 kommentet ez olyan wááááá:DDD
Szóval, meghoztam a 21.fejezetet. Nem érzem a legjobbnak, szerintem egy kicsit
lapos lett://
Szerintem vasárnapra össze tudnám hozni a kövi fejezetet.:) Igyekszek.
Lebetegedtem (ismét pff...), szóval lesz időm írni. Kérlek iratkozzatok fel, és komizzatok:DD
Jó olvasást (ha komit nem írsz, legalább oldalt a chatbe írj pár sort).
Ui: a visszaemlékezést dőlt betűkkel jelölöm.
Puszi!
Lor
21.fejezet
.::Vida Robinson::.
-Mikor érkezünk meg?-kérdeztem a sofőrt.
Megpróbáltam érdeklődő hangnemben, de inkább unottra sikeredett.
-15 perc kisasszony!-valasszolta illedelmesen Martin, az inasunk (és a sofőrünk egyben), ahogy mindíg.
Kiskoromban próbálkoztam az idegesítésével, de nem használt, mindíg ugyanolyan nyugodt volt.
Szóval 15 perc... Nem szándékoztam elhagyni a birtokot, de az elmúlt időben történtek után muszáj
volt így döntenem. Kikapcsolódásra van szükségem.. Nem hiszem el.. Az állítolagos barátnőm
mindenféle ostobaságot terjesztett rólam a közösségi oldalakon, és kitárgyalt azzal a lánnyal, akit nem
igazán kedvelek.. Anyám kiborult, nem díjjazta a "szükségemvanegykistávollétre" tervemnet, de végülis apám
rávette, hogy elengedjen. A nagybátyám, Georg felettébb örült a hírnek, hogy meglátogatom.
Állítólag van egy másik unokahúga, aki a szülei halála miatt nála él. Szomorú.. Remélem, hogy megtalálom
vele a közös hangot.
-Kisasszony, megérkeztünk!-nyitotta ki nekem a limuzint Martin.
-Köszönöm!-pattantam ki izgatottan.
Martin értelenül pillantott rám. Igen, nem vall rám ez a viselkedés.Mindig az a jókislány voltam, aki engedelmeskedik a
szüleinek,jól tanul... Talán ezért volt csak egy barátnőm a suliban. Apám ragaszkodott hozzá, hogy normális iskolába
végezzem a tanulmányaimat. Mindegy. Szeretném, ha engem is kedvelnének az emberek, és nem csak úgy gondolnának rám,hogy "gazdag apuci lánya, aki a szülein él". Szeretnék megállni a saját lábamon, munkát és barátokat szerezni, normálisan
élni. Csak egy normális lány szeretnék lenni, nem stréber vagy ilyesmi..
A hatalmas ház felé indultam. A sofőr követett.
-Öhh... Martin, szerintem egyedül is el tudok jutni oda!-torpantam meg, és a ház felé mutattam.
-Vigyázzon magára!-mosolygott rám halványan. Viszonoztam a gesztusát.
Lassan kifújtam a levegőt, és becsöngettem. Nagyon régen láttam utoljára a nagybátyámat.
-Ha nem érzi jól magát itt, csak hívjon!-kiabált vissza Martin.Mosolyogva bólintottam.
-Vide Robinson?- egy inas (gondolom) nyitott ajtót. Egy lap volt a kezében, gondolom onnan
olvasta a nevemet. Így is hibásan.
-Öö... Vida.-motyogtam. Kíínos.
-Ó, elnézést.-húzta el a száját,de arcán ott bújkált a moskoly. Na igen, a nevem ezt váltja ki az emberekből.
Vida... Pff.. Olasz név, őrült giccses..
Az inas beinvitált a házba. Intett hogy menjek a lift felé,aztán mondta, hogy az ötödik emelet.
Beszálltam a szűk helységbe. Természetesen egyedül utaztam az 5. emeletig, ami nem kicsit forgatta meg a hasamat.(klausztrofóbia)
Az "útnak" hamar vége szakadt, és egy hatalmas ajtó elött találtam magam. Mit tehettem, bekopogtam.
-Szabad!-kiáltotta egy vékony hang.
Kinyitottam az ajtót.
Egy viszonylag lányos szobába kerültem. Pószterek a falon, íróasztal, ruhásszekrény... A szoba jobb oldalán az ágy,
amin egy lány ült. Amikor megpillantott, elmosolyodott.
-Szia!-köszöntött.
-Szia!-bólintottam.-Vida vagyok.
-Kleer!-pattant fel az ágyról, és a kezét nyújtotta. Helyes lány. Szőke haj, gyönyörű,nagy,kék szemek,
csinos öltözködés.- Georg unokahúga vagyok.
-Szép szobád van!- néztem körbe ismét. Megakadt a szemem egy pószteren.-Ezek kik?-fordultam Kleer felé.
Az arca elkomorodott. A tekintetét elkapta rólam,és a pószterhez sétált. Végigsimította rajta a kezét.
Egy ideig hallgatott.
-Hogy-hogy idejöttél?-próbálta meg terelni a témát egy idő után.
-Egy kis kikapcsolódásra volt szükségem... -vontam meg a vállam. Nem tervezem kitárgyalni vele az
egész életem. Fura lány. Egy pósztert (!) fogdosott.
-Hát okés...öm.. Elkisérjelek Georghoz?-vonta fel a szemöldökét.
Bólintottam. Kleer intett, hogy kövessem. Először is beszálltunk a liftbe (brrr..).
A földszinten megpillantottam Georg bácsit. 5 éves koromtól majdnem minden nyarat vele töltöttem.
Az "útnak" hamar vége szakadt, és egy hatalmas ajtó elött találtam magam. Mit tehettem, bekopogtam.
-Szabad!-kiáltotta egy vékony hang.
Kinyitottam az ajtót.
Egy viszonylag lányos szobába kerültem. Pószterek a falon, íróasztal, ruhásszekrény... A szoba jobb oldalán az ágy,
amin egy lány ült. Amikor megpillantott, elmosolyodott.
-Szia!-köszöntött.
-Szia!-bólintottam.-Vida vagyok.
-Kleer!-pattant fel az ágyról, és a kezét nyújtotta. Helyes lány. Szőke haj, gyönyörű,nagy,kék szemek,
csinos öltözködés.- Georg unokahúga vagyok.
-Szép szobád van!- néztem körbe ismét. Megakadt a szemem egy pószteren.-Ezek kik?-fordultam Kleer felé.
Az arca elkomorodott. A tekintetét elkapta rólam,és a pószterhez sétált. Végigsimította rajta a kezét.
Egy ideig hallgatott.
-Hogy-hogy idejöttél?-próbálta meg terelni a témát egy idő után.
-Egy kis kikapcsolódásra volt szükségem... -vontam meg a vállam. Nem tervezem kitárgyalni vele az
egész életem. Fura lány. Egy pósztert (!) fogdosott.
-Hát okés...öm.. Elkisérjelek Georghoz?-vonta fel a szemöldökét.
Bólintottam. Kleer intett, hogy kövessem. Először is beszálltunk a liftbe (brrr..).
A földszinten megpillantottam Georg bácsit. 5 éves koromtól majdnem minden nyarat vele töltöttem.
3 éve nem láttam.
Hihetetlen, semmit se változott. Indultam is volna felé, de akkor vettem észre, hogy egy fiúval beszélt.
Kleerrel pillantottam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Az arca lángba borult.
-Igen,persze!-hajtotta le a fejét.
Továbbra sem tudtam, hogy mit tegyek.Kleer látszólag nem akart mozdulni, Georg nem vett észre..
-Az ki?-biccentettem a fiú felé.
Kleer zavarodottan pillantott rám.
-Öö.. a volt barátom... Dee szerintem én most megyek! Majd még ütközünk!-hadarta, és már el is
tűnt a liftben.
Remek-gondoltam magamban idegesen. Álltam, mint egy szerencsétlen, akit ottfelejtettek.Végülis nagy nehezen odatántorogtam.
-Szia Georg!-mosolyogtam.
-Vida!-ölelt meg Georg bácsi , félbehagyva a mondókáját, amit a fiúnak intézett..
Hihetetlen, semmit se változott. Indultam is volna felé, de akkor vettem észre, hogy egy fiúval beszélt.
Kleerrel pillantottam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Az arca lángba borult.
-Igen,persze!-hajtotta le a fejét.
Továbbra sem tudtam, hogy mit tegyek.Kleer látszólag nem akart mozdulni, Georg nem vett észre..
-Az ki?-biccentettem a fiú felé.
Kleer zavarodottan pillantott rám.
-Öö.. a volt barátom... Dee szerintem én most megyek! Majd még ütközünk!-hadarta, és már el is
tűnt a liftben.
Remek-gondoltam magamban idegesen. Álltam, mint egy szerencsétlen, akit ottfelejtettek.Végülis nagy nehezen odatántorogtam.
-Szia Georg!-mosolyogtam.
-Vida!-ölelt meg Georg bácsi , félbehagyva a mondókáját, amit a fiúnak intézett..
-Hogy telt az utazás?-kérdezte.
-Hátt.. Őszintén, unalmas volt.-vontam meg a vállam.
-Értem. Egy pillanat, és megmutatom a szobádat, csak még van egy kis dolgom.-biccentett a fiúra.
Bólintottam, és leültem a fotelbe...
-Hátt.. Őszintén, unalmas volt.-vontam meg a vállam.
-Értem. Egy pillanat, és megmutatom a szobádat, csak még van egy kis dolgom.-biccentett a fiúra.
Bólintottam, és leültem a fotelbe...
Sírva rogytam le a mosdóban..
Nem hiszem el! Egy hónapja ez egy.. Kerek egy hónapja hallgatom a szőke libás beszólásokat,
hogy milyen idióta vagyok, hogy én a szüleim nyakán élek, és nem érek semmit...
Elegem van! Miért nem lehet békén hagyni?.. Mit ártottam? Nem elég, hogy engem ócsárolnak, a szüleimet is belekeverték, szóval az egész iskola rajtunk röhög.
Kerek egy hónapja a wc-ben "élem" a mindennapjaimat. Mint egy patkány. Brr..
