Az életed egy pillanat alatt megváltozhat. Tegnap még az volt a legnagyobb problémád, hogy mit vegyél fel; vajon hányas lesz a töri TZ; úú az a helyes fiú, akit kiszemeltél foglalt. De amikor egy nagyobb "problémával" állsz szemben, ezek a dolgok mind eltörpülnek, jelentéktelenné válnak.
Probléma.. Kit áltatok, erre a tökéletes fogalom a katasztrófa, ami az ember életében történhet. Főleg, ha az az ember egy 17 éves gyerek.Pár napja legalábbis még felnőttnek éreztem magam. Egy érett felnőttnek, aki mindent megkaphat. Az életem tökéletes volt, most már tudom.
Mégis mindig elégedetlenkedtem, hisztiztem ahogy egy átlagos kamaszkölyökhöz illik, veszekedtem az anyukámmal.. Nem igazán emlékszem a baleset napjára. Valahogy kiesett, csak pár dolog maradt meg. A képek viharként csaptak le az agyamra. Veszekedés anyuval és apuval.. azthiszem
kocsiban ülltünk. Aztán egy hatalmas csattanás, a mentőautók fülsértő szirénája, aztán két alak, akiket fehér lepellel takartak el.. Másnap egy kórházban ébredtem. Nem is tudom, hogy utána mi történt az elkövetkezendő két napban. Végülis egy Intézetben kötöttem ki. Eleinte nem
akartam elhinni, hogy a szüleim meghaltak. Tulajdonképpen abba a hitbe ringattam magam, hogy egyszer eljönnek értem, és elvisznek innen. Még mindig reménykedek ebben egy kicsit.. A baleset 5 hete volt, azóta nem szólok senkihez. 5 kerek hete élek ebben a koszfészekben a külvilágtól
telljesen elzárva, barátok nélkül, anyuék nélkül. A gondozó elküldött agyturkászhoz, hátha az tud segíteni rajtam, szóval minden nap egy dilis 50 év körüli nő (még a nevét se tudom, de Ő már legszemélyesebb dolgaimról kérdezget pff..) próbál kihúzni belőlem akár egyetlen szót is,
természetesen sikertelenül. Eddig csak Lilly-vel álltam szóba. Ő már viszonylag régen él itt, és megtalálta a gyengepontomat. Azóta egész jóba vagyok vele, ha azt "barátságnak" lehet mondani, hogy naponta egyszer váltunk két szót.Mindegy..
-Melody, lejössz kajálni?-nyitott be Lizzy, a nevelő az én lepukkant kis szobámba egy nagy mosoly kiséretében. Csak megráztam a fejem, és tekintetemmel újra a fehér falat bámultam. Talán tényleg szükségem van arra az agyturkászra..- Ne csináld már, napok óta nem ettél!- Lizzy
tekintete a hátamat égette, de nem fordultam meg, csak megvontam a vállam. Valóban nem teljesen jó az étvágyam azóta.. Reggelente eszek csak,ugyanis a baleset valamivel ebéd előtt történt.Fura szokás, de ez valahogy megnyugtat. Lizzy sóhajtott egyet, és magamra hagyott.
Elkeseredetten terültem el az ágyamon. A gombóc 5 hete nem múlik a torkomban...