Soha nem voltam az a beszédes fajta, nem is igazán tudtam reagálni ezekre a beszólásokra.
Fura, hogy az embernek 20 év körül is vannak gondjai a suliban a tanuláson kívül.
A barátaim ellenem fordultak.
Tegnap óta a közösségin én vagyok a "sztár". Remek.
Megszólalt a csengő...
Ez azt jelenti, hogy megint szembe kell nézzek Amberrel és a kutyáival.
Kinyitottam a mosdó ajtaját, és elindultam a termünk felé. A tanárral egyszerre érkeztünk meg.
Előreengedtem, ahogy illik.
-Jajj, drága szőke osztálytársunknak akkorák a nyelvcsapásai, hogy még az Amazonasz tenger is kiszárdna tőle!-nevetett fel harsányan.
-És én vagyok a szőke!-morogtam.
Levágtam magam az utolsó padba. Természetesen "cicababa" Amber hátrafordult, és engem páztázott. Próbáltam összehúzni magam.
-Óóó Vida... Hogy vagy? Könnyes a szemed? Óh sajnálom, hogy terrorizállak, és tönkreteszem az életed...-tette a szívére a kezét.
-Amber nem unod már??-sóhajtottam.
-Nem. Ellenkezőleg, élvezem!-vigyorodott el,és visszafordult a követőihez.
Az óra viszonylag csendben tellt.
Szünetre kaptam egy "rúgj meg" cetlit a hátamra (természetesen rózsaszín csilivili toll), úgyhogy jópár lila folttal lette gazdagabb.
Megint elindultam a törzshelyemmé vált mosdó felé. Nem voltam
túl gyors. Aislynn, Amber egyik nagyszájú kutyája elállta az utamat.
-Helló!-pislogott rám vigyorogva a műszempillái közül.
Csak biccentettem, és ki akartam kerülni, de nem engedte.
-Ejjnye Vida.. Barátkozni akartam veled, és te így itthagynál?- szomorodott el látszólag.
-Aislynn...-sóhajtottam, és beletörődve lekidőltem a falnak.-Mit óhajtasz?
-Én semmit, csak élvezem a pillanatot.-fonta karba a kezeit.
Jó neki, mert ez az érzés kicsit sem kölcsönös.
-Remek!-vontam meg a vállam. Ebbe a lányba nem sok ész szorult az évek során....
Jó szórakozás. Ez az ostoba csaj nem tudott nekem mit mondani,és én se neki. Aztán megjelent Sophie, a "volt" legjobb barátnőm. Végignéztem rajta. Cöhh.. A régi, aranyos, kedves és laza lány helyett most egy .... kihívóan öltözködő kis...kis az! Igen, arra gondolok!
-Szióka!-intett. Undorító.
-Hellóka!-forgattam meg a szemeimet unottan.-Ha most megbocsájtotok....- kerültem ki őket. Lépteimet megszaporáztam,remélve, hogy Ambert nem találom a mosdóban.Sajnos beövetkezett az, amitől féltem.
Próbáltam észrevétlenül bejutni egy fülkébe, de sikertelenül.
-Vidaaa!-visított fel idegesítően.-Monnd csak, te bújkálsz elöttem?
Na, már csak ez kellett.
-A hagyjál békénből mit nem értesz? A hagyjál-t, vagy esetleg a békén-t?-vontam fel a szemöldökömet.
-Óhh, Vida, de vicces vagy...-vigyorgott egyfojtában.
Néha kedvem lenne letörölni azt a nagy vigyort a pofájáról...
-Dejó..- léptem volna be egy fülkébe.
-Szánalmas vagy.. Csak menekülni tudsz te kis..- kezde Amber.
Nekem betelt a pohár. Az elmúlt hónapok feszültsége jött ki rajtam abban a pillanatban.
-Hülye r*banc!-kiáltottam fel, és a kezem az arcán csattant. Lekevertem neki egy
irtónagy pofont. Amber a földre rogyott, és felvisított.
Ilyedten néztem körbe. Egyedül voltunk a mosdóban.
-Én sssh...shajnálom..-motyoogtam, és hátrálni kezdtem.
-Ez még megbánod te szemét féreg!!!!!!!-visongta.
Sírva rohantam ki a mosdóból. Aki a folyosón volt, mind döbbenten
nézett rám. Nem maradhattam tovább itt... Amber ki fog nyírni,és akkor nekem lőttek...
Elindultam a porta felé. Könnyeim patakokban folytak. Kicsaptam a vasajtót, és szaladtam. Féltem, hogy elkapnak. Amber bármire képes...
-Aislynn...-sóhajtottam, és beletörődve lekidőltem a falnak.-Mit óhajtasz?
-Én semmit, csak élvezem a pillanatot.-fonta karba a kezeit.
Jó neki, mert ez az érzés kicsit sem kölcsönös.
-Remek!-vontam meg a vállam. Ebbe a lányba nem sok ész szorult az évek során....
Jó szórakozás. Ez az ostoba csaj nem tudott nekem mit mondani,és én se neki. Aztán megjelent Sophie, a "volt" legjobb barátnőm. Végignéztem rajta. Cöhh.. A régi, aranyos, kedves és laza lány helyett most egy .... kihívóan öltözködő kis...kis az! Igen, arra gondolok!
-Szióka!-intett. Undorító.
-Hellóka!-forgattam meg a szemeimet unottan.-Ha most megbocsájtotok....- kerültem ki őket. Lépteimet megszaporáztam,remélve, hogy Ambert nem találom a mosdóban.Sajnos beövetkezett az, amitől féltem.
Próbáltam észrevétlenül bejutni egy fülkébe, de sikertelenül.
-Vidaaa!-visított fel idegesítően.-Monnd csak, te bújkálsz elöttem?
Na, már csak ez kellett.
-A hagyjál békénből mit nem értesz? A hagyjál-t, vagy esetleg a békén-t?-vontam fel a szemöldökömet.
-Óhh, Vida, de vicces vagy...-vigyorgott egyfojtában.
Néha kedvem lenne letörölni azt a nagy vigyort a pofájáról...
-Dejó..- léptem volna be egy fülkébe.
-Szánalmas vagy.. Csak menekülni tudsz te kis..- kezde Amber.
Nekem betelt a pohár. Az elmúlt hónapok feszültsége jött ki rajtam abban a pillanatban.
-Hülye r*banc!-kiáltottam fel, és a kezem az arcán csattant. Lekevertem neki egy
irtónagy pofont. Amber a földre rogyott, és felvisított.
Ilyedten néztem körbe. Egyedül voltunk a mosdóban.
-Én sssh...shajnálom..-motyoogtam, és hátrálni kezdtem.
-Ez még megbánod te szemét féreg!!!!!!!-visongta.
Sírva rohantam ki a mosdóból. Aki a folyosón volt, mind döbbenten
nézett rám. Nem maradhattam tovább itt... Amber ki fog nyírni,és akkor nekem lőttek...
Elindultam a porta felé. Könnyeim patakokban folytak. Kicsaptam a vasajtót, és szaladtam. Féltem, hogy elkapnak. Amber bármire képes...
2013. május 12., vasárnap
.::2.évad 5.fejezet: 20. fejezet::.
Kedves Olvasóim!:) <3
Megérkezett a várva várt 20.fejezet:D Sok munkám volt vele, de megérte, mert
maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Pontosan 1 hete raktam fel a 19.fejezetet, úgyhogy
büszke vagyok magamra, mert nem késtem xd.. Pedig eléggé szar hetem volt, és még így is szépen fogalmaztam..:(.. Csalódtam rohadtul..
Kérem minden kedves Olvasómat, hogy ajándékozzon meg egy komival:)
Sok benne a visszaemlékezés (így találtam kereknek ezt a fejezetet:D)
Holnap egész nap szabad vagyok (betegség pff...), szóval igyekszek a 21.fejivel:)
Puszi!
*L
(Zenével olvasd:D Katt ide)
Ott álltam szerencsétlenül az ajtó elött.. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak.
Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon.
-Kleer, menjünk együtt!-mosolygott rám Megan.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza erőtlenül.
Talán Meg az a személy, akire mindig szükségem volt. Itt áll mellettem, és nem hagyja, hogy
egyedül maradjak.
Tudom, sok butaságot csináltam, és megérdemelném.
Meg az ajtó felé intett. Hát okés. Elindultam.
A legrosszabbra készültem fel. Harry a vagy Louis a földön, vagy valami ilyesmi..
De ehelyett csak egy kanapén ülő Harry és Zayn fogadott.
Nem vettek észre minket.
-Helló!-intettem félénken.
Harry felkapta a fejét. Amint megpillantott, elmosolyodott.
-Megjött a felmentősereg?-vigyorgott Zayn.
Csak megforgattam a szemeimet.
-Louis hol van?- tért a lényegre Megan.
-Mit tudom én. Úgy 10 perce még ittvolt, aztán eltűnt.- vonta meg a vállát Harry
-Hát ezzel sokat segítettél.-dünnyögtem unottan.-Na akkor mi mennénk is.
Indultam vissza az ajtó felé.
-Oké!-pattant fel Harry. Intett Zaynnek, hogy maradjon a helyén.-Öhm..Megan, itt maradnál egy kicsit,
hogy beszélni tudjak Kleerrel?- vonta fel a szemöldökét.
-Na még csak az kéne.-morogta Meg.
Egy szúrós pillantással jutalmaztam meg, és elindultam a kinti kapu felé.Harry követett.
-Mit mondott Louis?- dőltem neki a kapunak.
-Úgy kezdte, hogy kinyír, aztán nekem ugrott. Kb. ennyi.-vonta meg a vállát.
Ilyedten pillantottam rá.
-Ó.. - próbáltam felfogni, amit mondtott.- Én s...Sajnálom, ez az egész az én hibám!-küszködtem
a könnyeimmel.
Harry értetlenül mért végig.
-Nem.-mosolyodott el.
-D..De, nagyon sajnálom!-szipogtam és megöleltem.-Szeretlek..-suttogtam alig hallhatóan.
Gondolom ő sem hallotta.
-Meg!-kiáltottam. Az említett személy megjelent elöttem.-Mehetünk.
Bólintott és elindult az autó felé. Én még egy pillanatra visszafordultam Harryhez.
-Sajnálom!-tátogtam, és követtem Meget a kocsi felé.
~.~
... Az élet nagyon hamar megváltozhat. Ma még minden hepi, szuper és klassz, holnap meg azon kapod magad, hogy
sírva feküdsz az ágyadon...
...Először nem értettem, hogy mit kerese ezen a helyen, de amikor rájöttem,
elkapott ismét az a szorítő bőghetnék érzés. Persze én befogadtam...
...Végignéztem Harryn. Úgylátszott, hogy nagyon élvezi az éneklést. Végignézett mindenkit.
Amikor hozzám érkezett a tekintete, valami melegség fogott
el. Fejemet gyorsan lehajtottam. Szerintem az egész fejem vörös lett...
...-Olyan szépek a szemeid..- mosolygott rám. Azzal a szexys mosolyával.Irtó helyes volt.
-Oh.. nem is....- nevettem el magam...
...-Szóval játszod az elérhetetlent?- állt meg Harry, és belenézett a szemembe.
-Igen. Inkább leszek elérhetetlen, mint egy olyan csaj, akit bárki bármikor megkaphat!- mondtam a szemébe
nézve. Kb. három percig farkasszemet néztünk, aztán valami olyan történt, amit még mindíg nem tudok felfogni.
Harry ajka az enyémre tapadt, és.. csókoloztunk az utca közepén. Olyan jó volt.. De nem szabad. Nyelvünk édes táncot járt.
Egyre vadabbul és akkor .. én hátrálni kezdtem...
...-Nem érted, hogy szeretem őt?- mondta Louis most már kiabálva. Mégis kit??......
Akkor Harry nekiment...
...-Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett
rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam...
...-Te jössz , Kleer!! - kiabálta Meg.
-Ne... Nem merem! -sziszegtem. De végülis valahogyan mászni kezdtem. De szerencscsomag létemre az első emeletnél
megcsúsztam, és lezuhantam.
Na , és innen minden kiesett...
...-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vált
el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben...
...-Járok Louissal.- vontam meg a vállamat.
-Mi??- kapta fel a fejét.-Ez hogyan történt??
-... Tegnap a városban sétáltam. Aztán találkoztam vele, beszélgettünk, és megcsókolt.
Felmentünk hozzá, aztán.. -itt megakadtam.
-Aztán???
-Hátt.... Megtörtént..-motyogtam...
...-Elkéstél... -suttogtam.
-Mi?- nevette el magát idegesen.
-Harry! Sajnálom, de elkéstél! Szeretem Louist! -néztem bele a szemébe, aztán otthagytam...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
...-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry...
...Egy velem egykorú lány sétált el elöttem. A szeme tele volt könnyekkel, arcáról csak fájdalmat
lehetett leolvasni. Megállt egy sír elött. Megsimította a sírkövön álló nevet.
A szívem összeszorult, és én is zokogásba törtem ki.
Szomorú dolog az, ha valakinek meghalnak a szerettei. Én már csak tudom...
...-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
~.~
-Kleeeeer!- pillantott rám Megan idegesen.
-Öö... Bocsi, csak elkalandoztam..-vontam meg a vállamat.
-Mit mondott Harry?- tért rá azonnal a lényegre.
Tekintetemet az útra szegeztem. Az, hogy Louis bántotta Harryt, nagyon fájt.
Tudom, hogy az egészről én tehetek, senki más, de azért Lounak nem kellett volna ezt tennie.
-Semmi különöset!-legyintettem. Megnek erről nem kell tudnia.
-Oké..
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett.
-Beszélnem kell Louissal..-sóhajtottam.
-Akarsz róla beszélni?- biccentett barátnőm.
Elmosolyodtam. Az, hogy Megan ennyire törődiki velem, és úgy vigyáz rám, mintha a húga lennék,
nagyon jól esik.
-Inkább nem.-ráztam meg a fejem. Meg bólintott. Ahoz az utcához értünk, ahol Louval először
találkoztam.-Meg, én itt kiszállok, okés?
Barátnőm értetlenül nézett rám, de végül bólintott, és leparkolt.
-Aztán vigyázz magadra!-mosolygott rám, és elhajtott.
Sóhajta indultam el.
Éreztem, hogy Ő ittlesz. Ez a hely nagyon fontos a kettőnk számára.
Egy pékség elött sétáltam el. Magamba szívtam a friss árú illatát.
Megpillantottam azt a padot.. Tudtam, hogy ott lesz Ő.Lehajtott fejjel sétáltam mellé.
-Szabad?-kérdeztem félénken. Louis fel sem nézett, csak bólintott.
Helyet foglaltam mellette.-Tudtam, hogy itt leszel.
-Tudtam, hogy eljössz.-mondta egy kis idő után.-Gondolom tudod, hogy voltam Harrynél.
-Igen..-bólintottam feszengve.
-Éss.... Tudod, hogy mit mondott?- vonta fel a szemöldökét, és felém fordult.
Megvontam a vállam.-...Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét,
még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem...
Mintha egy kést forgattak volna meg a hasamban. Lehunytam a szememet.
Tekintetemet elkaptam. Harry ezt... rám mondta?..
-Kleer, én nagyon szeretlek, de... kérlek válasszolj egy kérdésre..-szólalt meg hírtelen,és.. tudtam hogy most mi fog
következni. Sokáig sikerült eltitkolnom az érzéseimet, de nem tudok a szemébe hazudni..
Louis a kezével az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat.-Sze...Szereted Harryt?
Idegesen lehúnytam a szememet. Ott abban a pillanaban tudtam, hogy a mi kapcsolatunkat már nem lehet megmenteni.
-Louis... Szeretlek, de.... Őt jobban.-mondtam ki.
Mintha egy kő esett volna le a szívemről.Először mondtam ki ezt, és mintha minden teher leesett vona a vállamról. De ahogy
ránnéztem Louisra, azonnal visszatért a gombóc a torkomba.
-Annyira sajnálom.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Miért nem montad el?-sóhajtott telljesen közömbös hangon, de éreztem, hogy fáj neki.
Na, egy másik olyan kérdés, ami miatt már tutira nem lehetünk "csak" barátok..
-Mert...-kezdem olyan vékony hangon, amit egy 6 éves kislány biztos megyirigyelne tőlem.-Nem akartalak
megbántani.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Én őszintén szerettelek..-suttogta.
Nem igazán tudtam erre mit mondani. Én is így érzek, de párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a
megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél
könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi. Éss... talán nekem nem Louis az.. Valaki más.
-Lehetnénk barátok?-töröltem le egy könnycseppet.
Egy hosszú időszak fejeződött be. Soha nem lesz már semmi sem olyan, mint annó. Ha igent mond, ha nem..
Liam megmondta, hogy ne bántsam meg Louist, de nem tudtam már tovább hazudni neki.
Régen nem voltam hazudósfajta, de azóta sok minden változott.. Minden megváltozott, ahogy én is.
Louis csak megvonta a vállát. És ez iszonyúan fájt.
-Hátt... én most megyek...- húnytam le a szemeimet, és felálltam a padról.-Sajnálom Lou...-suttogtam, és elindultam lefelé az utcán...
Nem minden kapcsolat végződik "hepi end"-el.
A fájdalom az ember szerves része, de az már nem igaz, hogy nekem mindíg fájdalmat kell érezzek.. Tudom, megérdemlem.
Megbántottam egy remek emert. Imádom Louist, és felnézek rá, nem érdemli ez. Őt egy rendes, okos és kedves lány érdemli,
és nem egy olyan szemét, mint én.
Otthon ledobtam magam az ágyba, és azonnal bőgni kezdtem.. Csoda , hogy idáig bírtam.
Kopogtak az ajtómon.
-Szabad..-kiáltottam rekedtesen.
-Kleer..-lépett be a bácsikám. Leült az ágyam szélére.- Mi történt?Nem is vettél rólam tudomást, amikor megérkeztél.
-Ne haragudj, csak rossz napom volt.-hüppögtem.
Remek , nem csak Lout bántottam meg. Igazi szívtelen hülye vagyok.
-Mi történt?-ismételte meg kérdését.
-Louissal... Szakítottunk..- ezek a szavak égették a lelkemet.
-Hjaj... Sajnálom, hogy ezt kell mondjam.... de tudtam, hogy ez lesz a vége.-sóhajtott.-Majd jobb lesz.. Most egyedül hagylak.-mosolygott
rám bíztatóan, és elindult az ajtó felé.- Holnap vendégünk jön. Meglátogat minket az unokahúgom.-fordult vissza,
aztán egyedül hagyott. Remek.. Muszáj pont akkor jönni, amikor a leges-legrosszabb állapotomban vagyok, és tuti ölni
tudok majd a bunkóságommal?!
Na mindegy...
A másik oldalamra fordultam.
"Lesz majd jobb is.."- ezzel a gondolattal húnytam le a szemeimet...
Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.
Megérkezett a várva várt 20.fejezet:D Sok munkám volt vele, de megérte, mert
maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Pontosan 1 hete raktam fel a 19.fejezetet, úgyhogy
büszke vagyok magamra, mert nem késtem xd.. Pedig eléggé szar hetem volt, és még így is szépen fogalmaztam..:(.. Csalódtam rohadtul..
Kérem minden kedves Olvasómat, hogy ajándékozzon meg egy komival:)
Sok benne a visszaemlékezés (így találtam kereknek ezt a fejezetet:D)
Holnap egész nap szabad vagyok (betegség pff...), szóval igyekszek a 21.fejivel:)
Puszi!
*L
(Zenével olvasd:D Katt ide)
20.fejezet
Ott álltam szerencsétlenül az ajtó elött.. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak.
Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon.
-Kleer, menjünk együtt!-mosolygott rám Megan.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza erőtlenül.
Talán Meg az a személy, akire mindig szükségem volt. Itt áll mellettem, és nem hagyja, hogy
egyedül maradjak.
Tudom, sok butaságot csináltam, és megérdemelném.
Meg az ajtó felé intett. Hát okés. Elindultam.
A legrosszabbra készültem fel. Harry a vagy Louis a földön, vagy valami ilyesmi..
De ehelyett csak egy kanapén ülő Harry és Zayn fogadott.
Nem vettek észre minket.
-Helló!-intettem félénken.
Harry felkapta a fejét. Amint megpillantott, elmosolyodott.
-Megjött a felmentősereg?-vigyorgott Zayn.
Csak megforgattam a szemeimet.
-Louis hol van?- tért a lényegre Megan.
-Mit tudom én. Úgy 10 perce még ittvolt, aztán eltűnt.- vonta meg a vállát Harry
-Hát ezzel sokat segítettél.-dünnyögtem unottan.-Na akkor mi mennénk is.
Indultam vissza az ajtó felé.
-Oké!-pattant fel Harry. Intett Zaynnek, hogy maradjon a helyén.-Öhm..Megan, itt maradnál egy kicsit,
hogy beszélni tudjak Kleerrel?- vonta fel a szemöldökét.
-Na még csak az kéne.-morogta Meg.
Egy szúrós pillantással jutalmaztam meg, és elindultam a kinti kapu felé.Harry követett.
-Mit mondott Louis?- dőltem neki a kapunak.
-Úgy kezdte, hogy kinyír, aztán nekem ugrott. Kb. ennyi.-vonta meg a vállát.
Ilyedten pillantottam rá.
-Ó.. - próbáltam felfogni, amit mondtott.- Én s...Sajnálom, ez az egész az én hibám!-küszködtem
a könnyeimmel.
Harry értetlenül mért végig.
-Nem.-mosolyodott el.
-D..De, nagyon sajnálom!-szipogtam és megöleltem.-Szeretlek..-suttogtam alig hallhatóan.
Gondolom ő sem hallotta.
-Meg!-kiáltottam. Az említett személy megjelent elöttem.-Mehetünk.
Bólintott és elindult az autó felé. Én még egy pillanatra visszafordultam Harryhez.
-Sajnálom!-tátogtam, és követtem Meget a kocsi felé.
~.~
... Az élet nagyon hamar megváltozhat. Ma még minden hepi, szuper és klassz, holnap meg azon kapod magad, hogy
sírva feküdsz az ágyadon...
...Először nem értettem, hogy mit kerese ezen a helyen, de amikor rájöttem,
elkapott ismét az a szorítő bőghetnék érzés. Persze én befogadtam...
...Végignéztem Harryn. Úgylátszott, hogy nagyon élvezi az éneklést. Végignézett mindenkit.
Amikor hozzám érkezett a tekintete, valami melegség fogott
el. Fejemet gyorsan lehajtottam. Szerintem az egész fejem vörös lett...
...-Olyan szépek a szemeid..- mosolygott rám. Azzal a szexys mosolyával.Irtó helyes volt.
-Oh.. nem is....- nevettem el magam...
...-Szóval játszod az elérhetetlent?- állt meg Harry, és belenézett a szemembe.
-Igen. Inkább leszek elérhetetlen, mint egy olyan csaj, akit bárki bármikor megkaphat!- mondtam a szemébe
nézve. Kb. három percig farkasszemet néztünk, aztán valami olyan történt, amit még mindíg nem tudok felfogni.
Harry ajka az enyémre tapadt, és.. csókoloztunk az utca közepén. Olyan jó volt.. De nem szabad. Nyelvünk édes táncot járt.
Egyre vadabbul és akkor .. én hátrálni kezdtem...
...-Nem érted, hogy szeretem őt?- mondta Louis most már kiabálva. Mégis kit??......
Akkor Harry nekiment...
...-Én most nem olyan átlagosat érzek irántad! Valami mást... Valami... Nem is tudom.. De kellesz nekem. - nézett
rám.
Kellek neki? Ilyet se mondtak még nekem...- De te mit érzel?
-Én?- lepődtem meg.-Ezt hogy érted??
Louis közelebb lépett, és megcsókolt... Szerintem 5 percig csókolóztunk, aztán elszakadt tőlem.
-Mit érzel?- mosolygott rám a szexysen.
-Forroságot.... És szédülök.- motyogtam...
...-Te jössz , Kleer!! - kiabálta Meg.
-Ne... Nem merem! -sziszegtem. De végülis valahogyan mászni kezdtem. De szerencscsomag létemre az első emeletnél
megcsúsztam, és lezuhantam.
Na , és innen minden kiesett...
...-Akarod?- kérdezte zihálva.
-Akarlak!-suttogtam. Valahogyan leráncigálta a pólomat és a gatyámat , közben szánk nem vált
el. Már csak egy bugyiban voltam, ő meg egy boxerben...
...-Járok Louissal.- vontam meg a vállamat.
-Mi??- kapta fel a fejét.-Ez hogyan történt??
-... Tegnap a városban sétáltam. Aztán találkoztam vele, beszélgettünk, és megcsókolt.
Felmentünk hozzá, aztán.. -itt megakadtam.
-Aztán???
-Hátt.... Megtörtént..-motyogtam...
...-Elkéstél... -suttogtam.
-Mi?- nevette el magát idegesen.
-Harry! Sajnálom, de elkéstél! Szeretem Louist! -néztem bele a szemébe, aztán otthagytam...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
...-Te meg mit keresel itt az éjszaka kellős közepén!???- kiláltottam le.
A srác elmosolyodott, és tett pár lépést felém.
-Gyere le!- kért Harry...
...Egy velem egykorú lány sétált el elöttem. A szeme tele volt könnyekkel, arcáról csak fájdalmat
lehetett leolvasni. Megállt egy sír elött. Megsimította a sírkövön álló nevet.
A szívem összeszorult, és én is zokogásba törtem ki.
Szomorú dolog az, ha valakinek meghalnak a szerettei. Én már csak tudom...
...-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt...
...-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé...
~.~
-Kleeeeer!- pillantott rám Megan idegesen.
-Öö... Bocsi, csak elkalandoztam..-vontam meg a vállamat.
-Mit mondott Harry?- tért rá azonnal a lényegre.
Tekintetemet az útra szegeztem. Az, hogy Louis bántotta Harryt, nagyon fájt.
Tudom, hogy az egészről én tehetek, senki más, de azért Lounak nem kellett volna ezt tennie.
-Semmi különöset!-legyintettem. Megnek erről nem kell tudnia.
-Oké..
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett.
-Beszélnem kell Louissal..-sóhajtottam.
-Akarsz róla beszélni?- biccentett barátnőm.
Elmosolyodtam. Az, hogy Megan ennyire törődiki velem, és úgy vigyáz rám, mintha a húga lennék,
nagyon jól esik.
-Inkább nem.-ráztam meg a fejem. Meg bólintott. Ahoz az utcához értünk, ahol Louval először
találkoztam.-Meg, én itt kiszállok, okés?
Barátnőm értetlenül nézett rám, de végül bólintott, és leparkolt.
-Aztán vigyázz magadra!-mosolygott rám, és elhajtott.
Sóhajta indultam el.
Éreztem, hogy Ő ittlesz. Ez a hely nagyon fontos a kettőnk számára.
Egy pékség elött sétáltam el. Magamba szívtam a friss árú illatát.
Megpillantottam azt a padot.. Tudtam, hogy ott lesz Ő.Lehajtott fejjel sétáltam mellé.
-Szabad?-kérdeztem félénken. Louis fel sem nézett, csak bólintott.
Helyet foglaltam mellette.-Tudtam, hogy itt leszel.
-Tudtam, hogy eljössz.-mondta egy kis idő után.-Gondolom tudod, hogy voltam Harrynél.
-Igen..-bólintottam feszengve.
-Éss.... Tudod, hogy mit mondott?- vonta fel a szemöldökét, és felém fordult.
Megvontam a vállam.-...Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét,
még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem...
Mintha egy kést forgattak volna meg a hasamban. Lehunytam a szememet.
Tekintetemet elkaptam. Harry ezt... rám mondta?..
-Kleer, én nagyon szeretlek, de... kérlek válasszolj egy kérdésre..-szólalt meg hírtelen,és.. tudtam hogy most mi fog
következni. Sokáig sikerült eltitkolnom az érzéseimet, de nem tudok a szemébe hazudni..
Louis a kezével az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat.-Sze...Szereted Harryt?
Idegesen lehúnytam a szememet. Ott abban a pillanaban tudtam, hogy a mi kapcsolatunkat már nem lehet megmenteni.
-Louis... Szeretlek, de.... Őt jobban.-mondtam ki.
Mintha egy kő esett volna le a szívemről.Először mondtam ki ezt, és mintha minden teher leesett vona a vállamról. De ahogy
ránnéztem Louisra, azonnal visszatért a gombóc a torkomba.
-Annyira sajnálom.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Miért nem montad el?-sóhajtott telljesen közömbös hangon, de éreztem, hogy fáj neki.
Na, egy másik olyan kérdés, ami miatt már tutira nem lehetünk "csak" barátok..
-Mert...-kezdem olyan vékony hangon, amit egy 6 éves kislány biztos megyirigyelne tőlem.-Nem akartalak
megbántani.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Én őszintén szerettelek..-suttogta.
Nem igazán tudtam erre mit mondani. Én is így érzek, de párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a
megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél
könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi. Éss... talán nekem nem Louis az.. Valaki más.
-Lehetnénk barátok?-töröltem le egy könnycseppet.
Egy hosszú időszak fejeződött be. Soha nem lesz már semmi sem olyan, mint annó. Ha igent mond, ha nem..
Liam megmondta, hogy ne bántsam meg Louist, de nem tudtam már tovább hazudni neki.
Régen nem voltam hazudósfajta, de azóta sok minden változott.. Minden megváltozott, ahogy én is.
Louis csak megvonta a vállát. És ez iszonyúan fájt.
-Hátt... én most megyek...- húnytam le a szemeimet, és felálltam a padról.-Sajnálom Lou...-suttogtam, és elindultam lefelé az utcán...
Nem minden kapcsolat végződik "hepi end"-el.
A fájdalom az ember szerves része, de az már nem igaz, hogy nekem mindíg fájdalmat kell érezzek.. Tudom, megérdemlem.
Megbántottam egy remek emert. Imádom Louist, és felnézek rá, nem érdemli ez. Őt egy rendes, okos és kedves lány érdemli,
és nem egy olyan szemét, mint én.
Otthon ledobtam magam az ágyba, és azonnal bőgni kezdtem.. Csoda , hogy idáig bírtam.
Kopogtak az ajtómon.
-Szabad..-kiáltottam rekedtesen.
-Kleer..-lépett be a bácsikám. Leült az ágyam szélére.- Mi történt?Nem is vettél rólam tudomást, amikor megérkeztél.
-Ne haragudj, csak rossz napom volt.-hüppögtem.
Remek , nem csak Lout bántottam meg. Igazi szívtelen hülye vagyok.
-Mi történt?-ismételte meg kérdését.
-Louissal... Szakítottunk..- ezek a szavak égették a lelkemet.
-Hjaj... Sajnálom, hogy ezt kell mondjam.... de tudtam, hogy ez lesz a vége.-sóhajtott.-Majd jobb lesz.. Most egyedül hagylak.-mosolygott
rám bíztatóan, és elindult az ajtó felé.- Holnap vendégünk jön. Meglátogat minket az unokahúgom.-fordult vissza,
aztán egyedül hagyott. Remek.. Muszáj pont akkor jönni, amikor a leges-legrosszabb állapotomban vagyok, és tuti ölni
tudok majd a bunkóságommal?!
Na mindegy...
A másik oldalamra fordultam.
"Lesz majd jobb is.."- ezzel a gondolattal húnytam le a szemeimet...
Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.
Xx.Lor:)
2013. május 5., vasárnap
.::2.évad 4.fejezet: 19.fejezet::.
Kedves Olvasóim!:)
Egy kicsit megkésve, de meghoztam a fejezetet.! Nem volt ihlet, és plussz meg is fáztam (pff, bezzeg amikor suli van, képtelen vagyok lebetegedni), szóval most nem jöttek jól össze a dolgok..:(
Ez a fejezet nem lett valami hosszú (bocsii:c), de egy jó hírrel szolgálhatok nektek:) FONTOS!
Kicsit különlegesebbre szeretném megírni a 20. fejezetet, ezért is arra gondoltam, hogy megírhatnátok Ti, hogy mi történjen benne:DD
Pl: Harry adjon egy rózsát Kleernek (ilyesmi:D)
Szóval ehez a fejezethez írjátok meg azt , amit szeretnétek benne olvasni:D
A határidő: Május 10 péntek
Ez a fejezet nem lett valami hosszú (bocsii:c), de egy jó hírrel szolgálhatok nektek:) FONTOS!
Kicsit különlegesebbre szeretném megírni a 20. fejezetet, ezért is arra gondoltam, hogy megírhatnátok Ti, hogy mi történjen benne:DD
Pl: Harry adjon egy rózsát Kleernek (ilyesmi:D)
Szóval ehez a fejezethez írjátok meg azt , amit szeretnétek benne olvasni:D
A határidő: Május 10 péntek
Jó olvasást!:)
Puszi! *L
Puszi! *L
19.fejezet
Az adrenalin szintem az egekbe szökött.
-Louis, kérlek!-szaladtam utána, és megragadtam a kezét.-Csak baleset volt!
Nem igazán figyelt rám, csak lerázott magáról.
Egy pillanatra megfordult, és a szemembe nézett.
-Zayn!-kiáltotta el magát.
Az említett személy unottan jelent meg a lépcsőn.
-Öö... segíthetek valamiben?-pillantott ránk értetlenül.
Én félig bőgve rángattam Louist, ő meg megpróbált lerázni magáról,.Eléggé fura látvány lehettünk.
-Zayn... megtennéd, hogy ittartod Kleert, ameddig elintézek valamit?-kérdezte Lou.-vagy valakit..-tettem hozzá morogva.
Zayn bólintott, és elindult felém.
-Gyere!-intett.
-Nem!-vontam meg a vállamat.
-Óó, dehogyisnem!-bólintott vigyorogva Zayn, és megragadta a kezemet. (AÚ!)
Elkezdett a nappali a rángatni.
Közben Lou elment..
-Ezt nem hiszem el! Minek ellett iderángatni??-ültem le duzzogva
A fotelbe.
-Mert Louis azt kérte..-biccentett.
-Persze, mert azt kérte...Miért nem ugrasz inkább a kútba? Több hasznod lenne okoskám..-dünnyögtem.
-Hé! Nem kéne bunkóskodnod egy nálad 3 évvel idősebbel!
-Hagyjuk! Azt se tudod , hogy miről van szó!-forgattam meg a szemeimet, és felálltam.
-Beavatnál?-állt fel ő is.
-Hátő.... sétálgattam, aztánt jött Harry, a kezem, és rengeteg esemény, szóval hosszú lenne.
Zayn egy ideig megzavarodva nézett rám.
-Öö... mi? Ebből csak valamilyen kezet meg Harryt értettem.-nyőgte ki
végül. Unottan az orra elé emeltem a sérült kezemet.-Hát ez eléggé rosszul néz ki. De hogy jön ide Harry?
-Komolyan nem esett le?-vontam fel a szemöldökömet.
-Ezt Harry csinálta???-Zayn mégjobban megdöbbent.
Taps neki, hogy rájött.
-Grat!-biccentettem.
-Elment az esze. Akkor most Lou hozzá ment?
-Igen...-húztam el a számat
-Ó...-pattant fel.-Te maradj itt!
Remek! Maradjak itt? Kössz.
Elterültem a kanapén. Miért nem mehetek énis?? Ha Louis hozzá mer érni Harryhez, kinyírom.
Végül úgy döntöttem, felhívom Megant. Ő jó az SOS. helyzetekben.
-He?-szólt bele nem túl kedvesen a telefonba.
-Neked is szia!-forgattam meg a szemeimet.-S.O.S. van. Itt vagyok a Direction házban.
-Jövök!-Éé, lecsapta a telefont.
-Louis, kérlek!-szaladtam utána, és megragadtam a kezét.-Csak baleset volt!
Nem igazán figyelt rám, csak lerázott magáról.
Egy pillanatra megfordult, és a szemembe nézett.
-Zayn!-kiáltotta el magát.
Az említett személy unottan jelent meg a lépcsőn.
-Öö... segíthetek valamiben?-pillantott ránk értetlenül.
Én félig bőgve rángattam Louist, ő meg megpróbált lerázni magáról,.Eléggé fura látvány lehettünk.
-Zayn... megtennéd, hogy ittartod Kleert, ameddig elintézek valamit?-kérdezte Lou.-vagy valakit..-tettem hozzá morogva.
Zayn bólintott, és elindult felém.
-Gyere!-intett.
-Nem!-vontam meg a vállamat.
-Óó, dehogyisnem!-bólintott vigyorogva Zayn, és megragadta a kezemet. (AÚ!)
Elkezdett a nappali a rángatni.
Közben Lou elment..
-Ezt nem hiszem el! Minek ellett iderángatni??-ültem le duzzogva
A fotelbe.
-Mert Louis azt kérte..-biccentett.
-Persze, mert azt kérte...Miért nem ugrasz inkább a kútba? Több hasznod lenne okoskám..-dünnyögtem.
-Hé! Nem kéne bunkóskodnod egy nálad 3 évvel idősebbel!
-Hagyjuk! Azt se tudod , hogy miről van szó!-forgattam meg a szemeimet, és felálltam.
-Beavatnál?-állt fel ő is.
-Hátő.... sétálgattam, aztánt jött Harry, a kezem, és rengeteg esemény, szóval hosszú lenne.
Zayn egy ideig megzavarodva nézett rám.
-Öö... mi? Ebből csak valamilyen kezet meg Harryt értettem.-nyőgte ki
végül. Unottan az orra elé emeltem a sérült kezemet.-Hát ez eléggé rosszul néz ki. De hogy jön ide Harry?
-Komolyan nem esett le?-vontam fel a szemöldökömet.
-Ezt Harry csinálta???-Zayn mégjobban megdöbbent.
Taps neki, hogy rájött.
-Grat!-biccentettem.
-Elment az esze. Akkor most Lou hozzá ment?
-Igen...-húztam el a számat
-Ó...-pattant fel.-Te maradj itt!
Remek! Maradjak itt? Kössz.
Elterültem a kanapén. Miért nem mehetek énis?? Ha Louis hozzá mer érni Harryhez, kinyírom.
Végül úgy döntöttem, felhívom Megant. Ő jó az SOS. helyzetekben.
-He?-szólt bele nem túl kedvesen a telefonba.
-Neked is szia!-forgattam meg a szemeimet.-S.O.S. van. Itt vagyok a Direction házban.
-Jövök!-Éé, lecsapta a telefont.
-Kleer! Megjöttem!-kiabálta Meg.
Felpattantam, és a barátnőm nyakába ugrottam.
-Najóó, azért ennyire nem kell örülni nekem!-tolt el magától.-Mi történt? -vonta fel a szemöldökét.
-Rengeteg rossz dolog! Zayn nem engedi, hogy elmenjek, és leállítsam Louist, mert Harry megszorította a kezemet, de nem direkt volt, és Lou észrevette, és ÉRTED!- motyogtam össze-vissza, és már a bőgés határán voltam.
Lerogytam a padlóra.
-Őszintén, téged mióta érdekel az , hogy mit mondanak neked?- Meg felrántott a földről.- Vedd fel a kabátodat!-kiáltott rám.
Megan az a fajta barátnő, aki ha padlón vagyok, felkap (szó szerint), és megmondja a véleményét. Ami nekem jól is jön, mert irtószerencsétlen vagyok.
-Oké!-követtem hüppögve az utasításait.
-Miért hagytad, hogy Louis elmenjen?-értetlenkedett.-Én biztos bezártam volna a házba!
Erőtlenül felnevettem.
-Na gyere!-kinyitotta nekem az ajtót, és a kocsija felé intett.
-Hova megyünk?-vontam fel a szemöldökömet, miközben beszálltam a piros kis járgányba.
-Hol lakik hülye2?-biccentett. Hülye2 az gondolom Harry. Vagy ki
tudja.
-Öm... Honnan tudjam?!-vontam meg a vállam.-Valahol itt a közelben.
Megan egy megvető pillantással jutalmazott. Kössz.
Szóval elindultunk. Meg utasított, hogy figyeljem Lou kocsiját, mert ahol ő van, ottlesz Harry is.
-Ottvan!-kiáltottam fel, amikor megpillantottam azt a bizonyos fekete autót.
Meg szó nélkül leparkolt a ház elött.
-Kleer,figyelj rám! -nézett a szemembe.- Innen egyedül kell menned, mert ebbe én most nem szólhatok bele. De itt leszek!-mosolygott rám. Én bólintottam, és megöleltem.
-Na menj!-biccentett.
Feszengve elindultam a ház felé.
Bennem megállt az ülő, amikor megláttam, hogy az ajtó nyitva volt...
Felpattantam, és a barátnőm nyakába ugrottam.
-Najóó, azért ennyire nem kell örülni nekem!-tolt el magától.-Mi történt? -vonta fel a szemöldökét.
-Rengeteg rossz dolog! Zayn nem engedi, hogy elmenjek, és leállítsam Louist, mert Harry megszorította a kezemet, de nem direkt volt, és Lou észrevette, és ÉRTED!- motyogtam össze-vissza, és már a bőgés határán voltam.
Lerogytam a padlóra.
-Őszintén, téged mióta érdekel az , hogy mit mondanak neked?- Meg felrántott a földről.- Vedd fel a kabátodat!-kiáltott rám.
Megan az a fajta barátnő, aki ha padlón vagyok, felkap (szó szerint), és megmondja a véleményét. Ami nekem jól is jön, mert irtószerencsétlen vagyok.
-Oké!-követtem hüppögve az utasításait.
-Miért hagytad, hogy Louis elmenjen?-értetlenkedett.-Én biztos bezártam volna a házba!
Erőtlenül felnevettem.
-Na gyere!-kinyitotta nekem az ajtót, és a kocsija felé intett.
-Hova megyünk?-vontam fel a szemöldökömet, miközben beszálltam a piros kis járgányba.
-Hol lakik hülye2?-biccentett. Hülye2 az gondolom Harry. Vagy ki
tudja.
-Öm... Honnan tudjam?!-vontam meg a vállam.-Valahol itt a közelben.
Megan egy megvető pillantással jutalmazott. Kössz.
Szóval elindultunk. Meg utasított, hogy figyeljem Lou kocsiját, mert ahol ő van, ottlesz Harry is.
-Ottvan!-kiáltottam fel, amikor megpillantottam azt a bizonyos fekete autót.
Meg szó nélkül leparkolt a ház elött.
-Kleer,figyelj rám! -nézett a szemembe.- Innen egyedül kell menned, mert ebbe én most nem szólhatok bele. De itt leszek!-mosolygott rám. Én bólintottam, és megöleltem.
-Na menj!-biccentett.
Feszengve elindultam a ház felé.
Bennem megállt az ülő, amikor megláttam, hogy az ajtó nyitva volt...
2013. április 25., csütörtök
.::2.évad 2.fejezet: 18.fejezet::.
Kedves Olvasóim!:)
Először is elnézést szeretnék kérni a késés miatt, csak nagyon el voltam havazva:/ köszönöm a két kommentet, komolyan nagyon jól esett♥ Lassan átlépjük az 1000 (!) oldalmegjelenítést! :D köszönöm!
Igyekezni fogok a kövi résszel. Remélem megajándékoztok pár komival:) Ebben a fejezetben rendeteg dolog történt , mondjuk nem csoda , mert 18 (!). Ha kapok 3 komit , szombatra hozom a 19 fejit.
Amúgy 1 hèt múlva lehet számitani rá!
Xx.L
18.fejezetben
-Nem vagyok liba!-jelentette ki Megan, miközben egy hamburgert tömött magába.
-Nem-!-bólintottam.
-És nem is vagyok kövér! Én vagyok a tökéletesség fogalma!-folytatta barátnőm.
Már vagy 2 órája a "hülye, szemét és öntelt" fiúkat beszéltük ki, miközben popcornt ettünk, meg más hízlaló baromságot.
-Nem vagy kövér. És beképzelt se vagy!-vigyorogtam.
-Ezaz!-bólintott.-Utálom....-húzta el a száját.
Csak megsimítottam a vállát.
Egy ideig mindketten hallgattunk.
-Jake egy szemét , nem is kell vele foglalkozni!-mosolyogtam bíztatóan.
Meg csak szomorúan megrántotta a vállát.
-Na mit nézzünk meg?-pattant fel, és a DVDk-hez szaladt.
-Felőlem!-legyintettem.
-Mi az, hogy felőled?-lepődött meg.
-Öö...mindegy!-mosolyodtam el.
-Te akartad!-vonta meg a vállát vigyorogva.
Inkább mondtam volna a... Dirthy Dancing-et.... csak ezt neeeee...
Egész este hallgathattam az ilyesfaj
ta beszólásokat, hogy: Orlando Bloom milyen aranyooooos, juuuujjjjj de cukiiiiii, vegyél feleségüül, én is tünde vagyoook....
De ha Megannek Legolas kell a boldogsághoz, akkor 1000szer is megnézem vele a Gyűrük urát..
Végülis a "pasiutáló" bulink egész jól sikerült.
Meg végre megnyugodott, és ez a fontos:)
Korán reggel távoztam, mert Georg üzent, hogy beszélni szeretne velem. Pff.... előre félek. Vajon mit csináltam már megint?..
Múltkor eltörtem egy "antik'' vázát (ne kérdezd, hogy; szerencsecsomag) , és nem kis leszúrást kaptam. Hozom a formámat.Aztán a fiúlhoz is be kell ugorjak.
Szóval bepattantam a zöld autómba (az én autómba♥), és elindultam haza.
Bekapcsoltam a rádiót. Egy Taylor Swift szám ment. Remek... és ha ez még nem lenne elég, a bemondócsaj kijelentette, hogy Harry és Taylor imádják egymás, és hogy ez biztos egy hosszú életű kapcsolat lesz... Na nekem itt volt elég. Kikapcsoltam a rádiót, aztán leállítottam a motort. Szinte futólépésben indultam meg a hatalmas ház felé. Már az előtérben összefutottam Georggal.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia Kleer! Beszélnünk kell!... -mosolygott vissza Georg, és leültetetett egy fotelba.
Csak megrántottam a vállamat, és a telljes figyelmemet neki szenteltem.
-Szóval..-kezdte.- az elmúlt időben rajtad tartottam a szemem.
Úgy vettem észre, hogy alig van barátod, talán csak Megan.
Ezért is hoztam egy fontos döntést.
Feszengeni kezdtem. Ha Georg valami "naggggyon fontos" döntést hoz, az csak rosszat hozhat rám.
-Úgy döntöttem, hogy beiratlak egy normális iskolába!
Az ereimben megfagyott a vér.
-Micsoda?-emeltem fel a kezeimet.-De... az nem lehet!! Vannak barátaim!! Nem! Nem szeretném!!
Teljesen kiakadtam.
Nekem tökéletes a magánsuli!! Nincs szükségem kétszinű barátokra!
-Nem nyitok vitát a témáról! Már beirattalak egy remek iskolába. Hétfőn kezdesz.
-De nem! -pattantam fel idegesen.-Miért nem kérdeztél meg?! Ez az én döntésem, nem?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ, elindultam az ajtó felé.
Próbáltam visszatartani, de miután kiértem a szabadba, eleredtek a könnyeim.
Mi az, hogy normális iskolába?! Nekem ez is megfelelt!
Idegesen indultam el a kocsim felé.
Nem igazán érdekeltem az elöttem haladó emberek, szóval kaptam pár szitkozódást.
Neki mentem egy nálam jóval magasabb fiúnál.
Nem estem el, ami fura, viszont a srác megcsúszott, és magával rántott engemet is.
-Harry?-kiáltottam fel-Te mi a szart keresel itt?-lepődtem meg.
-Öö... először is leszálhatnál rólam... hmm, bár tetszik ez a póz!-vigyorodott el perverzül.
-Persze!-forgattam meg a szemeimet, aztán feltápászkodtam a földről. Harry is így tett.
-Minden okés?-kérdezte.
Nem tudom, hogy honnan szűrte le a dolgokat, de mindegy.
Eszembe jutottak a dolgok.
-Persze, csak...-küszködtem a könnyeimmel.
Vettem egy mély levegőt.- Georg azt akarja, hogy normális iskolába járjak, mert nincsennek barátaim, de nem, nem vagyok erre felkészülve.
-Hogy?-lepődött meg.
Najóó, talán túl gyorsan mondtam.
-Nem szeretném....-és bőgni kezdtem.
-Nyugí, beszélünk Georggal, minden rendben lesz!
Harry magához húzott, és megölelt.
Teljesen elfeledkeztem arról , hogy utcán voltunk,csak aztán ránkszólt egy nő, hogy "privátban, ha kérhetném".
-Hupsz...-motyogtam zavaromban.
Harry csak vigyorgott.
-Öö.... sétálunk?-kérdeztem, mert az utca közepén álltunk, és eléggé fura látvány lehettünk.
-Aha!-vonta meg a vállát.
Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett
-Taylorral mi van?-néztem rá.
-Semmi!-legyintett.- Jó csaj.. És Louissal mi van?
-Ezt most úgy kérdezted, mintha nem találkoznál vele minden nap..-mosolyodtam el.
-Jó is lenne!
Harry leült egy padra. Én is így tettem.
-Jó is lenne, ha soha többet nem látnám!-morogta halkan és....irtószexin.
-Eh...-húztam el a számat.-Soha nem fogtok kibékülni?-tettem fel a költői kérdést.
-Gyűlölöm!-vonta meg a vállát.
Tavaly december óta nem beszélnek egymással.
Pontosan fel tudtam magamban idézni a dolgokat. Harry és Louis összeverekedtek.... miattam. Életemben nem bőgtem annyit, mint akkor.
-Hülyék!-legyintettem szomorúan.
-Én nem! Csak ő!-kezdett el kötekedni.
-Persze... sok értelme veszekedni a nagy semmin!-forgattam meg a szemeimet.
-A semmin? Hát én nem annak nevezném. Elárult. A legjobb barátom. Gyűlölöm!-suttogta alig hallhatóan.
Hogy gyülölheti azt, akit szeretek?.... Gondolom Louis is így érez.. Gyűlöli Harryt, és ez nekem nagyon fáj. Ennek az egésznek én vagyok az oka.
-Értem... Na szerintem én megyek.-álltam fel a padról-Majd találkozunk!-intettem, de Harry megragadta a kezemet, és visszarántott. Értetlenül néztem rá.
-Nehezedre esne egy kicsit mellettem maradni?-sziszegte idegesen.
Továbbra is szorította a csuklómat.
-Engedj el! Dolgom van!-tartottam magamat.
-Louishoz mész, mi?
Persze, hogy oda készültem..
-Igen!-mondtam zavartan.
A szorítása egyre erősebbé vált.
-Ez fáj.-suttogtam.
Harry lepillantott a kezemre, és azonnal elengedte.
-Én sajnálom..-szabadkozott.
Magamhoz húztam a csuklómat, és dörzsölni kezdtem.
Nem bírtam rá nézni. Féltem tőle
-Most már tényleg megyek!-felpattantam, de hátráltam azonnal egy lépést, nehogy hozzám tudjon érni.
Kicsit megilletődött a tettem miatt.
-Sajnálom!-intettem, és elindultam a kocsim felé.
A kezem belilult. Ha ezt Louis meglátja, lesz balhé. Na mindegy.
Beindítottam a motort.
Egész úton a történteken gondolkoztam. És azon, hogy rohadtul fáj a kezem.
Meg azon is, hogy Harry rohadt helyes, amikor mérges.
Hülye gondolatok.
Szóval megérkeztem a One Direction házhoz.
Liam nyitott ajtót.
-Kleer, van kulcsod!-sóhajtott, amikor meglátott.
-Ö... tudom, bocsi!-húztam el a számat, és megöleltem.
-Na gyere be!-mosolygott rám.
Már az előtérben meghallottam Louis hangját.
-Ki jött Liam?-kiabálta.
-A fogtündér!-ordítottam vissza vigyorogva.
Ezt minden alkalommal eljátszuk.
-Juuuj és hozott ajiit??-szaladt be a szobába.-Ajmán, csak te vagy-szomorodott el.
Mosolyogva hozzábújtam.
-Szia!-szívtam be az illatát.
-Helló szépségem!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Hogy vagy?-kérdeztem, miután elváltunk, és elindultunk
a nappaliba.
-Kössz, egész jól, te?
-Georg kijelentette, hogy "normális" suliba fogok járni.-vontam
meg a vállamat. Igen, már beletörődtem.
-Öö... ez most komoly?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen. Állítólag nincsen elég barátom.-biccentettem.
-Végülis valamennyire igaza van. Megan az egyetlen
barátnőd!
-Nem mindegy?-vigyorodtam el.
-Nem!-mosolygott, és összeborzolta a hajamat.
-Naa!-kiáltottam fel, és megpróbáltam rendbendbehozni a fejemet
Kevés sikerrel. Eddig próbáltam takargatni a kezemet, de Lou kiszúrta.
-Ez mi?- kapta el a karomat, hogy jobban megszemlélhesse.
Összeszorított fogakkal figyeltem az arcát.
-Öö.... csak elestem!-vontam meg a vállamat.
-Komolyan nem mondod el?-nézett rám értetlenül.
-Nem hiszem, hogy erről most tudnod kéne!-húztam el a számat, és kerültem Lou pillantását.
-Harry volt mi?-kérdezte egy kis idő után.
Ilyedten kaptam fel a fejemet. Nem tudok hazudni.
Louis felpattant.
-Kinyírom!-sziszegte.
-Ne! Semmi sem történt!-ugrottam fel én is.
-Ez neked semmi? Te sem vagy észnél.. tiszta lila a kezed! -mondta idegesen.
-Kérlek!-fogtam könyörgőre.
-Ne haragudj, de ezt nem hagyhatom!-sóhajtott egyet, és elindult a kijárat felé..
2013. április 1., hétfő
.::2.évad:2.fejezet 17.fejezet::.
Sziasztok!♥
Egy gigafejezettel leplek meg titeket Húsvét alkalmából!:D
Szóval, remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Én mindenesetre imádtam írni az
egészet!:D Na nem is zavarok, jó olvasást nekte, és sok locsolót!<3
3 komi után hozom a 18.fejezetet ,ha nem jönnek kommentek, akkor 1 hét múlva lehet számítani a fejire. A Taylor Swift rajongóktól szeretnék elnézést kérni, én bírom a számait, csak ebbe a fejezetbe valahogy így jöttek össze a dolgok. Sorry:( Kommenteljetek, és iratkozzatok fel, ha tetszik a blog!:) Köszönöm az előző fejezethez érkező kommenteket, remélem , hogy most is megajándékoztok párral! :D
LoveallXx.♥
*L
17.fejezet
"Nem akarom megismerni!"
Reggel ezekre a gondolatokra keltem fel. Na ja. Egész éjjel ezen agyaltam. Vajon mit eszik rajta Harry!?
Önző gondolatok.Hiába próbáljuk legyőzni őket, mégis ott motoszkálnak a fejünkben. Nem lehet ellenük semmit se tenni.
Én mégis inkább küzdöttem ellenük.
Ezért is keltem 10-kor , hogy elkészüljek délre.
Szóval megmostam a hajamat, és a szekrényem felé indultam. Kb. 1 óra keresgélés után úgy döntöttem, inkább egy barna nacit, ésegy rózsaszín póló t veszek fel.
Szerencsére Lou is hamar megérkezett.
-Szia kicsim!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia!-mosolyogtam rá, és leültettem az ágyamra.-Szóóval... Harry talált egy lányt? Te már láttad?-kérdezgettem.
-Öh...-lepődött meg.- Nem , még nem láttam.-mosolyodott el.
Bólintottam.
-Indulhatunk?-pattantam fel, felrántottam őt is, és az ajtó felé szaladtam.
-Minden okés?- nézett rám furán Louis, és követett.
-Persze, de siessünk!-kezdtem el ugrálni.
Áá, Lou kicsit se nézett hülyének.:) Számításaimat keresztezte, hogy a lift berahadt, a kocsi nem akart elindulni, de végülis valahogy elindultunk.
Kissé idegesen száltam ki az autóból, ellentétben velem Lou telljesen
higgadt volt.
-Megérkeztünk! -mosolygott rám.
-Na ja!-morogtam, és becsöngettem.
Louis értetlenül meredt rám, de nem volt ideje válasszolni, mert egy szőke (vékony!!!) lány lépett ki az ajtón.
-Sziasztok!- vigyorgott.
Reggel ezekre a gondolatokra keltem fel. Na ja. Egész éjjel ezen agyaltam. Vajon mit eszik rajta Harry!?
Önző gondolatok.Hiába próbáljuk legyőzni őket, mégis ott motoszkálnak a fejünkben. Nem lehet ellenük semmit se tenni.
Én mégis inkább küzdöttem ellenük.
Ezért is keltem 10-kor , hogy elkészüljek délre.
Szóval megmostam a hajamat, és a szekrényem felé indultam. Kb. 1 óra keresgélés után úgy döntöttem, inkább egy barna nacit, ésegy rózsaszín póló t veszek fel.
Szerencsére Lou is hamar megérkezett.
-Szia kicsim!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia!-mosolyogtam rá, és leültettem az ágyamra.-Szóóval... Harry talált egy lányt? Te már láttad?-kérdezgettem.
-Öh...-lepődött meg.- Nem , még nem láttam.-mosolyodott el.
Bólintottam.
-Indulhatunk?-pattantam fel, felrántottam őt is, és az ajtó felé szaladtam.
-Minden okés?- nézett rám furán Louis, és követett.
-Persze, de siessünk!-kezdtem el ugrálni.
Áá, Lou kicsit se nézett hülyének.:) Számításaimat keresztezte, hogy a lift berahadt, a kocsi nem akart elindulni, de végülis valahogy elindultunk.
Kissé idegesen száltam ki az autóból, ellentétben velem Lou telljesen
higgadt volt.
-Megérkeztünk! -mosolygott rám.
-Na ja!-morogtam, és becsöngettem.
Louis értetlenül meredt rám, de nem volt ideje válasszolni, mert egy szőke (vékony!!!) lány lépett ki az ajtón.
-Sziasztok!- vigyorgott.
Nem igazán voltam jó kedvemben. Ez a csaj fura...
Na nem mintha olyan nagyon szimpi lett volna. Rám gyilkos pillantásokat küldött, Louisra persze mosolygott. Kedves.
Mintha annyira veszélyes lennék rá. Este egy kicsit utána néztem, és az újságok azt állítja, hogy Harry telljesen oda van érte... pff...
Szóval, beeresztett minket a házba (engem is, bár nagyon tepernem kellett, hogy kinnt ne ragadjak).
Már mindenki ott volt.
Liam és a barátnője, Danielle, Zayn és Perrie,Niall és Harry.
-Sziasztok!-mosolyodtam el. Perrie és Dani azonnal felpattant.
-Szia! Danielle vagyok! Te pedig bizonyára Louis barátnője vagy!'- nyújtotta a kezét Dani.
-Örvendek! Kleer vagyok- markoltam bele a kezébe.
-Perrie!-ölelt meg Zayn barátnője.
Kicsit meglepett a gesztusa, de visszaöleltem, és bemutatkoztam.
A többiektől puszit kaptam (igen, Harrytől is.)
-Szia!-mondtam kicsit kellemetlenül.
Harry csam rámmosolygott , és egy puszit nyomot az arcomra. Vészesen közel a számhoz.
Na , nekem meg azonnal elöntötte az arcomat a pír.
Harry csak kuncogott rajtam, gondolom élvezte, hogy kellemetlen helyzetbe hozhat. De kedves.
Persze a barátnője rögtön kiszúrta, hogy a képem a kelleténél jóval vörösebb, és úgy tűnt, hogy egyre jobban utál.
Próbáltam mégjobban összehúzni magamat.
-Szóval!-állt fel Harry, amikor mindenki elcsendesedett.- Az elmúlt hónapban megismerkedtem egy gyönyörű, elbűvölő lánnyal!- a szőke csaj vihogva állt mellé.-Szóval. Ő Taylor!
Daniellevel összenéztünk. Gondolom megeggyezett a véleményünk Taylorrol.
Momdjuk a többiek sem voltak elragadtatva a lánytól.
-És hány éves vagy, Taylor?-próbáltam megtörni a csendet.
-Hát idősebb, mint te!- dünnyögte válaszképp.
Értetlenül meredtem rá.
-Látszik!-forgattam meg a szemeimet csendesen.
De sajnos nem volt elég halk, mert a boszi megsértődött.
-Bunkó!-kiáltott fel sértődötten, és felszaladt a lépcsőn. Harry azonnal utánament.
Mindenki rámnézett.Louis elindult az ajtó felé, és intett, hogy kövessem.
Unottan álltam fel a fotelból.
-Te megőrültél? Ez a csaj totál érzéken! Nem tudnál egy kicsit... megértőbb lenni?-meredt rám idegesen.
-Ő kezdte!-vontam meg a vállamat.
-Oké..-fújta ki a levegőt. Na oké, lehet, hogy egy kicsit gyerekes vagyok, de akkor is!!! Ő kezdte!- Nem lehetne, hogy mondjuk most az egyszer te bocsánatot kérnél?
-De...-sóhajtottam.
Louis elmosolyodott, és megcsókolt.
Na igen, az ájulás kerülgetett, de képes voltam feltántorogni a lépcsőn.
Taylor Harry ágyán ült, és sírt. Remek. Pff...
Harry meg mellette ült, és vígasztalta.
-Öö... Harry, beszélhetnék Taylorral négyszemközt?-léptem be a szobába.
Harry bólintott, és egyedül hagyott Taylorral.
-Figyelj...- ültem le mellé.- Ne haragudj! -húztam el a számat.
-Nem harakszom!-szipogta.
Hát oké. Már álltam volna fel, de újra megszólalt.
-Még valami!
Kíváncsian fordúltam felé.
-Harry az enyém, világos?-fonta össze a karjait.
Értetlenül néztem rá.- Egy buliban ismerkedtünk meg. Ő már be volt állva, gondolom semmire sem emlékszik. Én viszont mindenre. Egyfolytába egy "szőke, gyönyörű lányról" beszélt. Vagyis rólad. Csalódott volt, mert Louist válosztottad helyette. És így jövök a képbe én.-vigyorodott el.
Elképedve meredtem rá.
-Te miről beszélsz?-nyőgtem ki.
-Tartsd magad távol Harrytől, vagy megkeserülöd!-nézett rám.
Kissé ilyedten indultam el az ajtó felé. Ez a csaj őrült.
-Csak még egy dolog!-fordultam vissza.-Téged nem zavar, hogy Harry... érted.-vontam fel a szemöldökömet.
-Nem! Itt nem szerelemről van szó, te butus! Vigyáznom kell a hírnevemre.-vigyorgott.
Erre én már nem tudtam mit mondani, inkább otthagytam.
Ezt a hülye libát! Harry csodálatos srác, Taylor nem érdemli
meg.
Naok, inkább nem szólok bele.
Rámjött az émelygés, ezért inkább a mosdó felé vettem az irány.
Persze félúton beleütköztem Harrybe.
-Jól vagy?-nézett rám ilyedten.
Az arcom egy fokkal fehérebb volt az egészségesnél.
-Persze!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Leültem, a fallal támasztottam meg magam.
Harry is így tett.
Lassan kiszívtam a levegőt, aztán be. A hirtelen jött rosszullét szerencsére hamar elmúlt.
-Szóval te és Taylor együttvagytok. Tegnap olvastam a neten.-próbáltam beszélgetni.
Harry csak lassan bólintott. És engem nézett.
-Hát okés.- álltam fel, és elindultam volna a lépcső felé, de Harry visszarántott, és a falnak lökött.
Meglepetségemben nem is tudtam ellenkezni.
Testével szorosan a falnál tartott, és megcsókolt.
Értetlenül meredtem rá.
-Sajnálom!-suttogta a fülembe.
Nem szóltam semmit, de továbbra sem mozdultam el.
Na igen , azért eléggé fura látvány lehettünk, úgyhogy elengedett.
Èn zakatoló szívvel rohantam le a lépcsőn.
Mindenki ott volt, még Taylor is.
Gyorsan leültem Louis mellé.
-Mi tartott ilyen sokáig?-tátogta.
Csak legyintettem.
Közben a beszélgetés nagy részéről lemaradtam, úgyhogy kár lett
volna már bekapcsolódni.
Taylor végig szúrós szemekkel figyelt.
Komolyan , be kell szereznek egy i♥Taylor pólót..
Szóval nem igazán figyeltem a témát.
Míg a többiek jót röhögtem, én a gondolataimba merülve ültem.pff...
Ez az én formám.
-Kleer, te milyen zenéket hallgatsz?-fordult felém Perrie.
-Öö.. kedvelem a klasszikus zenéket!-vontam meg a vállamat mosolyogva.-Te?
Taylor felvihogott.
Kedves.
-Azt énis kedvelem!-bólintott.
Hát ezt a témát kiveséztük:)
Aztán Danival váltottam pár szót a táncról. Sokat mesélt Liamról, a veszekedéseikről. Meglepett, mert ők is olyan hülyeségeken veszekednek, mint én meg Lou. Ezt szóvá is tettem. Azt tanácsolta, hogy nyugodjak meg, ez normális a mi korunkba.
Végülis a csajokkal (Taylort nem belekeverni) jól elvoltam.
Sokat röhögtünk a fiúk hülyeségein.
-Megjött a kaja!-hozott be pár tányért és a pizzát Taylor.
Kajaa?-pattant fel Niall, és elvette a kaját Taylortól.
A csaj visítva kezdte el kergetni szerencsétlen Niallt.
-Jesszus!-röhögtem fel halkan.
-Ez kész!-biccentett Lou.
A zsebemben a telefon rezegni kezdett.
Gyorsan előkaptam.
"S.O.S.
Megan"
Megan"
Értetlenül néztem a képernyőre. Mióta van süksége Megannak rám? Ez általába fordítva szokott lenni.
"Sietek
K."
K."
Elraktam a telefonomat, és Loura néztem.
-Öö... Louis! El kéne mennem!-húztam el a számat.
-Elviszlek!-állt fel azonnal.
-Nem, megyek egyedül! Minden okés lesz!-mosolyogtam rá, és lehúztam a kanapéra.-Ne haragudjatok , de mennem kell!-néztem a többiekre szomorúan.
Gyorsan adtam egy csókot Louisnak, és az előszobába indultam.
-Kikisérlek!-nyitotta ki nekem a bejárati ajtót Taylor.
Hát oké.
Gyorsan magamrakaptam a kabátot, és a csizmát, közben végig Taylort figyeltem.
Helyes csaj. Szép, szőke haj, csinos ruci, aranyos arc.... és vékony!
Igen, ez az, amiben nem vehetem fel vele a versenyt!
Az elmúlt időben kicsit sokat voltam Niallal, és úgy látszik, én híztam helyette is..
-Szia!-mosolyogtam rá, és kiléptem az ajtón.
-Ne felejtsd el! Figyellek!-nézett rám szúrósan.
Én megpróbáltam vele kedves lenni... Na mindegy.
-Öö... Louis! El kéne mennem!-húztam el a számat.
-Elviszlek!-állt fel azonnal.
-Nem, megyek egyedül! Minden okés lesz!-mosolyogtam rá, és lehúztam a kanapéra.-Ne haragudjatok , de mennem kell!-néztem a többiekre szomorúan.
Gyorsan adtam egy csókot Louisnak, és az előszobába indultam.
-Kikisérlek!-nyitotta ki nekem a bejárati ajtót Taylor.
Hát oké.
Gyorsan magamrakaptam a kabátot, és a csizmát, közben végig Taylort figyeltem.
Helyes csaj. Szép, szőke haj, csinos ruci, aranyos arc.... és vékony!
Igen, ez az, amiben nem vehetem fel vele a versenyt!
Az elmúlt időben kicsit sokat voltam Niallal, és úgy látszik, én híztam helyette is..
-Szia!-mosolyogtam rá, és kiléptem az ajtón.
-Ne felejtsd el! Figyellek!-nézett rám szúrósan.
Én megpróbáltam vele kedves lenni... Na mindegy.
-Meg, itt vagyok!!- dörömböltem Megan ajtaján.
Pár perc múlva nyílt az ajtó, és megpillantottam a barátnőm agyonbőgött képét.
Nagyon meglepődtem. Megan nem szokott csak úgy...sírni.
-Jesszus!-ugrottam a nyakába.-Mi történt?
-Gyere be!-szipogta.
Pár perc múlva nyílt az ajtó, és megpillantottam a barátnőm agyonbőgött képét.
Nagyon meglepődtem. Megan nem szokott csak úgy...sírni.
-Jesszus!-ugrottam a nyakába.-Mi történt?
-Gyere be!-szipogta.
Nagyon megrémített, hogy így láttam Meget.
Leültetett a kanapéra.
-Szóval?-vontam fel a szemöldökömet.
-Jake.... szakítottunk!-sírta el magát mégjobban. Gyorsan magamhoz
húztam.
-Ne bőgj!-simítottam meg a haját.
-Olyan szemét volt....Azt mondta, hogy egy érzéketlen, kövér liba vagyok.-hüppögte.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz!-mosolyodtam el.
-De nagyon is!-húzta el a száját.
Megforgattam a szemeimet.
-Figyu, tartsunk egy csajos estét, oké?-biccentettem.
-Hát jó...
Jake Meg barátja. Volt.
Én soha nem bírtam. Mindig megbántotta Megant.
Szemét pasi. Pff...
Xx.Lor♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)